Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-237
Az országgyűlés képviselőházának 23 vaslatot, hogyha ezt a törvényjavaslatot majd ebben a szellemben fogják végrehajtani, akkor igazán mindnyájan megnyugodhatunk. Bornemisza miniszter úr szociális érzése sugárzik ki ennek a törvényjavaslatnak az indokolásából. (Éljenzés.) Alkalmam volt már több ilyen törvényjavaslatot itt látni és annak ellenére, hogy ellenzéki párthoz tartozom, ezeket a törvényjavaslatokat, amelyek szociális érdekeket képviselnek, amelyek hivatva vannak előbbrevinni a szociális életet, amelyek a kisemberek exisztenciáját, életlehetőségeit jobban biztosítják, ha nem is elégítenek ki százszázalékig, akkor is örömmel és szívesen szavazom meg, mert mindig azt mondom, hogy inkább haladjunk csak egy lépéssel is előre, minthogy elmulasszuk azt a lépést, amely lépésnek elmulasztása esetleg sokaknak nagy hátrányt okoz. (Helyeslés.) A törvényjavaslat indokolása elismeri, hogy hajdan a kormány, illetőleg az állam közömbösen nézte & munkaadók és alkalmazottak viszonyát. Tényleg ezt tapasztalhattuk, akik a múlt évtizedekben a gazdasági életet figyeltük, sőt annak részesei voltunk. Ha bérharcok, mozgolódások voltak, ha a munkásság vagy a magánalkalmazottak jajdultak fel — hiszen nem mai kérések, nem mai kívánságok, hanem évtizedes kívánságok és kérések ezek — szinte csodálatos, hogy a múlt kormányzatok milyen hidegen, közönnyel, semmibevevéssel tudtak e problémák felett eltekinteni. Akkor még nem jutottak tudatára annak, hogy csakis úgy tudják levezetni az elégedetlenséget, csakis úgy tudják a munkásságot nemzeti és valláserkölcsi alapon megtartani, ha annak megélhetési viszonyait biztosítják, ha a munkásság tényleg nemcsak magának, hanem családjának is — ha talán kisebb darab kenyeret is — a biztos kenyeret meg tudja szerezni. Ma már az egész, világon törvények szabályozzák a munkaviszonyokat. Éppen ezért fontos, hogy/mi is rátérjünk erre a rendszerre s mint az előbb m említettem, ott ahol az szükséges, a törvény szigorával állítsuk helyre az egészséges i munkaviszonyokat. A gazdasági okokon kívül fontosak az egészségügyi szempontok is, hogy azt a munkáist ne dolgoztassák túl, s hogy az a munkás olyan helyen tudjon dolgozni, ahol az ő egészsége nem romlik meg. Fontos ez kulturális szempontból is. Annak a munkásnak is, legyen az bármilyen kis munkás, bármilyen szerény munkát betöltő munkás, szüksége van a továbbképzésre, a tanulásra, a továbbhaladásra, éppen ezért kulturális szempontból is nagyon fontos ez, hogy ne is említsem a családi éis erkölcsi érdekeket. Miután az a munkás vagy tisztviselő korán reggel ment el hazulról és csak késő este térhetett vissza a családi tűzhelyhez, ennélfogva a gyermekek nevelésébe sem tudott beleszólni, nem tudott családi életet sem élni, éppen ezért nemcsak gazdasági, hanem egészségi, kulturális, etikai és családi érdekek is fűződnek egy ^lyen törvény helyes alkalmazásához. T. Ház! Sok (munkaadó, amikor a rövidebb munkaidőről hall beszélni, első hallásra megtorpan és azt hiszi, hogy teljesen az ő rovására megy, ha rövidebb munkaidőt dolgozik az az alkalmazott. Pedig a tudósok is kimutatták 0 és maga a gyakorlati élet is igazolja, hogy ha rövidebb munkaidőt dolgozhaük egy munkás, akkor e rövidebb idő alatt a