Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-248
290 Az országgyűlés képviselőházának 21 ról, havibéresekről, havidíjasokról, napibéresekről gondoskodik s ezeknek állásait az úgynevezett fenntartott állások közé sorozza. Kiegyenlítő és bajtársias ez a javaslat, mert azokat, akik fiatal koruk miatt a háborúban részt nem vehettek, azóta azonban katonai szolgálatot teljesítettek, szintén idesorolja és ezzel megoldja az úgynevezett igazolványosok kérdését is. Belátó és jóságos is ez a javaslat, mert akként rendelkezik, hogy ha egy úgynevezett fenntartott állás megüresedik és a tűzharcosnak megvan az elméleti és gyakorlati képesítése, akkor az állásra még akkor is alkalmazható, ha nines meg megelőzőleg az a szolgálati ideje, amelyet a törvény az állás betöltésénél megkíván. Figyel és ellenőriz a javaslat, mert amenynyiben ilyen kis állásokat pályázaton kívül töltenek be, a honvédelmi miniszter úrnak jelentést kell tenni. Ez a helyes szellem, mert így nem lehet visszaélés és így nyugodt a háborús katona s nyugodt a békebeli katona, mert tudja, hogy a kard minisztere rajta tartja a kezét még polgári állásában is. Nyújt és ad a javaslat, amit tud s — amint mondottam — megértő a javaslat, mert az eddig beszámítható harminc napot két évre emeli fel, sőt ezen is túlmegy és az úgynevezett trianoni fájdalmakat is enyhíti, mert kimondja, hogy az ellenséges megszállástól való felszabadulás után még egy év beszámítható. Emlékeztet és ezen keresztül nevel is a javaslat azzal a rendelkezésével, hogy a hadipótlékra igényjogosult alkalmazotti csoportokba tartozó minden tűzharcos hadipótlékban részesül. Végtelenül örülök annak, hogy részesülnek ebben az Államvasút, a magyar állami vas-, acél- és gépgyár, a dohánygyár stb. öszszes munkásai kivétel nélkül. Az élet után megy ez a javaslat, amikor a törvény hatálybalépése előtt már nyugalombahelyezetteknek is megadja a nyugbérben, illetőleg nyugdíjban a hadipótlék 50%-át. Kivételt nem engedélyez ebben a tekintetben, mert erre kötelezi az autonómiákat, az autonómiái? tulajdonát képező vagy vezetése, fennhatósága alatt álló összes üzemeket, közüzemeket, vállalatokat stb. Gondoskodik parancsoló imódon annak szükségességéről, hogy az öreg tűzharcost kora miatt a fiatalabb ne tudja a munkaalkalomtól elütni. Biztosítja ezen keresztül a kenyeret annak, akit a polgári társadalom éppen előrehaladottabb kora miatt már nem értékel annyira a munkában, hiszen az kétségtelen, hogy a 25 és 50 évesek munkateljesítménye között nagy különbség van. T. Ház! TJgy érzem, hogy a törvényjavaslatnak általaim most citálandó mondata egyik legfontosabb családvédelmi intézkedése és fel nem mérhető értéke e javaslatnak. Ez így szól (olvassa); »Amennyiben igényjogosoult tűzharcos-jelentkező nincs, a munkaképtelen tűzharcos helyett az azt eltartó családtagját kell a tűzharcos-kontingens terhére alkalmazni.