Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-249

306 Az országgyűlés képviselőházának 249 is bekerülhetnének a frontharcosok. Igaz, hogy ezek bizalmi állások. (Meskó Rudolf: A törvényjavaslat: is alkalmazottakról beszél!) A sok. ezer igazgató és felügyelő bizottsági tag közül sokam vagy közéleti emberek, vagy tisztviselők.. Mennyire fontos volna, Iha a frontharcos-törvény rendelkezései folytán oda frontharcosok is kerülhetnének. Nem tudom megérteni, hogy például egy olyan közintézményre, amelyet sok ezer és ezer munkaadó és munkavállaló tairt fenn, mint az Oti. és a Maibi., miért nem terjed ki ez a törvényjavaslat? Az Oti. iés a Mabi. személyzeti és orvosi karára ja frontharcos-törvényjavaslat rendelkezéseit, véleményem szériáit, ki kelleme terjeszteni. T. Ház! Az újabb időiben sokat foglalkozunk légvédelmünk kiépítésével és a lakosság kioktatásával. Itt azonban fővárosi viszonylatban is azt láttam, hogy meglévő tisztviselőkre bízzák a légvédelmi ügyeket. Vájjon nem lehetne-e egy szakaszba, vagy legalább a végrehajtási utasításba olyan rendelkezést beiktatni, hogy a légvédelmi ügyek intézésénél fokozottabb mértékiben alkalmazzanak tűzharcosokat, akik idegzetüknél és a múltban végzett működésüknél fogva nagyon alkalmasak lennének a légvédelmi ügyek intézésére. T. Ház! Azokat az üzemieket, vállalatokat és gyárakat, amelyek a honvédségnek szállítanak s így a honvédség szerződéses szállítói, kétszer annyi tűzharcos-alkalmazott felvételére kötelezném, mint az egyéb vállalatokat. Hiszem a katonaságtól kapják a kenyerüket, megélhetésüket. (Egy hang a baloldalon: Jó gondolat!) Vaminak továbbá olyan közigazgatási hivatalok, amelyek speciálisan tűzharcos, hadirokkant, vagy katonai ügyeket intéznek. Miért ne lehetne itt kizárólag tűzharcosokat alkalmazni a imái időben és átmenetileg még egy-két évtizedig, .amíg igazán bő vem, százezerszámra rendelkezünk tűzharcosokkal. Hiszen ennek a törvénynek intézkedései idő multával úgyis módosításra szoírulmak. A 12. § szerintem szintén nagyon ^helyes és jó: védi a közszállítási ügyekben a tűzharcost, A múltban ebben a tekintetben sok panasz érkezett hozzám, mint a Keresztény Iparosok Országos Szövetségének elnökéhez: itt-ott bizony olyan hatóságok sem vették figyelembe a hadirokkantak és hadiözvegyek problémáit és érdekeit, amelyeknek pedig elsősorban kellett volna figyelembe venniök. Egy esetben például hozzám fordult egy hadiözvegy és elpanaszolta, hogy egy tésztaszállításnál az ő ajánlata mindössze fél fillérrel volt drágább, mint egy galiciai f szállítóé, mégis a galiciai kapta meg a megbízást, s csak felsőbb utasításra, a minisztérium rendelkezésére kapta meg azután a hadiözvegy, akkor azonban hosszú kálváriát járattak vele, állandóan vizsgáltatták és vizsgáltatták az anyagot, bár a vizsgálat mindig százszázalékig kimutatta az elsőrendűséget s a vizsgálati díjakat is neki kellett megfizetnie. Tudom, mélyen t. Ház, hogy előfordulhatnak szórványosan ilyen esetek^ itt azonban mégis fel kell hoznom, hogy elsősorban a katonai, vagy a katonasággal kapcsolatos intézményektől azt várja az ember, hegy a hadirokkant-törvényt százszázalékig vegyék figyelembe. Az említett esetben például az intézkedő tisztviselő azt mondta, hogy a hadirokkant-törvény a hadirokkantakra és nem a hadiözvegyekre vonatkozik. Már pedig, ha a törvényben nem is , ülése 1937 november 9-én

