Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-237

Az országgyűlés képviselőházának 237. ülése 1937. évi június hó 24-én, csütörtökön, Sztranyavszky Sándor és Kornis Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. - A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat Hozzászóltak: Müller Antal, Propper Sándor, vitéz Martsekényi Imre, Bródy Ernő, Usetty Béla. - A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesítése. A'kormány részéről jelen van: Bornemisza Géza, (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óm 3 perckor.) Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Szeder János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Esztergályos János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Csikvándi Ernő jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 443, 449.) Szólásra következik Müller Antal képviselő

1 úr. Müller Antal: T. Ház! Pintér József képviselőtársam, mint a javaslat előadója, tegnapi beszédében nagyon erősen hangsúlyozta, hogy milyen szomorú és nehéz viszonyok közt volt Magyarországon eddig a munkásság, de különösen kiemelte a magánalkalmazottak szomorú helyzetét. Pintér József képviselőtársam, bár papi ember, nagyon alaposan, és logikusan tudja megállapítani azt a helyzetet, hiszen a katolikus, legényegylet elnöke és amint ilyenhez száz és száz munkás megy hozzá mindennapi ügyeivel. Tényleg, ennek a törvényjavaslatnak előadója gyakorlatból, tapasztalatból tudja mindazt, amit előadói beszédében elmondott. Azt hangsúlyozta az előadó úr, hogy a múltban a munkásság nem tudott máskép nagyobb darab kenyérhez jutni, csak akkor, ha a legsúlyosabb fegyverhez, az egyetlen fegyverhez nyúlt, amely rendelkezésére állt: a sztrájk fegyveréhez. Sokszor nagy ellenszenvvel fogadták a sztrájkokat, de viszont láttuk, hogy bizony sok esetben valóban a jogosság adta ezt a végső fegyvert a kezükbe. Voltak politikai sztrájkok is, amelyek természetesen elítélendők, de amikor a gazdasági érdekek megvédéséről van szó, akkor a sztrájk jogos es KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. mast nem is lehetett tőlük várni, mint azt, hogy ilyenkor ehhez a végső fegyverhez nyúljanak. Azt mondotta az előadó úr, hogy a törvényjavaslat egyik része a magánalkalmazottak érdekét van hivatva megvédelmezni, amely eddig teljesen szabad préda volt. Ezt szó szerint lehet érteni, mert akik ismerik a magánalkalmazottak viszonyait, tudják, hogy lelketlen munkaadók, akik nem törődtek az emberi téltósággal, bizony nagyon sokszor 60—70 órát dolgoztattak ezekkel a szegény nyomorult tisztviselőkkel. Azt mondotta az előadó úr, hogy ha a most megalkotandó törvény terhet ró majd a munkaadókra, akkor a munkaadók ezt ne torolják meg a munkásokon. Magam is ezt mondom. Minden haladás, minden modernizálás, minden fejlődés, mindenesetre hoz bizonyos változásokat. Ezekbe a változásokba bele kell nyugodni és a fejlődés folyamatossága mellett természetesen bele kell nyugodni abba is, ha ez nagyobb áldozatokba kerül és ezeket az áldozatokat is meg kell hozni. Előttem szóló Kertész Miklós képviselőtársam a tegnapi napon azt követelte, hogy vezessék be a munkanélküli segélyt is. En erről a kérdésről már többször szóltam a Házban. En a munkanélküli segély bevezetését ebben a szegény Magyarországban lehetetlenségnek tartom. A miénknél sokkal gazdagabb, hatalmasabb birodalmakat ingatott meg a munkanélküli segélyek kifizetése. Azoknak szempontjából, akik önhibájukon kívül vannak munka nélkül, akik nem tudnak önmaguknak és családjuknak kenyeret keresni, jogos ez a kérés. Ismerve azonban országunk gazdasági helyzetét, nem lehet ezt komolyan követelni, mert — sajnos — a mi megcsonkított, szegény, nyomorult országunk ezt nem bírná el.. De, ha ezt a munkanélküliségi segélyt nem tudjuk nyújtani, mindenesetre fokozottan köte5