Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-249

316 Az országgyűlés képviselőházának %h előnyt biztosítsunk az egészségesen, vagy többé-kevésbbé egészségesen hazatért tűzharcosoknak, mint biztosítottupk annakidején a hadirokkantak és hadiözvegyek javára. Elhiszem, hogy ez nehéz helyzetet jelent a honvédelmi miniszter úr számára, éppen azért talán az lett volna a kötelessége a miniszter úrnak, hogy a hadirokkant-törvénynek, az 19ii3 évi VII. tc.-nek a módosítását hozza először a Ház elé. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem megdöbbentő dolog-e, — hiszen ezt valamennyi t. képviselőtársam is hangsúlyozta, még azok is, akik egyébként a javaslattól el vannak ragadtatva — hogy az a mérték, ahogyan a hadiözvegyek el vannak látva, akik egész életüket fekete fejkendőben élik végig és járják szomorú, keserves és kínos életüket, nagyon alacsony. (Farkas István: Szégyen és gyalázat!) A hadiözvegyek, a legénységi áliománybeli katonák özvegyei 5 pengő havi nyugdíjat kapnak, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szégyen, gyalázat!) kevesebbet, mint egyes városok és községek koldusai. (Propper Sándor: A német hadiözvegyek tizenötször ennyi összeget kapnak!) A 2 pengős rokkantnyugdíjak, vagy az 50 filléres nevelési járulékok is sürgős változásra szorulnak. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Kötelessége lett volna a miniszter úrnak legalább ezzel a törvényjavaslattal egyidőben idehozni az 1933. évi VII. tc.-nek, a hadirokkant-törvénynek módosítását és akkor kétségtelenül messzebb el lehetett volna menni a tűzharcosok támogatásában is. (Czirják Antal: Követni fogja, meg van ígérve! — Farkas István: Megint húsz év múlva!) Furcsa az Ofb. földrendezések során földhöz juttatott hadirokkantak, hadiözvegyeik és tűzharcosok helyzete is. (Farkas István: Spekuláció a kihalásra! — Czirják Antal: Eddig legalább így volt!) Azután itt vannak a Faksz.-kölcsönök. Hát nem megdöbbentő dolog, hogy amikor ezek a szép elismerő szavak hangzanak el a magyar törvényhozásban a tűzharcosokról, alkkor a hadiözvegyeknek például Hódmezővásárhelyen is kilakoltatási és járás bírósági végzéseket kézbesítenek, (Farkas István: Férjük elesett a harctéren!) házuk fe lett megkondítják a harangot. Franciaország ingyen adott házakat a hadiözvegyeknek és hadiárváknak, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) nálunk pedig Magyarországon az elismerő szavaik dacára is az a helyzet, hogy azokat a hadiözvegyeket, akik saját hibájukon kívül nem tudnak fizetni, ki akarják árverezni a házukból. (Czirják Antal: Ezt nem lehet megengedni!) Hiszen hogyan éljen meg és hogyan fizessen az a szegény özvegy, aki 5 pengő nyugdíjat kap és már életkoránál fogva sem munkaképes. Nem is kap munkát, hiszen az egészséges, életerős emberek is alig kapnak. Kérdem, hogyan élnek ezefc a szegény Özvegyek, mennyi keserűség, kín, szenvedés járul az ő életükhöz és hogyan élnek a tűzharcosok? Ha megnézzük a falvakat, látjuk, hogy a falvak apró házaiban micsoda nyomorúságos életet kell élniök. És amikor ez a helyzet, amikor ilyen állapotok vannak, amikor tisztességes hajlékot sem tudnak a tűzharcosok ezrei építeni a saját számukra, akkor különösen a mezőgazdasági népesség részére, azok részére, akik földmunkások, napszámosok, tehát — sajnos — a legalsóbb, a legszegényebb társadalmi réteghez tartoznak, alig juttat ez a törvényjavaslat