Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

24 Az országgyűlés képviselőházának 23 7. ülése 1937 június 2U-én, csütörtökön. lessége a parlamentnek, a hatóságoknak,, elsősorban a kormánynak munkaalkalmakról gondoskodni. Azt mondotta előttem szólott t. képviselőtársam, hogy még ott is, ahol a minimális munkabér már be van vezetve, bizony sokszor másfélszeres ideig dolgoztatják az embereket és felsorolt egy egész csomó szakmát, ahol 60—70 órán át dolgoztatják az alkalmazottakat. Ez elítélendő. Szerintem a minimális munkaidő és a munkabérek betartását erős szankciókhoz kell kötni, hogy az erre vonatkozó intézkedés necsak papíron legyen meg a törvényben, hogy necsak a törvényhozás jóindulata és megértése hozza meg ezeket az intézkedéseket, hanem ezeket át is ültessék a gyakorlati életbe. T. Ház! A törvényjavaslat régi követeléseket valósít meg. Evek óta sérelmezzük, hogy mennyire kiuzsorázzák némely munkaadók az alkalmazottakat. En itt nem általánosítok, mert a munkaadók között is nagyon sokan voltak és vannak olyanok, akik már eddig is belátták a szociális követelések jogosultságát és szociális érzéküknél fogva igenis mindenféle szociális berendezkedéseket eszközöltek, munkásaikkal emberségesen bántak. Van azonban a munkaadóknak egy része, amely mindezt figyelmen kívül hagyta és száz százalékig kiaknázta és kihasználta munkásait és bizony — ezt az erős kifejezést kell használnom, mert sok esetben megtörtént — kiuzsorázta a munkásság munkaerejét. Csak: akkor egészséges a gazdasági élet, ha megvan kenne a kiegyenlítődés és az erősebb fél nem csinál rabszolgát a gyengébb félből. A technika előnyeit szerintem meg kell osztani. Nem lehetséges az, hogy a technika minden áldását, a fejlődés minden előnyét csak a munkaadók fölözzék le rideg számítással. Emberi motívumokat, emberi érzéseket kell szem előtt tartani, s éppen ezért, ha a munkaadók közül ezt sokan nem tartják szem előtt és nem érzik ennek szükségét, akkor törvénnyel kell erre kényszeríteni őket. (Helyeslés jobbfelől.) A törvénynek kell kötelezni ezeket a lelkiismeretlen vagy mondjuk tágabb lelki ismeíretű munkaadókat arra, hogy munkásaikkal, alkalmazottaikkal .becsületes és emberséges módon bánjanak» A javaslat három legfontosabb pontja a munkaidő szabályozása, a munkabér szabályozása és a fizetéses szabadság szabályozása. Ez a három pont úgyszólván teljesen kiegészíti egymást, s különösen a (két első pontnak, a munkaidő és a munkabér szabályozásának kell szerintem egyidőben történnie. T. Ház! A bizottságban több javaslatot tettem, melyek közül a miniszter úr egyet-kettőt elfogadott azzal, hogy majd a végrehajtási utasításban fog ezekről gondoskodni. A bizottságiban azonban egy lépéssel tovább i® menteim 'és (kértem a munkásoknál a 44 órás, a tisztviselőknél pedig a heti 40 órás munkaidő bevezc-'tését. Sajnos, a [miniszter úr ezt nem fogadhatta el. Magam is belátom, thogy vigyázni kell és nem szabad egyszerre nagyot lépni, bár a külföldi nagy ipari államokban az ilyen munkaidő már be van vezetve. Ugyancsak szóvátetitem a bizottságban egy másik problémát is és most újból felhozom. Szeretném, ha kikerülne a javaslatból az a rendelkezés, namely lehetőséget ad továbbra is ingyen munka végzésére. A jó