Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-249
310 Az országgyűlés képviselőházának 249, figyelmébe ajánlották, vagy a legjobb esetben is büntető szankciók nélküli rendelkezéseket tartalmaztak, amiért azután — mint mondottam — igen gyakran hatástalanok is maradtak. Érthető tehát, hogy mind a hadviseltek, mind a hadirokkantak lelkében idővel bizonyos keserűség halmozódott^ fel azoknak az igazságtalanságoknak és méltánytalan mellőzéseknek láttára, amelyeknek napról-napra szemtanúi lehettek. Ezek a körülmények magyarázzák meg azt, hogy idővel ez a tábor szükségét érezte a szervezkedésnek, a tömörülésnek, abban a tudatban, hogy érdekeit igy talán jobban tudja majd képviselni és jogos kívánságainak teljesítését szorgalmazni. Ez a körülmény vezetett mind a Hadirokkant Szövetség, mind a Frontharcos Szövetség megteremtéséhez. A megszervezett tömegek sürgető kérésére végre a hadirokkanttörvény, az 1933 :VII. te. megalkotásával az országgyűlés a kérdésnek ezt a részét úgy-ahogy rendezte. Nem lehet célom az, hogy most a hadirokkant-kérdéssel is behatóbban foglalkozzam. (Halljuk!) A múltban már nem egyszer volt alkalmam és módom arra, hogy itt, a mélyen t. Ház előtt felemeljem szavamat ennek a tábornak érdekében és rámutassak azokra a jogos kívánságokra, amelyek teljesítése a mai nehéz viszonyok mellett is lehetséges lenne és kétségkívül nagy megnyugvást okozna. Mindenesetre szerettem volna, ha ebben a tűzharcos törvényjavaslatban is nemcsak hivatkozás történt volna arra, hogy a hadirokkantakat itt vagy ott, a törvényben vagy rendeletekben biztosított milyen előnyök illetik meg, hanem szerettem volna, ha egy-két jogos kívánságunk is kielégítést nyert volna a javaslatban. Mindannak ellenére, hogy^ ez nem történt meg, nem tartottam volna szükségesnek ennek a kérdésnek itt való fejtegetését, abban a reményben, hogy erre rövidesen itt e képviselőházban úgyis sor kerül. Egy^előnyt kétségkívül jelent a 'hadirokkantak részére a törvényjavaslat éspedig a 3. $, amely a rangsort állapítja meg s amely kétségkívül nagy és határozott haladást jelent a múlttal szemben ezen a téren is a jövő felé. Ennek a kérdésnek hadirokkant részével nem szerettem volna itt foglalkozni, hanem találtam volna a törvényjavaslat indokolásában egy olyan részt, amelyre vonatkozólag engem már a .bizottsági tárgyalás folyamán megnyugtatott ugyan a honvédelmi miniszter úr, de amely megnyugtató szavaknak kifelé is el kell hangozniok, mert ez az indokolás a hadirokkantak egyrészében jogos nyugtalanságot keltett. A törvényjavaslat indokolása ugyanis egy helyen azt mondja, hogy ezzel a törvényjavaslattal a világháborúban katonai szolgálatot teljesített egyénekről való gondoskodást lezártnak kell tekinteni, .mert az ország gazdasági helyzete további előnyök biztosítását nem engedi meg. T. Ház! Ezek előtt a tömegek előtt teljesen érthetetlen az indokolásnak ez a szövege, hiszen ia honvédelmi miniszter úr ismételten elismerte azt, hogy a hadirokkant-törvény rossz, hogy annak hiányai vannak, hogy azon változtatni kell, sőt ígéretet is tett arra, hogy mihelyt az ország gazdasági helyzete lehetővé teszi a hadirokkant-törvény revízióját, azonnal módosító törvényjavaslatot fog a Ház elé hozni. Ha az indokolásban ez nem lett volna, akkor ezek a tömegek természetesnek vették volna azt, hogy ebben a tűzharcos-törvényjavaslatban azért nincs szó a