valamit. (Czirják Antal: Mindegyik9. ülése 1937 november 9-én, kedden. nek legalább egy holdat kellene adni házzal! — Farkas István: Kellene, de ez a törvény nem juttat! — Czirják Antal: De meddig tart ez? 15 esztendeig! Kihal mind!) Ne áltassuk magunkat, ha nem volt annyi érzés a nagybirtokosokban, hogy törvény és rendelet nélkül elhelyezték volna a tűzharcosakat, akkor megtalálják majd a módot és lehetőséget arra, hogy a törvény ellenére se helyezzék el őket, mint ahogyan adatok vannak a tekintetben, hogy a hadirokkantakra vonatkozólag sem respektálják a törvényt a vállalatok az elhelyezkedésnél, ha fel is veszik a hadirokkantakat, egy-két hét után elbocsátják őket azzal, hogy arra a munkára alkalmatlanok. Ezt az eljárást fogják majd alkalmazni a tűzharcosoknál is, ha csak egészen szigorú és kivételesen erőteljes szankciókat nem alkalmaznak. (Farkas István: Nem is ez a módja. Volt itt állami pénz elég, de elpocsékolták haszontalan célokra.) A mezőgazdasági munkások részére földet kellene adni. (Czirják Antal: így van! Helyes!) Az úgynevezett földreform nem sokat javított a helyzeten és nem juttatott földet, legalább a megélhetéshez elegendő területet azok számára sem, akiknek megígérték: a katonák számára. Cseh-Szombathy előttem szólott képviselőtársam is hivatkozott arra, hogy — sajnos — a telepítési törvény sem alkalmas arra, hogy azokat a mezőgazdasági munkásokat, akik a legszegényebb körülmények között élnek, hozzájuttassa akkora parcellához, hogy azon az a mezőgazdasági munkás és családja tisztességesen megélhessen. Másik oldalon pedig mit látunk? A nagybirtokkal szemben tudott a képviselőház áldozatképes lenni, amikor a téherrendezésről volt szó. (Farkas István: Mi az, hogy tudott! Az egész népességet megadóztatta a földbirtokosok érdekében!) Akkor alig jutott valakinek is az eszébe arra hivatkozni, hogy nincs fedezet és az állam helyzete azt nem engedi meg. Napról-napra lehet olvasni, hogy sorra rendezés alá vonják a nagybirtokokat, ahelyett, hogy ha ezek nem tudtak megfelelően dolgozni és gazdálkodni azokon a hatalmas területeken, akkor odajuttatnák azokat a földeket azok részére, akik, a földre rá tannak szorulva és akilk azt majd megfelelően meg is munkálnák. (Czirják Antal: Fele pénzből az egész kérdés elintézhető volna!) T. Képviselőház! Én helytelennek tartom azt, hogy háromhavi tűzvonal-szolgálathoz kössék a különböző kedvezményeiket. Helytelennek tartom, mert azok, akik talán az első vagy második napon súlyosan megsebesültek, hadirokkantak lettek és azok, akik hadifogságba ikerültek és 8—10 évet szenvedtek el különböző helyeken, éppúgy megérdemlik a kedvezményeket, mint ahogyan megérdemli az,, aki három hónapot töltött a tűzvonalban, vagy az arcvonal mögött. Akik az arcvonal mögött teljesítettek szolgálatot, vagy a hadiüzemekben katonai felügyelet alatt dolgoztak, talán nem érdemlik meg a kivételes kedvezményeket, ha egyáltalában kedvezményeket aduntkf T. Képviselőház! Az érdemek jutalmazásánál fel kell vetnem a választójogi javaslat előkészítésével kapcsolatban a választójog kérdését is. A miniszterelnök úr legutóbbi nyilatkozatából nem sok jóra lehet számítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Az igaz!) Én most ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál mégis mindenesetre kívánatosnak és szükségesnek tartanám, hogy a katonák választójoga tekintetében nyi-