« Ezt mindenki megérti, így segít a családapa a fiún, viszont így érti meg a fiú, mit jelentett édesapjának a tűzharcos szolgálata. Felhívom az igen t. Ház figyelmét arra, hogy olyan jogok előtt nyitja meg a kapukat ez a javaslat, amelyekre ezelőtt még gondolni sem lehetett. Ez a nyugdíjintézeti, vagy a nyugbérpénztári kérdés. Az a tűzharcos, aki . ülése 1937 november 5-én, pénteken. annak tagja volt már akkor is, amikor a világháborúban bevonult, most katonai szolgálati idejének hozzászámítását követelheti a nyugellátásra jogosító szolgálatának idejéhez; követelheti ezt akkor is, ha a háború alatt nem fizetett nyugdíjpénztári járulékot s ha emiatt tagsági viszonya megszűnt. Ez végtelenül nagyjelentőségű és nagyon komoly jogszabály, t. Ház, amelynek lényeges tartalma az, hogy előtérben áll és felette áll a nemzet érdekében teljesített katonai szolgálat az anyagiakrar alapozott magánjogi jogelveknek. A különben is támogatásra szoruló, a gyáriparral és, a nagytőkével küzködő kisiparosok között .a tűzharcos-kisiparos kiemelése kifejezetten nemzetvédelmi intézkedés. T. Ház! Vannak, akik a 13-as'számot kabbalisztikus rossz számnak tekintik és hiszik, lehet, hogy többezeréves kultúrájuk miatt. Azonban ennek a javaslatnak is van egy 13-as szakasza, amely kabbalisztikus ugyan, de végtelenül jóirányban. Ez a 13. § intézkedik arról, hogy az állami •egyedáruság alá eső cikkek árusításának engedélyezésénél, úgyszintén a hatósági engedélytől függő egyéb jogosítványok megadásánál a tűzharcos-igénylőt előnyben kell részesíteni. Tudvalevő az, t. Ház, hogy éppen ezen a téren még mindig az úgynevezett békevilágnak olyan szelleme uralkodott, amelyet mi tűzharcosok, a háborúból való hazatérésünk után, de azóta sem tudtunk megérteni. Végre nem. lesz kijárás és nem lesz protezsálás ezekben az ügyekben, (Fábián Béla: Ajaj!) anert a törvény tűzharcosról beszél, sőt azt is megmondja, hogy a tűzharcosok közül melyik kaphatja meg, mert itt is sorrendet állapít meg. (Fábián Béla: Nem lesz kijárás?) Ebben nem lesz úgylátszik. (Fábián Béla: No majd meglátjuk!) Az új világ szelleméhez való áttérés első csákányütésének tartom a 13. § harmadik bekezdését, amely a behozatali és kiviteli engedélyek szempontjából a tűzharcos-kérelmezőket helyezi előtérbe. (Helyeslés.) Az adómérséklés igaz, hogy kevés a javaslatban, de mégis olyan megkülönböztetés, amelynek kérdés esetén való magyarázata ez az egyetlen rövid, de büszke kijelentés az illető részéről: tűzharcos vagyok. Es ez is nemzetnevelés. Valahogyan érdekesen egyezik is ez, hiszen egy 9 milliós országnak háború esetét tekintve, körülbelül 10 százaléka a r fegyverforgató és fegyverfogható férfilakossága, tehát 10 százalék itt is az adókedvezmény. T. Ház! Egy régi és ma már csökevényesnek tetsző, annak idején talán megfelelt elgondolás kap elintézést a 14. §-ban, mert ez sok vitára adott alkalmat. Az osztrák katonai elgondolás volt az, amely pénzjutalomhoz fűzte vitézségi érmek adását. (Fábián Béla: Osztrák 1 ?) Valószínűleg, mert hiszen nagyon régi a vitézségi érem. (Fábián Béla: Csakhogy mások is kaptak azóta, amióta nincs' Ausztriához semmi közünk.) Ezt nem magyar szellem és nem magyar karakter alakította ki. örülnék, ha ez a ikérdés nyugvópontra jutna és befejeződnék egyszersmindenkorra, mert sokkal kiválóbb az a kitüntetés, amely után nincs odabiggyesztve, hogy havi 7 pengő 50 fillért kapok érte, vagv 15 pengőt, vagy ha arany, akkor 30 pengőt. (Peyer Károly: Pedig ha nincs kenyér, jó volna az a 7 pengő!) Simogató ez a javaslat és a javaslat előtti idők mulasztását pótolja, amikor a tűzharcos apák gyermekeinek az összes közép-, szak- és főiskolák minden néven nevezendő díjaira
