Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-249

314 Az országgyűlés képviselőházának 24-9. ülése 1937 november 9-én, kedden. akiket itt felsoroltam, nem lehet megadni a tűzharcos elnevezést, azonban azokat a kedvezményeket és előnyöket, melyeket a tűzharcostörvénytervezet a tűzharcosok számára biztosít, rájuk is ki lehetne és ki kellene terjeszteni. T. Ház! Ha már arról az elismerésről beszélünk, amely a világháborúban résztvetteknek kijár, akkor úgy érzem, kötelességem ezen a helyen pár szóval megemlékezni az orvosi kar háborús munkájáról is. A világháborúban az egyik legfontosabb szerepet kétségkívül az orvosi kar töltötte be. Az orvosok sebeket gyógyítottak akkor is, amikor mások csak sebeket osztogatta. A betegek és sebesültek ezreinek adták vissza a munkaképességet, az egészséget s ezreket és ezreket mentettek meg a biztosnak látszó pusztulástól. A statisztikai adatok szerint átlagban a sebesültek 60%-a gyógyult meg, úgy hogy ismét ki tudtak menni a frontokra. Az orvosi kar érdemeinek méltatásánál azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az egymással szembenálló katonaság sorait nemcsak a hadieszközök ritkították, hanem a különféle veszedelmes arányban fellépő járványos megbetegedések is. A hadsereg egészségügyi szolgálata eleinte bizony súlyos zökkenőket mutatott, mert a sebesültek szállítására nem állott rendelkezésre elegendő eszköz és a járványok elleni védelem megfelelő szervezésének az az oltóanyagoknak a hiánya is nagyban éreztette a maga káros hatását. Csak a világháború második esztendejében sikerült a hadrakelt sereg orvosi karának önfeláldozó és áldozatos munkája révér leküzdeni ezeket a nehézségeket és ezen a vonatkozáson keresztül is csökkenteni az emberek veszteségét. A történelem lapjairól tudjuk, hogy az elmúlt világháborúk alkalmával nem annyira az ellenség, mint inkább a járványos betegségek pusztították legirkább az embereket és hogy a világháború alatt az itthonmaradottak milliói nem estek különféle járványok áldozatául, ez tisztán és kizárólag az orvosok önfeláldozó munkájának köszönhető. A becsületesen és jól teljesített hazafiúi és emberbaráti szolgálat után illő tehát, hogy amikor most a tűzharcos-törvénytervezetet tárgyaljuk, erről a rendről is történjék valamiféle megemlékezés. Az az orvos, aki a front mögött fertőző betegek között, rögtör zött járványkórházakban teljesített szolgálatot, (Gr. Takách-Tolvay József: Az hős volt!) az épúgy, sőt gyakran még jobban ki volt téve a halálnak, mint az, aki az első rajvonalban, különösen egyes nyugodtabb frontszakaszon akár hónapokat eltöltött. Méltányos lenre tehát, hogy azok az orvosok, akik ilyen exponált helyeken voltak, akik a front mögött mozgókórházakban vagy járványkórházakban teljesítettek szolgálatot, épúgy megkapják azokat a kedvezményeket, amelyeket a törvényjavaslat a tűzharcosok számára biztosít, mintha ők is tűzharcosok lettek volna. A hadifogság elbírálása az orvosoknál egészen természetszerűleg és magától értetődően más alapon kell hogy történjék, mint másnál. Hiszen ha az orvos fogságba esett, ez csak akkor következhetett be, amikor a frontot áttörték, tehát mindenkor önhibáján kívül jutott fogságba. Ez a fogságba jutott orvos azonban a fogolytáborokban is és a járványos megbetegdések esetében is tovább végezte a maga, emberbaráti munkáját, és a primitív körülmények között nyújtott lehetőségek helyes kihasználásával a saját életének kockáztatásával iparkodott megmenteni a betegeket és óvni az egészségeseket attól, hogy a különféle járványokat megkapják. Az orvosok számára tehát a hadifogság minden körülmények között frortszolgálatot kell hogy jelentsen (Rátz Kálmán: Nagyon szépen viselkedtek!) és számukra a Károly-csapatkeresztet minden körülmenyek között meg kell adni. Az orvosi rend úgy a múltban, mint a jelenben is igen sokszor minden anyagi ellenérték nélkül teljesítette és teljesíti a maga nehéz, felelősségteljes emberbaráti feladatát, sokszor minden elismerés nélkül. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Cseh-Szombathy László: T. Ház! Kérnék öt perc meghosszabbítást! Elnök: Méltóztatik hozzájárulni? (Igen!) Méltóztassék folytatni! Cseh-Szombathy László: A fent vázolt kívánságok teljesítése kevésbbé anyagi előnyöket, mint inkább erkölcsi javakat jelentene az orvosi rend számára. Kétségtelen azonban, hogy a társadalom részéről mutatkozó megbecsülés és elismerés azt eredményezné, hogy a jövőben — ha egyáltalán lehetséges — még sokkal nagyobb önfeláldozással, sokkal nagyobb munkakedvvel végezné a maga áldásos munkáját, és szolgálná a magyar nemzet egészség ügyét, mint ahogyan a múltban tette. T. Ház! Beszédem végéhez értem. Felszólalásomban igyekeztem teljesen tárgyilagosan rávilágítani a tűzharcos-törvényjavaslat egyes hiányaira azzal a szeretettel és megbecsüléssel a világháború hős katonái iránt, amit azok kétségtelenül minden magyar embertől joggal elvárhatnak és amelyet vitán felül megérdemelnek. Nekem, mint ellenzéki szónoknak, természetesen nem lehetett feladatom az, hogy a tűzharcos-törvény kétségkívül helyes és jó rendelkezéseit emeljem itt ki. Nekem azokra a hiányokra kellett rámutatnom, amelyeknek pótlása, vélemér. yem szerint, közrejátszana abban, hogy ez a törvény elérje azt a célt, amelyet tulajdonképpen szolgál. Meggyőződésem ugyanis az, hogy az a hatalmas tűzharcos-tömeg, amelynek a számát én körülbelül nyolcszázezerre teszem, ennek a törvénynek rendelkezéseivel nem fog megelégedni s így a tűzharcos-kérdés végleges rendezését ezzel nem sikerül elérni. Biztosra veszem ugyanis azt, hogy a tűzharcosok a törvény életbeléptetése után is tovább fognak küzdeni és harcolni, rem a jogosulatlan előnyökért, hanem egy igazságos és végleges rendezésért. A készülő törvény tehát nem fogja elérni azt a célt, amelyért hozatott, mert vele a tűzharcos-kérdést nem lehet lezártnak tekinteni. T. Ház! Mirdezek ellenére én a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. Teszem ezt abban a reményben, hogy a részletes vita során azok a szempontok, amelyeket előttem szólott képviselőtársaim és en is itt elmondottunk, megfelelő méltánylást fognak találni és az ezeknek a szempontokrak megfelelő módosító indítványokat a t. Ház el fogja fogadni. A törvényjavaslatot azonban, — ezt ismételten hangsúlyozom — főként a honvédelmi miriszter úr személye iránt pártkülönbség nélkül megnyilvánuló bizalomból fogadom el és azoknak a nyilatkozatoknak hatása alatt, amelyeket ő a bizottsági tárgyalás alkalmával hangoztatott. Arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ugyanazzal a szeretettel és eréllyel, amelyről ő múltban már tanúbizonyságot tett, képviselje továbbra is a kormáryzatnál ennek a hősi tábornak érdekeit, mert csak ennek megbecsülésén keresztül