Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-249

Az országgyűlés képviselöházáfmk 2J,9. ülése 1937 november 9-én, kedden. £10 rul alhhoz, hogy a nemzet hálája így jusfson iránta kifejezésre. Ök fegyverrel a kezükben szolgálták a hazát s mindenesetre megérdemlik, bogy egy ki« különbséget tegyünk azok közt, akik résztvettek a világháborúban és azok közt, akik bármiféle tiszteletreméltó okokból is, de nem vettek részt. (Elénk helyeslés.) A benyújtandó törvényjavaslatok szintén alkalmat fognak nyújtani az igen t. honvédelmi miniszter úrnak a további segítésre és meg vagyok róla győződve,, hogy ezt az alkalmat meg is fogja ragadni. Darányi Kálmán miniszterelnök úr bejelentette már, hogy a mezőgazdasági öregségi biztosításnál is alkalma lesz a miniszter úrnak ismét megkülönböztetve kiemelni a legszegényebb néprétegből származó tűzharcosokat. Lehetséges lesz majd annál a törvényjavaslatnál egy kissé leszállítani a korhatárt a munkaképtelen kisember-tűzharcosok részére, hogy azok, akiknek nincs semmiféle támaszuk, előbb részesüljenek segélyben. Nem akarok az egész törvényjavaslaton végigmenni és úgy a régebben megtörtént,, mint az ebben a törvényjavaslatban lévő intézkedésekkel foglalkozni, hiszen ha összehasonlítom a külföld eddig hozott hasonló irányú intézkedéseivel ezt az első magyar tűzharcos-törvényjavaslatot, akkor meg kell állapítanom, hogy Franciaország és Olaszország kivételével, a győztes nagyhatalmakkal szemben is nyugodt önérzettel mondhatjuk, hogy ez a javaslat kielégítő és megfelelő- Áll ez különösen arra az esetre, ha a javaslat intézkedéseit tovább tudjuk fejleszteni és valóra fognak válni azok a kijelentések, amelyeket a miniszter úr annakidején a bizottságiban és itt a plénum előtt is tett. En tehát, miután látom, hogy ez milyen sokat jelentő lépés abból a szempontból, hogy a világháború harcosait, a magyar tűzharcosokat megbecsüljék és azoknak szociális és anyagi szempontból előnyöket biztosítsanak s ezeket az előnyöket tovább fejlesszék azok között a keretek között, amelyeket a haza mai helyzete, a mi nehéz pénzügyi helyeztünk megenged, a javaslatot teljes megnyugvással és lelkiismerettel elfogadom. Teljes bizalommal vagyok a kormány és az igen nagyrabecsült honvédelmi miniszter úr személye iránt és meg vagyok arról győződve, hogy minden lehetőséget meg fog ragadni arra, hogy rendeleteiben, a végrehajtási utasításban és az elkövetkezendő törvényjavaslatoknál minden adandó alkalommal ugynolyan bajtársi szeretettel kezelje ezt a kérdést, mint amilyennel az előttünk fekvő javaslatot idehozta. Éppen ezért a törvényjavaslatot teljes bizalommal és megelégedéssel általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps jobb felől és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Galánthay-Gloek Tivadar képviselő úr. vitéz Galánthay-Glock Tivadar: T. Ház! (Halljuk! Halljuk) Bekapcsolódva az előttem szólott igen t. képviselő úr szavaiba, nem mondhatok mást, minthogy egyetértek vele. De be akarok kapcsolódni vitéz Tóth András képviselőtársam múltkor elmondott beszédébe is, amellyel kapcsolatban egy bizonyos kis korrekciót látok szükségesnek. Igen t. képviselőtársam ugyanis azt mondotta, hogy kötelezzék azokat a vállalatokat, amelyeknek legalább tízmillió pengő alaptőkéjük van, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XV. hogy frontharcos alkalmazottaikat csak fegyelmi vétség elkövetése esetén fegyelmi úton bocsássak el; (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Ezt a kívánságot azért kell helyreigazítani, mert ilyen vállalat roppant kevés van. Óriási a különbség ugyanis az alaptőke és a tokevagyon között. Vannak például vállalatok, amelyeknek csak egymillió pengő az alaptőkéjük, de 20—30 millió pengő tőkevagy ónnal rendelkeznek. Itt van például a Goldberger-gyár, amelynek 3 és félmillió pengő az alaptőkéje, de 20 millió pengő a vagyontőkéje. Vagy például a Filtex-nek 4 millió pengő alaptőkéje és 15 millió pengő vagyon. tőkéje van. Ugyanígy a Moktár. 8 millió pengő alaptőkével és 15 millió pengő vagyontőkével rendelkezik és így tovább., En tehát ezt a megállapítást olyan értelemben tartanám hely reigazí tandónak, hogy ez a kötelezettség az ötmillió pengő alaptőkével bíró vállalatokra mondassék ki. (Czirják Antal: Valamennyire!) ; : Ez mindenesetre megkönnyítené a dolgot. Tóth András igen t. képviselőtársam és bajtársam azt mondotta, hogy az ezüstérmek után járó díjak és az egyéb pénzbeli kedvezmények nem egyeztethetők össze a magyar katonalélekkel. Bizonyos tekintetben igaza van. Mi akkor, amikor szuronyt szegezve nekirohantunk az ellenséges állásoknak, amikor csapkodtak közöttünk a gránátok és a gépfegyverek ritkították a sort, nem gondoltunk pénzjutalomra, csak egyre gondoltunk, a magyar dicsőségre s jutalmunk az volt, hogy elfoglaltuk az ellenséges állást, az a lelkesedéstől áthatott erő hajtott minket, üzletről nem álmodtunk. Hogy azonban a pénzbeli jutalomnak megvan a maga erkölcsi értéke is, azt bebizonyíthatnám egy pár levelezőlappal. Egy nagyon derék katonám így írt haza például az édesanyjának: »Drága mamukám, megkaptam a nagy ezüstöt, ha majd otthon leszünk, ennyit és ennyit kapunk érte minden hónapban és a te öreg fejeddel nem fogsz nyomorogni.« Ezt az erkölcsi értéket nekünk nem szabad félredobnunk, mert ez a »drága mamuka« nevelte ezt a katonát és ő fogja hazafias szellemben nevelni az unokáját is, mert sajnos, ez a katona, aki akkor meg örült a viszontlátásnak, a következő ütközetek valamelyikében elesett. Részemről, mint volt tényleges katona részéről talán nem volna ízléses, ha itt folytatnám azokat a dicsérő szavakat, amelyekkel a katonák a honvédelmi miniszter úrról megemlékeznek, de mint képviselő, kötelessegemnck tartom elmondani azt, hogy milyen lelkes nan gulatban volt a honvédség, — meg pedig mind a tényleges, mind a nyugdíjas, mmd a tartalékos honvédség — amikor meghallotta, hogyRőder kegyelmes úr lesz a honvédelmi miniszter, mert tőle mindenki várt valamit, várta azt a karácsonyi ajándékot, amely után mar valamennyien vágyakoztunk. Vártuk mi frontharcosok is és nem is csalódtunk. Ne felejtsük el, hogy voltak számottevő egyéniségek, akik a frontharcosok tömörülését forradalmi alakulatnak nevezték és nem resteltek 'közöttünk és Cézár légiói között párhuzamot vonni és felemlíteni, hogy Julius Cézárnak is 48