Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-249

326 Az országgyűlés képviselőházámik t\ kobbfelöl.) amelyeknek részbeni megvalósítása eseten sikerülne elérnünk, hogy sem nekünk» sem pedig utódainknak nem kellene már ezzel a kérdéssel állandóan foglalkoznunk és nem kellene ezt a kérdést ilyen értelemben állan­dóan napirenden tartanunk. (Halljuk! Halljuk! .jobbfelöl,) Ezt politikai szempontból is nagyon helyesnek találnám, hogy a szélsőséges irány­zatok, — akár jobb, akár baloldaliak — ne hasz­nálhassák ki ezt a kérdést felelőtlenül, az ő szélsőséges politikájuk javára, úgy, hogy a jövőben nyugtalanságot keltsenek ennek a kér­désnek taglalásánál. Az első ilyen kérdés a vitézségi érem-pót­díjak kérdése. Nagyon gyakran vagyok falun, hiszen falusi ember vagyok, sokat vagyok a nép között is, ismerem az ő életviszonyaikat, bajaikat, panaszaikat; nekem talán bizalma­sabban elmondják, mi fáj nekik és állítom, hogy ez olyan kérdés, amelyet állandóan fel­színre hoznak. (Ügy van! Ügy van!) Jól tudom, hogy ez igen nagy összeget igényel, talán bele sem illeszthető költségvetésünk mai pénzügyi kereteibe, de talán el lehetne menni addig, hogy a kisebb vagyonnal rendelkező vitézségi érem­tulajdonosok — értem a kis- és nagyezüsttel rendelkezőket — havonta egyelőre csekélyebb járadékot kapnának. Talán úgy lehetne csi­nálni, hogy akik nagyobb vagyonnal rendelkez­nek, azok nem kapnának, továbbá azokat is, akik mint tisztjelöltek kapták meg annak idején ezeket a vitézségi érmeket, mellőzni lehetne, amiig pénzügyi viszonyaink bizonyos nívót el nem érnek, hiszen az a kis járulék, amit ha­vonta kapnának, úgy sem segítene anyagilag ezeken a ma állásban lévő intelligensebb ele­meken. Azt hiszem, hogy ilyenformán lehetne erre módot találni. Nagyon jól tudom, hogy ez nem teljesen a honvédelmi miniszter úrtól függ, hanem első­sorban a pénzügyminiszter úr reszortjához tar­tozik, de ismerve a pénzügyminiszter úr jósai­vét, fajtája iránti szeretetét, ismerve azt, hogy ő a kisemberekről, ha csak lehet, igyekszik atyailag gondoskodni, arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hasson oda a pénzügyminiszter úrnál, hogy a csökkentett járulékokat, amiket szerény nézetem szerint talán már a jövő költ­ségvetési évben lehetne folyósíttatni, beállítsa a költségvetésbe. (Helyeslés.) A második kérdés, amiről beszélni akarok, a falusi lakosság gyermekeinek tankönyvekkel való ellátásának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Éz vonatkozik általában az egész szegényebb falusi néposztályra, mert sajnos, olyan drágák ezek az elemi iskolai tankönyvek, hogy az a szegény ember nagyon nehezen, vagy a legtöbb esetben talán be sem tudja szerezni a tanköny­veket gyermekei részére, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) kivált, ha több családtaggal rendel­kezik; ha nem szerzi be, büntetést kap, ha pe­dig azt nem tudja kifizetni, akkor le kell ülnie. Ez olyan sérelem, amelyet itt a Házban több képviselőtársam már régebben felemlített. Tu­dom» hogy általánosságban nem lehet ezt meg­oldani, de talán a szegényebb tűzharcosok ér­dekében el lehetne járni, hogy a kultuszminisz­ter úr ezt a kérdést úgy oldja meg, hogy ked­vezményesebb áru, ha lehet, ingyen tankönyv­ben részesítse ezt a nagyon szegény néposz­tályt,, a falusi tűzharcosokat. