Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-248
.296 Az országgyűlés képviselőházának 248. illik ezt a problémát össze kell vonni és lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az állampolgárság kérdése rendeztessék. Ha valaki alkalmas volt arra, hogy egy évnél hosszabb időn keresztül teljesítsen a fronton katonai szolgálatot és védje a hazát, akkor ez a haza ne lökje, ne taszítsa őt el magától. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi, magyarok, nem vagyunk annyian, hogy olyan sokat el tudjunk taszítani magunktól és azt hiszem, nem áll érdekünkben kitaszítani magunk közül embereket, akik szolgálatot tettek az országnak, hanem igen is érdekünkben áll ezeknek az embereknek a megtartása. A kedvezmények között szerepelnek még előnyök különböző közszállításoknál. Kötelességszerűen rá kívánok mutatni arra. hogy milyen visszaélések történnek az utóbbi időkben ezekkel a kedvezményekkel. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Rá kell mutatnom arra, hogy nemcsak a tűzharcosok, hanem a vitézek és az egyéb címen előnyt élvezők is sokszor támasztanak aggályt, hogy vájjon az a vállalkozás, amelyre ők ajánlatot tesznek, az ő vállalkozásuk-e, vagy pedig ők csak eszközei talán annak a vállalkozónak, aki a maga vitézi címével azt a százalékos kedvezményt kívánja elérni? Én ezt nem hallomásból, hanem gyakorlati tapasztalatból tudom (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.} és nagyon kérem a miniszter urat, minden rendelkezésére álló eszközzel hasson oda, hogy ezek a visszaélésszerű tünetek szűnjenek meg, mert sem a vitézeknek, sem a hadirokkantaknak, sem a többieknek nem azért biztosított a törvény kedvezményt a közszállításoknál, hogy ezt albérletbe adják, vagy ezzel üzérkedjenek, hanem azért, hogy ha a tűzharcosok tényleg maguk akarnak pályázni valamilyen közmunkára, akkor előnyben legyenek azzal szemben, aki nem tette meg az országnak és a hazának ugyanazt a szolgálatot, amit ők. Ismerek például egy rokkant vállalkozót, aki két pengő hadirokkant díjat kap és gondosan ügyel arra, hogy hallása meg ne javuljon és azt a havi két pengő rokkantdíjat el ne veszítse. Ez ahavi két pengő rokkantdíj pedig tulajdonképpen csak arra jó neki, hogy beírhassa az ajánlatába azt, hogy ő hadirokkant s így ez a két. pengő hadirokkant díj néha tízezrekre menő előnyt biztosít neki bizonyos szállításoknál. Ezt a (kérdést is a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom. Kérdem, célszerű és helyes-e ott, ahol ez a hadirokkantdíj nem megélhetési alap. például egy vállalkozónál, akiről meg lehet állapítani, — már az adó alapja is tájékoztatót nyújt erre — hogy évenkint többszázezer pengős munkáikat vállal, meghagyni ezeket a kétpengős 1 , ötpengős és egészen apró járadékokat, csak azért, hogy a szállításoknál jogcímük legyen mással szemben, aki ugyanarra a munkára pályázik. Ezek azok a visszaélések, amelyek itt felburjánzanak és amelyekkel szemben a kellő időben védekezni kell. Helyesnek tartom azt, hogy a tűzharcosok kérdésének tárgyalásánál a politikát kikapcsoljuk* de ezt necsak tőlünk méltóztassanak kérni, hanem a túloldal is tegye meg ezt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én nem szelektálnék embereket az ő politikai felfogásuk szerint. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha valaki a Szövetségbe be akar lépni, ha egyetért a Szövetség törekvéseivel, alkkor adjanak neki lehetőséget arra. hogy oda beléphessen anélkül, hogy politikailag is alá kellene rendelnie ülése 1937 november 5-én, pénteken; a maga felfogását annak az irányzatnak, ctmely a Szövetségben hatalmon van. Tudom például azt, hogy vitézeket azért vontak felelősségre, mert szociáldemokratára szavaztak. (Br. Berg Miksa: Megtiltották!) Nem tartom ezt helyes intézkedésnek, aminthogy nem tudok azzal sem egyetérteni, hogy katonának nem engedik meg azt, hogy zsidó leányt vegyen feleségül, még akkor sem, ha az illető gyermekkorában kikeresztelkedett. Ha a törvény egyenlőséget biztosít minden felekezet részére és ha a politikai szabadságot biztosítja, — már tudniillik azon a területen, amelyen biztosítja -— akkor ne méltóztassék ezt szűkebbre vonni külön belső rendelkezésekkel, hanem méltóztassék mindenkinek lehetőséget adni arra, hogy a maga politikai felfogásának és vallási meggyőződésének megfelelően rendezze be és élje le az életét, ha egyébként a törvényeket betartja. Itt van a frontharcosok mozgalma. Láttam már felvonulni más országokban is front Harcosokat különböző ünnepélyek alkalmával. láttam azt is, hogy a frontharcosok a külföldön mindenütt a szabadságnak, a haladásnak szolgálatában állanak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben sajnálattal látom, hojgy Magyarországon a frontharcosok mozgalma nem ezt a célt szolgálja. A frontharcosmozgalom Magyarországon mindenkor ott volt található, ahová a maradiság, a reakció és a politikai hatalom irányította. (Gr. Takách-Tolvay József: Ugyan, hogy állíthatja ezt?) Ne legyenek ők eszközei semmiféle politikának, (Gr. Takách-Tolvay József: Kinek?) őrizzék meg függetlenségüket. A frontharcosok, akik sokat szenvedtek s akik kint életük kockáztatásával védték az országot és a magyar népet, ezek az emberek, akik megtanulták a szenvedést s akik tudják mit jelentett eltölteni kint éveket, legyenek szolgái a haladásnak,, a békének, legyenek szolgái a kibékülésnek s az emberiséget igyekezzenek megmenteni még egy ilyen (szenvedéstől, amelyen egyszer átesett, igyekezzenek megmenteni azoik, akik ezeket a szenvedéseket már egyszer átélték. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.i Elnök: vitéz Kő József képviselő urat illeti a szó. vitéz Kő József: T. Képviselőház! Mielőtt áttérnék a törvényjavaslat tárgyalására, engedjék meg, hogy az igen t. Peyer Károly előttem szólott képviselő úr megjegyzésére rögtön megadjam a választ. Már az elnöki pulpituson ülő Kornis Gyula alelnök úr rendreutasította őt, (Peyer Károly: Először is nem utasított rendre!) s én, mint a párt következő szónoka, szent kötelességemnek tartom, hogy az olyan kijelentéseit, mintha a tisztek a kávéházi asztalokon ugrálva, szónokoltak és demagóg 'beszédeket mondottak volna, erélyesen visszautasítsam. (Farkas István: Fékeértette!) Ezek a tisztek bizonyosan nem voltak katonatisztek, hanem altisztek voltak, akik katonaruhába bújtak, mint ahogy az összeomlás idején is előfordult az. amikor az embereket én visszavezettem a piavei frontról, hogy mindenütt jelentkeztek félreütött sapka jú, tisztiruhába bújt elvtársak és az»k izgattak. Kötelességemnek tartom a volt tisztikar, a képviselőház tiszttagjai és a mai tisztikar nevében, hogy a legerélyesebben visszautasítsam ezt a gyanú sí-
