Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-249

Az országgyűlés képviselőházának 24-9. latkozzék a miniszterelnök úr, hogy azok ré­szére, akik testük épségét áldozták az orszá­gért, akik védték az országot és nem az ő hi­bájukból csonkult meg Magyarország, vajjoa megadják-e a választójogot? (Czirják Antal: Feltétlenül! — vitéz Csicsery-Rónay István: Tényleges katonáknak nem lehet!) És vájjon a tűzharcosok asszonyai részére, akik odahaza tartották a frontot, akik kétségbeesésben is fenntartották a családot és akik gondoskodtak rólunk is, akik a fronton voltunk, akik meg­őrizték a termelés folytonosságát, vájjon a tűzharcosok feleségei számára, akik a mező­kön, az üzemekben, a legkülönbözőbb helyeken dolgoztak a férfiak helyett, vájjon megadják-e a választójogot, vájjon honorálják-e egyrészt a katonák hősiességét, másrészt pedig az asz­szonyok hősiességét, akik nehéz, súlyos körül­mények között idehaza állták meg a helyüket, honorálják-e azzal, hogy legalább a legmini­málisabb jogot, a választójogot biztosítják a részükre? T. Képviselőház! A másik kérdés, amely­ről beszélni akarok, a hadikölcsönök ügye. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Cseh­Szombathy képviselőtársam is említette, hogy nem adnak támogatást éppen a kis címletek tulajdonosainak. Ez egészen furcsa és ferde okoskodás. Azoknak, akik legjobban rá volná­nak szorulva és akik a legkeservesebben von­ták el maguktól annakidején azt a néhányezer vagy néhányszáz koronát, nem adnak támoga­tást. Kétségtelen, hogy ennek a támogatásnak az adminisztrálása sok pénzt emésztene fel, de akkor ott van a valorizálás, tessék legalább 50%-ig valorizálni ezeket a kis címleteket és különösképpen elsősorban azokat, amelyeket katonák jegyeztek, olyanok, akik a fronton szolgáltak (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és kénytelenek voltak jegyezni, mert különben nem mehettek szabadságra. (Ügy van! a szélső­baloldalon. — Propper Sándor: Ezek a szó szo ros értelmében véres koronák voltak!) Egy másik kérdés, amelyről nekem meg kell emlékeznem, a tűzharcosok r adósságának a rendezése. A mezőgazdák adósságait már rendezték és gondoskodni kellene arról is, hogy legalább azoknak a munkásoknak és ipa­rosoknak az adósságait rendezzék, akik a fron­ton szolgálatot teljesítettek és a törvényjavas­lat értelmében ezentúl majd tűzharcosoknak tekintetnek. Ha már egyébként annakidején elmulasztották, hogy az adósságterheket álta­lában rendezzék, — amint mi azt ezekből a padsorokból követeltük — akkor legalább most, a törvény végrehajtása során r vagy a pénzügyminiszter úrral történt megállapodás­sal, de bármiképpen rendezze a kormány ezt a kérdést. Az adókedvezmények dolga tulajdonképpen inkább csak egy szépségflastrom ezen a ja­vaslaton, mert hiszen nem lehet komoly ked­vezménynek nevezni a 10 és 5%-os kedvez­ményt és különösen nem olyan kategóriáknál, amelyeknek tulajdonképpen adómenteseknek kellene lenniök, (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) mert hiszen akik 50 és 100 pengős adókat kénytelenek ma fizetni, azok nem kere­sik meg a létminimumot sem, azoknak a léte teljesen bizonytalan, azok apró kis emberek, néhány hold földdel vagy egy Kis házzal ren­delkeznek csupán, vagy olyan iparosok, akik­nek nincsenek munkásaik, ezek számára tehát tulajdonképpen teljes adómentességre volna ülése 1937 november 9-én, kedden. 