erkölcsbe ütközőnek találom azt, hogy valakinek a munkaerejét, mjunkaszolgáltatását ingyen vegyék igényibe. (Ügy van!) Végeredményben minden munkáért ellenszolgáltatás jár. A miniszteri úr azzal érvelt, hogy ha ezt a rendelkezést bent hagyjuk a javaslatban, ezáltal lehetővé tesszük, bogy a fiatalemberek gyakorlatra tudjanak: szert tenni. Azt megengedem, hogy kezdőknek akik először végeznek munkát egy bizonyos pályán, — akár tisztviselői pálya, akár imás pálya — nem lehet rögtön megfelelő béreket fizetni, de hogy teljesen ingyen munkát engedjünk meg, azt helytelenítem. Azt is kértem, hogy necsak az iparban és a kereskedelemibenj hanem a lehetőség szerint mindenütt rendeztessék a imnnkáskéírdés. Éppen a napokiban, kaptam a Keresztény Szocialista Altisztak Szövetségétől egy átiratot, — 'azt hiszem több képivselőtársam is megkapta — amelyben azt panaszolják, hogy a pénzintézeti, a biztosítóintézeti és a magánüzemeknél lévő altisztek teljesen ki vannak vonva a törvényjavaslat rendelkezései alól és; azt kérik, hogy ők se legyenek mostohagyeranekek, hanem a lehetőség szerint őket is juttassuk hozzá mindazokhoz az előnyökhöz, melyekeit a javaslat a munkásságnak és a többi magámalkalmazottaknak nyújt. T. Képviselőház! Szerintem ott, ahol a hivatal és az üzemmenet megengedi, osztatlan munkaidőt kellene bevezetni. Hányszor megtörténik magánalkalmazottaknál az, hogy reggel 8-tól dolgoznák délután 2 óráig, vagy 3 óráig és akkor azután azt mondják: elmehet egy vagy fcét órára, de^ 5 órára vissza kell jönnie és ott tartják 8 óráig, sőt sokszor 9 óráig. Természetesen általánosságban ezt sem lehet keresztülvinni, mart ott, ahol az üzem érdeke, vagy az üzlet folytonossága ímegfcövételi, el kell tekinteni ettől, de ahol lehetséges, ott az egyhuzamban való, osztatlan munkaidő bevezetését javasolom. Az ifjúság elhelyezéséről vagy nagyobb számban való alkalmaztatásáról csak akkor lehet szó, ha a törvényjavaslat bátrabb intézkedéseket tartalmaz. Ma már a tanult ifjúság sem szégyeli a munkát. Ma, hála Istennek, ifjúságunk úgy van nevelve, hogy minden munkaalkalmat, minden munkalehetőséget megragad. Bizonyítja ezt az élet. Nagyon sokszor diplomával, sőt több diplomával a zsebében megy el az ifjú — mert kénytelen — fizikai munkára, lealacsonyító munkára vagy olyan munkára, amely nem felel meg az ő képesítésének^ és szaktudásának. Hiszen ma már úgyszólván főnyeremény annak a szegény embernek, aki például a fővárosnál utcaseprői vagy szemeteskocsisi, vagy egyáltalán olyan alkalmaztatást tud vállalni, amely a múltban valamikép dehonesztáló volt. Régen dehogy ment volna ilyen állásba és ma a csatornafenntartó üzemhez olyan egyének jönnek könyörögni állásért, munkáért, akik azelőtt ilyesmire nem is gondoltak volna, pedig ott olyan munka van, hogy le kell szállni a csatorna mélyébe, ahol a gázos és bűzös helyen kell a napi munkát végezni, de ezt is szívesen, örömmel teszik ezek az ifjak, csakhogy elhelyezkedést találjanak, (vitéz Martsekényi Imre: Mit szenvednek miatta ! ) T. Ház! Ha a törvényjavaslat indokolását figyelmesen elolvassuk, akkor elmondhatjuk, hogy annak minden sorát alá lehet írni. Olyan kiválóan megszerkesztett, annyira szociális érzéstől áthatott indokolás kíséri a törvényja-