Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-251
Az országgyűlés képviselőházának 251. szigetvári katona nyakába neon várt pénzkövetelést sóztak, a századparancsnoka leírt Szigetvár község főjegyzőjének és elintézett mindent. A honvédtisztikar tehát még a családi életét és a szociális helyzetét is figyelembe veszi a katonának. (Ügy van! Úgy van!) Éppen ezért az ilyen kijelentések ellen tiltakoznunk kell és azokat a magyar becsület és a magyar törvényhozás nevében vissza kell utasítanunk. (Sulyok Dezső: Igaz, helyes! — Taps a jobboldalon, a balközépen és a baloldalon.) Még csak annyit mondok, hogyha többet nem is nyújthattunk, annyit azonban látok, hogy a honvédelmi miniszter úr szívvel-lélekkel adta mindazt, amit adhatott. Ez az összetartó érzés a tűzharcos-törvényjavaslat tárgyalásánál — úgylátszik — mindnyájunkat elfogott, mert hiszen pártkülönbség nélkül mindnyájan egy és ugyanazon szeretettel a honvédelem érdekében, tiszta magyar érzéssel állunk a honvédelmi miniszter úr mögött. A javaslatról tudjuk, hogy ez csak az első lépés, de nem az utolsó. Kívánom, hogy a jó Isten ezeknek a további lépéseknek megtételéhez adjon erőt a honvédelmi miniszter úrnak. A miniszter úr s az egész kormány iránti bizalmamnál fogva a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó! Dulin Jenő: T. Képviselőház! Mint az eddig felszólalt igen t. képviselőtársaim és a közvetlenül előttem felszólalt Patacsi Dénes igen t. barátom is, én is azzal kezdem beszédemet hogy a legmélyebb tiszteletnek, szeretetnek és elismerésnek adok kifejezést a tűzharcosok iránt, akiknek erkölcsi és anyagi jólétét ez : törvényjavaslat hivatott kimunkálni. T, Ház! Egy disszonáns hang azonban mégis belekeveredett az általános együttérzésbe, amire Patacsi Dénes barátom, az előbb pedig Tauffer Gábor t. képviselőtársunk is rámutatott. Lázár Imre képviselőtársunk ugyanis a magyar tisztikarról olyasféle kijelentést tett, amelyet — azt hiszem — egyikünk sem oszt és amelynek valóságát mindannyian kereken megtagadjuk. (Ügy van! Úgy van! a Ház minden oldalán.) Azt hiszem, t. Képviselőház, hogy Lázár Imre igen t. barátom nem is úgy értette a dolgot, ahogyan mondta. Egy kis kifejezésbeli rutínhiány, vagy inkább nyelvbotlás lehe tett, (Zaj.) Annyi mindenféle magyarázatot találhatunk rá. (Egy hang a jobboldalon: Ügyvédi védelem!) Mert azt teljesen kizártnak tartom, hogy egy frontkatona, aki maga megfordult a harctéren és tényleg maga látta, hogy mi történt ott, aki látta, hogy a tisztikar és a legénység milyen szoros egységben szenvedet" és harcolt együtt, (Ügy van! Ügy van!) az ezl a kifejezést általánosságban a magyar tisztekre értse. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés.) Őszintén megvallom, erre a kijelentésre én is magyarázatot ikeresek, mert engem is bánt. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) El tudok azonban valamit képzelni. (Patacsi Dénes: Az újságok is megtévedtek a nyomán.) Lázár Imre képviselőtársam felszólalásából kivehetőleg megtörténhetett, hogy összehozta őt a sors magyarul beszélő, de lélekben már akkor is velünk ellenséges, magyar tiszti uniformist viselő emberekkel. (Egy hang a jobboldalon: Ezt jelentse ki ő!) Ez megtörténhetett, mert ne felejtülése 1937 november 11-én, csütörtökön. 