hadigondozottakról, mert a miniszter úr a közeli jövőben a hadirokkant törlése 1937 november 9-én, kedden. vény novelláris módosításával akar a Ház elé jönni. így azonban jogos aggodalommal néznek a jövő elé és — noha nekem az. a (meggyőződésem, hogy a miniszter úr nem akarta a hadirokkantak reményei előtt a sorompókat leereszteni —, mégis az a kérésem hozzá, hogy ebben a kérdésben megnyugtató kijelentésével kgy en szíves majd ismételten leszögezni az álláspontját. A beígért novelláris módosítással kapcsolatban mégcsak egy megjegyezni valóm van éspedig az, hogy elérkeztünk ennek a novelláris módosításnak az idejéhez és ezzel nem szabad sokáig várni, mert rövidesen nem igen lesz olyan hadigondozott, aki a rendezés áldásában részesülhet. Előreláthatólag a közel jövőben úgy a hadirokkantaknak, mint a hadiözvegyeknek a száma rohamosan fogyni fog. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy ezeknek a hadigondozottaknak egy tekintélyes része nap-nap után veszti el a kenyerét, mert nem tudja megtartani azt az állást és nem tudja betölteni azt a munkakört, amely eddig nehéz, verejtékes munka árán, de mégiscsak biztosította számára és családja számára a megélhetést. Ha gondoskodni akarunk róluk, akkor tényleg elérkeztünk az utolsó órához, mert nem lehet utólagosan és későn meg nem történtté tenni azt a sok szenvedést, nélkülözést és nyomorúságot, amelyben esetleg a hadigondozottak egy része a késedelmes intézkedések miatt elpusztul, amiatt, hogy ezt a kérdést helyesen, jól és megfelelően, de utólag és későn rendezik. T, Ház! A tűzharcos-törvényjavaslat — véleményem szerint — akkor érte volna el igazán a célját és a megalkotása is akkor keltett volna megnyugvást mindazokban, akiket közvetlenül érint, ha legalább is orvosolta^ volna^ azokat a sérelmeket, amelyekről kétségkívül tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy fennállanak. Az a tény, hogy a Ház egy új törvény megalkotásával kívánja háláját és elismerését leróni a front katonái iránt, kétségkívül elismerésreméltó tény, önmagában véve azonban még nem elég. A kiérdemelt elismeréseket a hadviseltek iránt nemcsak dicsérő szavakban, hanem legalábbis a fennálló sérelmek megszűntetésével^ is kifejezésre kellene juttatni. Ezek a régóta várt helyes intézkedések minden dicsérő szónál ékesebben bizonyítanák a magyar nemzet háláját azok iránt, akik a legértékesebbet, az életüket tették kockára a nemzetért. A tűzharcos-törvényjavaslatnak nem lehet az a célja, hogy a hazáért hozott áldozatoknak és a magyar nemzetért fokozottabb mértékben teljesített kötelességeknek az ellenértékét adja meg, mert ezt csak a jól végzett munka tudata és a lelkiismeret megnyugtató szava adhatja meg. Sem dicsérő szóval, sem különféle kedvezmények nyújtásával, sem pedig pénzzel nem lehet a hazáért végzett önzetlen és önfeláldozó munkát megfizetni. T. Ház! A tűzharcos-törvény helyes megoldására elsősorban a magyar jövő megalapozása érdekében van szükség. Hogyan tudunk felnevelni egy hazaszerető, a hazáért minden áldozatra kész, lelkes ifjúságot, ha nem látja apáinál a hősi erények megbecsülését! Egyetemes nemzeti érdekből gondoskodni kell tehát arról, hogy a világháború hős katonái, akik a létért folytatett irgalmatlan gazdasági harcban, a mindennapi kenyérért folytatott nehéz küzdelemben törődöttségüknél^és koruknál fogva ma már a fiatalság előretörése folytán nem tudják
