Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-249

Az országgyűlés képviselőházának 2U9. helyüket úgy megállni, ahogyan kívánatos lenne, ezeknek a hátrányoknak ellenére is boldogulni tudjanak. Az állam és a társadalom egyöntetű támogatásával olyan helyzetbe kell őket hozni, amilyet a nemzetért végzett áldozatos munka ^fejében tényleg megérdemelnek s amelyet az államtól és a társadalomtól egyaránt joggal el is várhatnak. Ezeknek a szempontoknak szem előtt tartásával kívánok a tűzharcostörvényjavaslattal foglalkozni és azt bírálat tárgyává tenni abban a tudatban, hogy a jóindulatú és tárgyilagos kritika csak elősegítheti a szóbanforgó kérdések helyes megoldását. T. Ház! Ha azoknak a tömegeknek az összetételét vizsgáljuk, amelyeket ez a törvényjavaslat közvetlenül érint, két olyan csoportot tudunk megkülönböztetni, amelyeknek életkörülményei és igényei egymástól merőben eltérőek és amelyeknek szükségleteit magától értetődően csak eltérő módon lehet kielégíteni. A magyar hadsereg zömét kétségkívül a magyar falvak lakói szolgáltatták, de nyugodtan ezek sorai közé vehetjük azokat a társadalmi rétegeket is. amelyek mint munkások vagy kisexisztenciák a különféle ipari vagy kereskedelmi pályákon helyezkednek el. A törvényjavaslatban kétségkívül elsősorban ennek a nagy többségnek a jogos igényeit kellett voira kielégíteni és ezeknek érdekeit kellett volna mindenek előtt megfelelően szolgálni. Ennek a hatalmas tömegnek, amelyre itt én gondolok, a háborús veszteségei számokban ki sem fejezhetők és meg sem mérhetők, hiszen hozzávetőlegesen sem lehet megállapítani, hogy munkájuknak és munkakörüknek évek hosszú során történt elhagyása milyen anyagi károsodást, okozott nekik. Az ezekkel szemben fennálló becsületbeli tartozás lerovását az a körülmény is megnehezíti, hogy ezek az állammal jóformán semmi kapcsolatban nincsenek; az egyetlen kapocs, amely őket az államhoz köti, az, hogy a maguk keserves verejtékkel megkeresett filléreiből kötelesek az adót az államnak időről-időre lefizetni. Természetes tehát, hogy ha velük szemben kézzelfoghatóan kívánja a magyar nemzet a háláját megmutatni, akkor ez egyedül az adóztatás terén válik lehetővé. Ennek a tűzharcos-törvényjavaslatnak tehát adókedvezményeket kellene biztosítania elsősorban a földadónál, azután a házadénál és amelyeknek szükségleteit magától értetődően nem a tűzharcosok, hanem inkább azok előtt, akik a világháborúban aktív reszt nem vettek, hogy amint az indokolás mondja, az állam a világháborúban arcvonalszolgálatot teljesített katonák nagyértékű hazafias kötelességteljesítését elismerni kívánja és jutalmazni is tudja. Véleményem szerint nem elég az, hogy az 1925 : LXVIII. te. 2. §-a értelmében a Károly-esapatkeresztesek a rokkantellátási adónak felét fizetik. Nem elég az, hogy az 1931 : XXVI. te. felhatalmazása alapján kiadott 9660/1932. M. E. számú rendelet úgy intézkedik, hogy ha a Károly-esapatkeresztesek földadója, házadója és általános kereseti adója összesen évi 50, illetőleg 100 pengőt nem halad meg, adókedvezményben részesülnek. Tisztában vagyok azzal, hogy ilyen hatalmas tömeg számára, mint amelyről ez a törvényjavaslat is intézkedik, nagymérvű adókedvezményeket ma az állam pénzügyi és az ország gazdasági helyzete miatt nem lehet nyújtani. Hibáztatnom kell azonban azt, hogy az adókedvezményt csak bizonyos határig adjuk meg. Biznyosmérvű, inkább csak jelképesnek mondható adókedvezményt minden tűzharcos KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1937 november 9-^én, kedden. 