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ha ezt a két kérdést most vagy a közeljövőben elintéznŐk, akkor nem hogy rossz helyen, vagy az utolsó helyen, ha­•9, ülése 1937 november 9-én, kedden. nem talán az első helyen állanánk a körülöt­tünk fekvő államok között, (mint akik legjob­ban gondoskodtunk a fronton járt tűzharcos­testvéreinkről. T. Ház! Mielőtt beszédemet befejezném, méltóztassék megengedni, hogy itt, a törvény­hozás házában, egy nagyon kedves kötelessé­get teljesítsek. Ügy a magam, mint a kerüle­tem és megyém, rokkantjainak nevében hálá­mat, elismerésemet kell kifejezni a t. honvé­delmi miniszter úr előtt, aki egy igen nagy sé­relmet orvosolt az én vidékemen, amelynek or­voslása sok-sok évig húzódott és végre az ő atyai gondoskodásának köszönhetjük, hogy ez a sérelem megelégedésre megoldódott. (Éljen­zés a jobboldalon.) Amidőn ezért itt köszönete­met és hálámat fejezem ki„ el kell még monda­nom, hogy a honvédelmi miniszter úr jóvoltá­ból alkalmam volt egy ilyen felülvizsgálaton részt venni, ahol sokszáz hadirokkant járult a bizottság elé. Amikor láttam ott azt a renge­teg, korán nyomorék, betegséggel teli,, elaggott embereket, beteg rokkanttársaimat, mondha­tom, nyomorúság és keserűség fogott el s ha a képviselőház tagjai mind megnézték volna őket, azt hiszem, egy képviselőtársam sem lenne, aki ne igyekeznék a legnagyobb Miér­tekben segítségére sietni ezeknek a szegény rokkant bajtársaimnak. (Helyeslés.) Láttam ugyanakkor azt is, hogy a honvé­delmi miniszter úr kiküldöttei, akiknek külön ki kell itt a Ház színe előtt fejeznem köszöne­temet és hálámat, milyen jóakarattal, milyen humánus érzéssel, milyen becsületességgel ke­zelték ezt a kérdést, s nem is lehet itt más fel­adatom, minthogy a honvédelmi miniszter úr nemes szíve és nemes egyénisége előtt meghajt­sam az elismerés és köszönet zászlaját. (Éljen­zés.) Biztosíthatom a miniszter urat arról, hogy ennél szebb és magasztosabb dolgot nem is cse­lekedhetett volna és biztosíthatom róla, hogy annak a sok száz rokkantnak és az ő sokezer hozzátartozójuknak a 'szívébe nemes egyénisé­gét és nevét soha ki nem törölhető módon írta bele. T. Ház! Ezért, mivel látom, hogy a minisz­ter úr így gondoskodik bajtársaimról s látom, hogy ezt a tűzharcos-törvényjavaslatot is hosz­szú évek után minden kényszer nélkül, a saját elhatározásából hozta ide a Ház elé, továbbá mivel bizalommal viseltetem mind a kormány, mind pedig a miniszter úr személye iránt, ezért a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom., (Élénk helyeslés és nagy taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni ; Lázár Andor igazság ügy miniszter: T. Ház! Bátor vagyok egy törvényjavaslatot benyúj­tani az ügyvédi meghatalmazásról. Kérem, hogy azt a pénzügyi és igazságügyi bizottság­nak méltóztassék kiadni szabályszerű tárgyalás végett. Elnök: A Ház a javaslatot a szabályok szerint kiadja a pénzügyi és az igazságügyi bi­zottságnak. T. Ház! A napirend tárgyalására megálla­pított idő letelt. Ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy leg­közelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki & r tár­gyalás alatt álló törvényjavaslat vitájának folytatását. .,.„_,,'.

Next

/
Oldalképek
Tartalom