y kedden. volna kifejezetten megemlítve a hadlövegyek előnyben részeltetésének kötelezettsége, akkor is így kellett volna intézkednie, mert a hadiözvegyek mégis csak odatartoznak a hadirokkanttörvény^ rendelkezései alá. Mint mondottam, a közszállításokra vonatkozó szakasz nagyon helyes, csak felvetem azt a kérdést — és ebben a tekintetben határozati javaslatot is leszek bátor előterjeszteni —, nem lehetne-e a közszállításoknál egyenlő feltételek esetén előnyben részesíteni azokat az üzemeket,. amelyek több tűzharcost alkalmaznak

1

? Ugyanilyen jó és helyes szzakasz a 13. § is, amely előjogot biztosít a tűzharcosoknak az engedélyek elnyerése tekintetében. Különösen örülök annak, hogy a mai időben, amely ugyan csak átmeneti idő talán, a hadirokkant és a tűzharcos igen helyesen 'mindenki mást megelőz a behozatali és kiviteli engedélyek tekintetében. Ha mi tudunk állami monopóliumokat, állami jogosítványokat, vagy állami .juttatásokat adni, .magától értetődik, hogy ne az élelmesebb, leleményesebb kereskedőnek, vagy vállalkozónak juttassuk azokat, ne annak, aki jobb összeköttetésekkel rendelkezik, hanem juttassuk elsősorban azoknak, akiknek a múltban teljesített hazafias szolgálatait és érdemeit akarjuk ezzel honorálni. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) A 14 §. à tamidíjimemtesséigről szól. Ez szép, jó intézkedés, én azonban azt hiszem, hogy a gyakorlati életben nagyon kicsiny lesz az eredménye, ímert a tandíjmentesség előnye a tűzharcosoknak csak kis számára vonatkozik és sokféle az igény. Éppen ezért szeretnék itt is beterjeszteni egy határozati javaslatot, amely szerint momdas'sék ki a töirvényben, 'hogy a szegény, vagyontalan tűzharcosok 'gyermekeit egy gyermek esetén 25%-os, további gyermekek tandíjánál pedig 50%-os tandíjmentesség illesse meg. A 15. §. a menetdíjkedvezmémyefcről szól. Itt az intézkedés az iparügyi miniszter úr hatáskörébe fog tartozni és hogy ez a kedvezsmény a gyakorlati életben hogyan fog érvényesülni, az természetesen a mindenkori kormány és miniszter belátásától függ. En azt szeretlnémi, ha az ilyen kisebb juttatásoknál is (mindenütt imiaga a törvényhozás' tudná honorálni a tűzharcosok érdemeit. Mélyen t. Ház! Előttem felszólalt képviselőtársaim közül valaki 'említett imár egy kérdést, amelyet azonban legyen szabad nekem is felemlítenem. Arra. gondolok, hogy az 'arra rászorult 60 éven felüli tűzharcosok, akiknek senkijük mines, bizonyos kegydíjlban részesüljenek. Erre vonatkozólag javaslatot is leszek bátor beterjeszteni. Nagyom jól tudom, lassan odajutunk, hogy nagyon sokan lesznek azok az elszegényedett és elaggott tűzharcosok, akik már az öregség reszkető korában élnek és akik — miultám gyermekeik, hozzátartozóik nincsenek — a legkétségbeejtőbb helyzetben vannak. Igen helyes volna, ha a tűzliareos-törvéinyjavaslat ezeknek a számára szeretetházakról gondoskodnék. (Helyeslés balfelől.) Nem akarom azt mondani, hogy úgy, mint a 48-as honvédeknél történt, mert ez csak kis számi volt, de a törvény ebben a tekintetben is adhatna bizonyos kedvezményt. Sokan vannak, akiknek a hábo-