munkakészségét, munkaerejét sokkal eredményesebben tudja 7. ülése 1937 június 24-én, csütörtökön, 25 hasznosítani, vagyis rövidebb idő alatt majdnem úgy el tudja végezni azt a munkát, amelyet kénytelen volt hosszú, fáradságos, elcsigázó, a test erejét túlzottan igénybevevő munkaidő alatt elvégezni. Azt határozottan lehet állítani, hogy többet tud a munkás végezni akkor, ha egészségesen van szabályozva a munkaideje. Ezt a rendelkezést szükségessé teszi a gazdasági válság, a technikai haladás, a gépek fokozott igénybevétele, a munka racionalizálása is. Nem egy olyan iparágat tudunk, amelyben az, iá helyzet, hogy ahol azelőtt 300 munkás dolgozott, ott most esetleg 30 munkás dolgozik, vagy ahol 10 munkás végzett bizonyos munkát, ott most egy munkás is elintézi a gép irányítását, vagyis kilenc munkás feleslegessé válik. Nem lehet tehát ezt a kilenc munkást kidobni a munkanélküliségbe, nem lehet, hogy azok most már kikapcsolódjanak a termelésből. Ezért a feladatunk az, hogy a technika fejlődését és magát az élet fejlődését beállítsuk a munkáéletébe, foglalkoztatni kell mind a tizet, vagy mind a 300-at, vagy mindenkit, aki munkaképes ember. És amennyiben a gép, a többtermelés, a racionálisabb termelés talán feleslegessé tenné a munkaerőt, annyival csökkenteni kell a munkaidőt. Ezzel az emberi méltóságot is vissza tudjuk állítani és sokkal hasznosabb polgár válik abból a munkásból, akinek ideje van magát továbbképezni, akinek ideje van kulturális dolgokkal foglalkozni, akinek ideje van a családjával foglalkozni., Éppen ezért e javaslatnak a gyakorlati életbe való átültetésétől én nagyon sokat várok, (vitéz Martsekényi Imre: Ez a technika az élet!) Minthogy a technika halad, ez nagy munkástömegeket kapcsol ki a termelésből és tesz munkanélkülivé. Szaporítaná kell tehát a munkaalkalmakat még a munkaidő leszállításával is. Isten parancsa is azt mondja, hogy. a munkás bérét elvonni bűn. Ami e téren a, múltban történt, égbekiáltó bűn volt. A miniszter úrnak az ő szociális; érzésére hallgatva kötelessége volt jönni ezzel a javaslattal, (Ügy van! a középen.) amelyet örömmel üdvözlünk. Arra kérjük őt, gondoskodjék róla, hogy a törvény végrehajtási utasítása is minél előbb jelenjen meg és ez a törvény mielőbb élő valósággá váljék. T. Ház! Mint említettem, az alkalmazottaikat is részesíteni kell a technika haladásának előnyeiben, amiként a munkásnak is éreznie kell a, gép előnyeit. Nyugat-Európa államaiban már régen túl vannak a napi 8 órai munkaidőn, hiszen az 1935. évi XIX. Nemzetközi Munkaügyi Értekezlet már a 40 órás munkahétről szóló egyezményt is elfogadta. Gondoljunk csak vissza a pár évtized előtti időkre, amikor a szociáldemokrata párt felvonulásokat tartott a 8 órai munkaidő érdekében s a tömegek élén a táblákon a három nyolcast vitték. A 8 órás munkaidő követelése már régen nem szociáldemokrata követelés, hanem polgári követelés, a polgárságnak minden rétege mellette van. (Gr. Festetics Sándor: A munkások nem így értették, (ahogy most van! Teljesen kijátsszak a 8 órai munkaidőt! Éppen az ellenkezőjét éri el a célnak! — Propper Sándor: Miért ébredtek fel olyan későn 1 ? Mi ezt már 40 év előtt láttuk!) Ha a törvény biztosítja a 8 órai munkaidőt és a végrehajtási utasításban kellő szankciók lesznek a törvény 5*