393 sük el, hogy a közös hadseregben ott szolgáltak azok az urak is, akik ma az ellenséges hadseregnek lettek a tagjai. Mondom, ott szolgáltak, — magyar egyenruhát hordva magukon — a szívükben azonban gyűlölettel a nemzet ellen amelynek egyenruháját hordták. Ilyenféle tiszttel akadhatott össze Lázár képviselőtársunk s talán ennek érezhette a magyarsággal szemben (kifejezett ellenszenvét. Ezt az egyetlen magyarázatot tudom találni s mással nem is tudom indokolni, hogy Lázár Imre képviselőtársunk ilyen szerencsétlenül fejezte ki magát. (Losonczy István: Nagyon szerencsétlenül! — Ügy van! Ügy van!) Egyébként azonban, igen t. Képviselőház, mélységes örömmel kell megállapítanom, hogy amikor nagy dolgokról van iszó, amikor olyan kérdések merülnek fel, amelyek tényleg a nemzet életéhez tartoznak, akikor közöttünk megvan az egység. (Ügy van! jobbfelol.) örömmel látom, hogy akkor, amikor a mi magyar nemzeti érzésünket, 'amikor a magyar nemzeti becsületet érintik, a magyar parlament tagjai között különbség, nézeteltérés nincs. (Taps a jobboldalon. — Patacsi Dénes: Nagyon helyes!) őszintén megvallom, amikor ezt a törvényjavaslatot először elolvastam, sokáig tűnődtem azon és mérlegeltem magamban, vájjon amikor a törvényjavaslat egyes hibáira rámutatunk, lehet-e ez ok arra, hogy a törvényjavaslatot ne fogadjuk el és úgy döntöttem, hogy a fennforgó hibák nem szolgálnak okul erre. (Helyeslés jobbfelol.) Nekünk a javaslatot el kell fogadnunk és pedig -azért, mert ez a, javaslat realizálása hoszszú, évtizedes munkánknak, ha nem is abban a formában, azokban a keretekben és abban a mértékbein, ahogyan, mint a honvédelmi miniszter úr is méltóztatott mondani, ő maga, is szeretné s ahogyan mi magunk is óhajtanok, azonban mindenesetre egy lépés, egy megnyilatkozás, egy alkotás, amelynek feltétlenül értéke van és különösen értéke lett abban a pillanatban, amikor a honvédelmi miniszter úr kijelentette, hogy nem tekinti definitívumnak és ezzel a törvénnyel a frontharcos-kérdés lezárva nincsen, mert akár törvényhozási úton, akár kormányrendeletek útján a további lépések is fognak tétetni. En tehát a javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Amikor most bírálatot mondok az előttünk fekvő törvényjavaslatról, mindig előttem lebeg az, hogy jönni fog egy újabb törvényjavaslat, amely azokat a hiányosságokat, amelyeket ebben a pillanatban — hiszem, hogy kizárólag pénzügyi okok miatt — nem tudunk eliminálni, meg fogja szüntetni, és mégis csak lesz egyszer egy olyan törvény, amelyet valamennyien kívánunk. Vannak azonban a törvényjavaslatnak olyan hiányosságai, amelyeken lehetne segíteni a nélkül, hogy különösebb anya e-i áldoizatot kellene hozni. Törvényben, különösen az ilyen törvényben, amely általában a tűzharcosok megbecsüléséről, támogatásáról kíván rendelkezni, nem szabad olyan részeket hagyni, amelyek a tűzharcosok nagy tömegéből az elégedetlenséget vagy a kiábrándultság érzetét válthatnák ki. En a törvényjavaslat egyik legnagyobb hibájának azt tartom, hogy a tűzharcos fogalmát roppant szűk körben állapítja meg. (Egv hang jobbfelol: Ez nagy hiba!) r Shvoy Kálmán t. képviselőtársam azt méltóztatott felszólalása alkalmával mondani, hogy annakidején a hadvezetőség és az akkori kormány59*
