Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-249
•Az országgyűlés képviselőházának 2U9 t rést, bizonyos elsőbbséget ad a tűzharcosnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ha a törvényjavaslat második részét, az anyagi megsegítést nézem, akkor azt látom, hogy nem állunk hátrább a körülöttünk fekvő nemzetek mögött» annak ellenére, hogy azok részint mint nagy," vagy győztes államok fejezték ibe a háborút. Egy. sajnálatos momentumot ki kell azonban emelnem, még pedig azt, hogy a törvényjavaslat nem egyfomán részesíti ezekben az anyagi előnyökben az összes társadalmi osztályokat. Szólni kívánok elsősorban a falusi lakosságról. Nem azért teszem ezt, mert olyan vidéki kerületet képviselek,, amely a legnagyobb százalékban munkásokból, kisgazdákból, törpebirtokosokból és igen kis részben iparosokból áll, hanem azért,, mert ha egy kicsit tárgyilagosak vagyunk, meg kell állapítanunk, hogy ez a társadalmi osztály vérzett a legtöbbet a háborúban. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ha nézzük a háború alatt a felmentéseket, ha azt nézzük,, hogy kiket vontak ki a hadviselésből, akkor láthatjuk, hogy a falusi lakosság ezt a kedvezményt nagyon kis mértékben vehette igénybe, míg ugyanakkor a magasabb intelligenciával ibíró osztályok részint hivatali állásuk» részint az életnek magával hozott rendszere alapján ezt a kedvezményt, ha közérdekből is, de igénybevehették. Közérdekből szintén visszatartották azt az ipari munkásságot, amely olyan gyárakban dolgozott, amelyek a hadrakelt sereget szolgálták ki. Ezzel szemben a falusi lakosság ezt a kedvezményt majdnem sehogy,, vagy pedig igen kis százalékban vehette csak igénybe. T. Ház! Továbbmegyek. Nézzük a falusi lakosság harctéri beoszt ásat. Mint mondtam, kisebb képzettséggel bírtak, kevesebb iskolát jártak, idegen nyelveket csak nagyon kis százalékban beszéltek, tehát leginkább csak arra a szolgálatra tudták őket alkalmazni, amely a legveszélyesebb volt, az első harcvonalban való szolgálatra, amely a legtöbb véráldozatot kívánta a hadbavonult tűzharcostól, (igaz! Ügy van! f a jobboldalon.) Ha nézzük a régebbi törvényeket, azt látjuk, hogy ez a falusi osztály -nagyon kis mértékben vette ki részét a különböző kedvezményekből. Nem mondom, az Ofb.-földhözjutottak előnyben részesültek, de ha a pénzügyminiszter úr az idén nem segített volna rajtuk és nem hozott volna számukra nagy kedvezményt, akkor ez anyagi tönkremenésüket jelentette volna. Ha nézzük azt a tizenkét esztendőt, míg ez a kérdés vajúdott, ki kell jelentenünk, akik ezzel a kérdéssel valamit is foglalkoztunk, hogy a falusi lakosságnak ez a rétege anyagilag teljesen összeomlott, annyi szenvedésen ment már át. Két olyan pontot látok a törvényjavaslatban, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) amelyek anyagiakban elég nagy segítséget nyújtanak a falusi lakosságnak. Az első a 9. § 2. pontja, amely az ezer holdon felüli nagybirtokokat kötelezi arra, hogy bizonyos százalékban tűzharcos cselédséget és munkásságot alkalmazzanak. En ezt igen helyesnek és üdvösnek találom, jobban örültem volna azonban, ha le lehetett volna menni a 100 holdig, mert ezzel a középbirtokos-osztályt semmi sérelem nem érte volna,, ellenben nagyon sok tűzharcos jutott : volna biztosabb megélhetéshez, 'biztosabb exiisztenciához. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Igen kérném a honvédelmi miniszter urát, ülése 1937 november 9-én, kedden. 326 méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni, mert ez semmiféle anyagi veszteséggel nem járna a középbrtokos vagy magasabb társadalmi osztályokra nézve. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) örömmel üdvözlöm a 14. §-t, amely végre bevonja a tűzhareostábort abba a kedvezményezett kategóriába, amelyben az 50, illetve 100 pengőt meg nem haladó adót fizetők bizonyos százalékos adókedvezményt kapnak. Ez kétséget kizáróan olyan hatalmas szociális kedvezményt jelent éppen a legszegényebb néposztály részére, amely mindnyájukat csak a legnagyobb örömmel, a legnagyobb megelégedéssel fog eltölteni. T. Ház! Beszélni akarok még a törvényjavasat 2. §-árnak 1. pontjáról, amely kimondja, hogy (olvassa): »A honvédelmi miniszter a tűzharcosok érdekképviseletével egy társadalmi alakulatot (egyesületet, vagy szövetséget) meghatározott időre, vagy visszavonásig feljogosíthat. Az alakulat felett a honvédelmi minisztert főfelügyeleti jog illeti meg...« Ezt én igen helyesnek és jónak találom és erre természetesen legalkalmasabbnak az Országos Frontharcosí Szövetséget tartom, amelynek inagyrabecsült országos elnökével és vezetőségével szemben a legnagyobb tisztelettel és bizalommal viseltetem. (Elénk helyeslés jobbfelől.) A Frontharcos Szövetség átalakítása és új alapokra helyezése a mai törvény szellemének megfelelően igen nehéz és szép feladat lesz. Ha én mégis hozzászólók e kérdéshez, teszem ezt azért, hogy rámutassak &gy olyan nehézségre» amely különösen az én vidékemen az utóbbi időkben igen sűrűn felmerült és egyúttal felhívjam rá a honvédelmi miniszter úr figyelmét. Amikor az újságokban megjelentek a cikkek, hogy ez a tűzharcos törvényjavaslat benyújtásra, sőt már tárgyalásra is kerül, nagy volt az érdeklődés a vidéken e javaslat iránt. A falvakban megindultak a túlbuzgó frontharcos-szervezők és ezeknek az újságcikkeknek a tartalmát túlbuzgóan megtoldó propagandájuk folytán egyes frontharcosok csoportokba alakultak, bár egyelőre csatlakoztak még az Országos Frontharcos Szövetséghez. Ezek a túlbuzgó szervezők, — elég felelőtlenül — sajnos, igen sokat ígérgettek és rámutattak arra, hogy a tűzharcosok még sokkal többet fognak kapni, mint ami ebben a javaslatban szerepel. Én nagyon helyeslém a szervezkedést és természetesnek tartom azt is, hogy csatlakoztak az Országos Frontharcos Szövetséghez, de attól félek, hogy majd nagy lesz a kiábrándulás, ha nem fognak valóra válni a felelőtlen ígéretek, amelyek túknennek e törvényjavaslat keretein. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Arra kérném tehát a honvédelmi (miniszter urat, hogy felhasználva a anaga főfelügyeleti jogát, akár a Frontharcos Szövetség vezetőségén keresztül, akár pedig más; módot találva rá, figyelmeztesse azokat a falusi tűzharcosokat, bogy ne tápláljanak túlzott reményeket a törvényjavaslat keretein túl. Félek, hogy nagy lesz a kiábrándulás és a már bizonyos mértékben megnyugodott tűzharcosainkat egy semmi esetre sem kívánatos nagy nyugtalanság fogja majd eltölteni. T. Ház! Hogy a tűzharcos-törvény és a tűzharcosok ügye végre már bizonyos nyugvópontra jusson, két olyan gondolatot óhajtanék itt felhozni a t. Ház előtt, (Halljuk! Halljuk!