311 számára meg kellene adni. (Úgy van! Ügy van! halfelöl.) Az igazság természetesen az volna, hogy minél kisebb valakinek az adója, minél roszszabb anyagi körülmények között van, minél jobban rászorul az állam és a társadalom támogatására, annál nagyobbak legyenek azok a kedvezmények, amelyeket számára nyújtani tudunk. A falu legszegényebb rétegéről, a teljesen nincstelen földmíves- és. földmunkás-osztályról az 1920: XXXVI. te. kívánt gondoskodni és bizonyos előnyöket nyújtani nekik azáltal, hogy a háborút becsülettel végigküzdötteket földhöz kívánta juttatni katonai érdemeik elismeréséül. Sajnos, ez a helyes és szociális intézkedés, amely azt célozta, hogy e védett haza földjéből azok is kapjanak egy darabot, akik azt olyan hősiesen védelmezték, a gazdasági viszonyok szerencsétlen alakulása következtében nem váltotta valóra azokat a reményeket, amelyeket hozzáfűztünk. Sokan vannak a világháború katonái közül ma is olyanok, akik részint tudatlanságból, részint kellő felvilágosítás híján, részint pedig a végrehajtó közegek nemtörődömsége, esetleg lelkiismeretlensége folytán annakidején nem jutottak földhöz, mert nem jelentették be igényüket. Akik ezekhez a vagyonváltságföldekhez hozzájutottak, azok is keserves csalódásokon mentek keresztül. A nekik juttatott földek a várt áldás helyett nagyon sok nyomorúságnak, kétségbeesésnek és elégedetlenségnek váltak okozóivá. Csak az 1937-ben kiadott 2000-es számú miniszteri rendelet megjelenése óta változott ez a helyzet és szűntek meg azok a nyomasztó gondok, amelyek ezeknek a szegény embereknek nemcsak boldogulását, hanem majdnem megélhetését is lehetetlenné tették. A telepítésről szóló 1936 : XXVII. tc.-ben sem történt kellő gondoskodás arról, hogy a tűzharcosok is valamilyen módon földhöz jussanak. Ez a törvény gondoskodik ugyan arról, hogy bizonyos körülmények között elsőbbség biztosíttassák a tűzharcosok számára, ezt azonban csak azok vehetik igénybe, akik már bizonyos anyagi javakkal rendelkeznek, akiknek már bizonyos tőke áll rendelkezésükre; tehát éppen a legszegényebb társadalmi rétegek a telepítés során, ha ez az intézkedés nem változik, földhöz sohasem fognak jutni. Ennek a rendelkezésnek is, véleményem szerint, olyannak kellene lennie, hogy nemcsak elsőbbséget kellene biztosítani, hanem azt is ki kellene mondani, hogy ameddig pedig hadirokkant, vitéz és tűzharcos jelentkezők vannak, akik a feltételeknek megfelelnek, addig másnak egyáltalán nem lehet azt a földet juttatni. Ezenkívül helyes intézkedés lenne, ha a földbirtokrendezés során kiadott kormányrendelet első pontja értelmében a hadirokkantaknak, az arany és ezüst vitézségi éremmel kitüntetetteknek az általános mérséklésen felül nyújtott 25%-os rendkívüli . kedvezményét kiterjesztenék a tűzharcosokra, legalább is olyan mértékben, hogy ezeknek a kedvezményeknek a fele a tűzharcosokat is megillesse. A világháború után a legeredményesebben folyamatba helyezett akciók a házhelyakciók voltak. Ezeknek megújítását kellene szorgalmazni és lehetővé tenni, hogy a tűzharcosok, ha már földhöz nem is, de legalább egy kis házhelyhez juthassanak. Ugyancsak meg kellene számukra könnyíteni a Faksz.-kölcsönökhöz való hozzájutás lehetőségét és a kamat47