317 ­szükség, tekintet nélkül arra, hogy tűzharco­sok voltak-e. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ha már a magyar törvények ezidősze­rint még nem adnak lehetőséget arra, hogy a létminimumot adómentessé tegyék, akkor leg­alább a tűzharcosoknak 50%-os adókedvez­ményt kellett volna törvényben biztosítani. (Czirják Antal: Öt holdig teljes adómentessé­get!) A legfontosabb kérdés pedig, amelyről meg kell emlékeznem az* hogy az elöregedett, mun­kaképtelenné vált tűzharcosokról intézménye­sen kell gondoskodni. Azoknak, akik megha­ladták 60. életévüket és hova-tovább effelé ha­lad a frontharcosok többsége, havi járadékot kell biztosítani, úgyszintén havi járadékot kell biztosítani azok részére is, akik munkaképtele­nekké váltak, mert megmondhatjuk egészen őszintén és becsületesen, hogy nagyon sokan hoztak haza különböző betegségeket (Dulin Jenő: Mind!) és ennek következtében előbb lettek munkaképtelenekké, rokkantakká, mint különben lettek volna. (Czirják Antal: A fá­radalmak is betegséggel érnek fel!) Sajnos, ma már az a helyzet, hogy mint az előbb is mon­dottam, a legtöbb tűzharcos csak erre a havi járadékra tarthatna igényt, azért ezt minden esetre meg kell valósítani. Szólanom kell még egészen röviden a Frontharcos Szövetség működéséről is. (Hall­juk! Halljuk!) Képviselőtársaim közül többen említést tettek erről még a jobboldalról is, ha jól emlékszem, Shvoy képviselőtársunk is be­szélt a tűzharcos sző'vétség feladatairól. Egé­szen őszintén megmondom, nekem az a felfogá­som és meggyőződésem, hogy ott más szel­lemre van szükség, különösképpen akkor, ha a Frontharcos Szövetség azt akarja, hogy .a frontharcosok általában soraiba tartozzanak. Vájjon nem vették-e észre, hogy a munkások igen jelentős része és a mezőgazdasági munká­sok is, általában a falusi nép távoltartja ma­gát ettől sa mozgalomtól? Bizonyára azért, mert nem tartják megfelelőnek a mai kerete­ket. (Zaj.) Kevesebb parádéra és több gyakor­lati, szociális tartalomra van szükség (Farkas István: Arisztokratikus mozgalom! — Ellen­mondások a jobboldalon.) és főleg arra, amint az a törvényjavaslatban is nagyon helyesen benne van, hogy a Frontharcos Szövetség ne politizáljon, mert ezidőszerint neim tudom, hogy a központjuk politizál-e, nem ismerem a központ működését, de hogy vidéki szerveze­teik politizálnak, az kétségtelen. Neim egyszer előfordult, hogy engem, a hadirokkantat nem hívtak meg a frontharcosok ünnepségére, vagy pedig, ha meghívtak, akikor nem biztosítottak számomra ülőhelyet. Mi más ez, mint ezeknek a szervezeteknek politizálása, hiszen én mindig becsületesen kiálltam a tűzharcosok és hadi­rokkantaik érdekeinek védelmére. Semmi más szempont nem magyarázza az ottani csoport 'viselkedését velem szemben, (mint >a politikai szempontok. A frontharcos szervezetek legye­nek harcosai az egész világon a békének, tehát a külföldi frontharcos szervezeteikkel^ együtt a magyar frontharcos szervezet is a békének le­gyen állandó harcosa. (Ügy van! a szélsőbal­oldalon. — Farkas István: Ne kardcsörtető le­gyen! — Zaj a jobboldalon.) Minden törekvé­sünk az legyen, hogy megóvjuk fiainkat azok­tól a borzalmas szenvedésektől, amelyeikben ne­künk részünk volt. Minthogy én nem látom a törvényjavaslat­ban hiztosítva azokat a szempontokat, ha el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom