Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

298 Az országgyűlés képviselőházának 2J>8. ülése 1937 november 5-én, pénteken. oldalon.) A nemzet nem tudja eléggé nagyra­becsülni azt a szolgálatot, amelyet a háború­ban volt védköteles fiai teljesítettek a haza és nemzet érdekében. Ezt egyedül pénzzel nem lehet leróni, mert ezt a szolgáilatot megfizetni nem lehet. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nem mulaszthatom el a már feledésbe ment áldozat nagyságát mél­tatni, amelyet ez a nemzet meghozott. Végig­hallgattam az összes szónokokat, de senki sem említette meg azt az áldozatot, amelyet a nem­zet a világháború alatt a haza megmentéséért hozott. Engedjék meg, hogy ezt legalább én szóvátegyem, azért, hogy meg legyen örökítve. Nagy-Magyarország 1914 nyarán 20 és félmil­lió embert vallott állampolgárának. Ebből a fegyveres erő békelétszámára esett a közös hadseregnél 138.376 fő, a haditengerészetnél 3784 fő, a honvédségnél 41.312 fő, összesen te­hát, mint békelétszám, 183.312 fő. A hadiállo­mányra való kiegészítés, új alakulatok felállí­tása a közös hadseregnél — 25.523 ideiglenesen szabadságolt katonán kívül — még 520.186 fő tartalékost és póttartalékost vett igénybe. Az 1914. évben besorozott 112.930 hadiújone ös'z­szesen 658.690 főre emelte a létszámot. A hadi­tengerészetnél 7790 ideiglenesen szabadságolt tartalékos és tengervédhez tartozó embert vet­tek fel, soroztak be. A honvédséghez 250.586 ideiglenesen szabadságolt tartalékos és póttar­talékos, azonkívül 39.755 hadiújone, együttvéve 290.341 védkötelezett vonult be, ez tehát ösz­szesen már 956.770 főt tesz ki. Ha ehhez hozzá­adjuk most a békelétszámot, akkor azt látjuk, hogy 1914 augusztus 31-én együttvéve 1,140.240 magyar embert állítottunk katonai szolgá­latba. A véderő jelentékeny részét képezte a nép­felkelés, amely gyalogos-, lovas- és hadtáp­csapatok felállítására, valamint népfelkelő tüzér- és árkászosztagok alakítására szolgált, összesen 523.267 főnyi létszámmal. Ha tehát most a hadilétszámra emelt állandó haderőt és a népfelkelésből szervezett alakulatokat egybe­vetjük, látjuk, hogy a magyar szent korona országai a világháborút 1,633,509 katonával kezd­ték meg, ami azt jelenti, hogy a lakosság 8%-a, vagyis másként szólva, minden tizenharmadik magyar ember katona volt abban az időben. A háború folyamán, 1914-től egészen 1918 október 31-ig besoroztak még kereken 1,950000 védkötelest. A háború egész tartama alatt 3,614.179 magyar honpolgár teljesített katonai szolgálatot, tehát majdnem annyi, mint csonka országunk lakosságának fele. Egyszóval minden hatodik magyar állampolgár fegyver alatt ál­lott, pontosan fegyverben volt a lakosság 17-54% -a. Itt ki kell emelnem, hogy Magyaror­szág 205.549 emberrel többet adott, mint ameny­nyit a kvóta szerint adnia kellett volna. Hadiszolgálatra az 1860—1900. években szü­letett férfilakosságot vették igénybe, akiknek egész létszáma 4,963.367 főre rúgott. Ezeknek azonban, különböző okok miatt. 25-77%-a nem katonáskodott, ami annyit jelent, hogy az or­szág védköteleseinek csak 74-23%-a teljesített Katonai szolgálatot, vagyis minden négy had­köteles közül három vett részt a háborúban. Azért nagyon fontos ezt az arányszámot meg­jegyezni, hogy azután el tudjuk bírálni és meg tudjuk ítélni, hogy tulajdonképpen kit illet ez a törvényjavaslat, mert abból a majdnem ötmillió főből pontosan 4,963.367 főből nem mindenki volt kint, a felhasználandó összeg tehát nem illeti az összeseket, hanem csak azok égyhar­madrészét. A létszámnak megfelelően óriásiak voltak a veszteségek is, éspedig halottakban 660.821, sebe­sültekben 743.359, foglyokban pedig 734.310, tehát összesen 2,138.490 emberünk. Ez pedig azt jelenti, hogy a háborúba bevonultak 59%-a, tehát több mint a fele harctéri veszteség; sérületlen maradt 41%. Az utóbbiak nagyobbrészt olyan csapatok­nál, vagy egyéb alakulatoknál teljesítettek szol­gálatot, amelyek az ellenség fegyverétől nagyon keveset szenvedtek, vagy pedig a mögöttes or­szágrészekben tartózkodtak és pédául a hadi­iparban foglalkoztatták őket. A veszteség 92%-át a gyalogcsapatok szenvedték, a többi 8% meg­oszlott a többi fegyvernem között. Magyarorszá­gon 1000 lakos közül 103.74 volt a veszteség, a halottak száma 18-48%, a hadifoglyok száma 614.808. Hogy olyan sok magyar hadifogoly volt, az annak tudható be, hogy Przemysl várában legtöbbnyire magyar katonák voltak, akik az éhség folytán meg kellett hogy adják magukat. (Egy hang a jobboldalon: Felsőbb parancsra! — Malasits Géza: A vár is elég korhadt volt és az ágyúk közönséges' kályhacsövek voltak! — Br. Vay Miklós: Szóval, nem voltak elég gyil­kosak!) A háború alatt vérveszteséget szenve­dettek a védkötelezettek 38%-át tették ki, amiből azt látjuk, hogy tulajdonképpen minden harma­dik katonánk megsebesült vagy elesett. A felsorolt adatok igazolják, hogy a had­sereg meghozta a hazáért azt az áldozatot, amelyet tudott és én ma azt mondom: hozza meg a nemzet is azt az áldozatot, amit ezek kiérdemeltek. A törvényjavaslat szelleme, intenciója ma­gas eszmei színvonalon áll, de, sajnos, egy ki­csit megkésett a törvényjavaslat. Ennek elle­nére nem késett el és örülök, hogy ezzel a Ház elé jött a miniszter úr és én magam is hozzá­szólhatok. Nagyon helyes lett volna, ha ezt a törvényjavaslatot 20 évvel ezelőtt hozták volna a Ház elé még az első háborús években. Ezzel a hadsereg szilárdsága, fegyelme és értéke emelkedett volna. Sajnos, az akkori vezetők nem látták be ennek szükségességét, örvendek, hogy a miniszter úr az október 30-án lezajlott frontharcos találkozón a tűzharcos eszmével kapcsolatban azt mondotta, hogy annak nem­csak a múlt adja meg a jelentőségét, hanem a jövőbe is előre veti fényét. Ebből a kijelentés­ből láthatjuk, hogy a honvédelmi miniszter úr szíve egész melegével, állása és tekintélye egész súlyával azon fáradozott, hogy ezt a tör­vényjavaslatot létrehozza, amiért neki a front­harcosok nevében leghálásabb köszönetünket kell kifejeznünk. Már a frontharcos-törvényjavaslat benyúj­tása előtt is történtek intézkedések a fronthar­cosok javára. Ezeket már több képviselőtár­sam felsorolta. Ilyenek voltak például a föld­birtok helyesebb megoszlására a földbirtok­reformmal kapcsolatban tett intézkedések, • az italmérési és dobányjövedéki jog átengedésé­vel kapcsolatban tett intézkedések és 21 eset­ben már e törvényjavaslat benyújtása előtt intézkedett a kormány, hogy a frontharcosok érdemeit jutalmazza, elismerje. Még egy nagyon tiszteletteljes kérésem volna az igen t. honvédelmi miniszter úrhoz és ez az, hogy a háborúban teljesített szolgá­lat miatt senki hátrányt ne szenvedjen. Ameny­nyire hatalmában áll, méltóztassék ezt a sérel­met kiküszöbölni vagy enyhíteni. (Helyeslés a jobboldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom