Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

290 Az országgyűlés képviselőházának 21 ról, havibéresekről, havidíjasokról, napibére­sekről gondoskodik s ezeknek állásait az úgy­nevezett fenntartott állások közé sorozza. Kiegyenlítő és bajtársias ez a javaslat, mert azokat, akik fiatal koruk miatt a háború­ban részt nem vehettek, azóta azonban katonai szolgálatot teljesítettek, szintén idesorolja és ezzel megoldja az úgynevezett igazolványosok kérdését is. Belátó és jóságos is ez a javaslat, mert ak­ként rendelkezik, hogy ha egy úgynevezett fenntartott állás megüresedik és a tűzharcos­nak megvan az elméleti és gyakorlati képesí­tése, akkor az állásra még akkor is alkalmaz­ható, ha nines meg megelőzőleg az a szolgálati ideje, amelyet a törvény az állás betöltésénél megkíván. Figyel és ellenőriz a javaslat, mert ameny­nyiben ilyen kis állásokat pályázaton kívül töltenek be, a honvédelmi miniszter úrnak je­lentést kell tenni. Ez a helyes szellem, mert így nem lehet visszaélés és így nyugodt a háborús katona s nyugodt a békebeli katona, mert tudja, hogy a kard minisztere rajta tartja a kezét még polgári állásában is. Nyújt és ad a javaslat, amit tud s — amint mondottam — megértő a javaslat, mert az eddig beszámítható harminc napot két évre emeli fel, sőt ezen is túlmegy és az úgyneve­zett trianoni fájdalmakat is enyhíti, mert ki­mondja, hogy az ellenséges megszállástól való felszabadulás után még egy év beszámítható. Emlékeztet és ezen keresztül nevel is a javaslat azzal a rendelkezésével, hogy a hadi­pótlékra igényjogosult alkalmazotti csopor­tokba tartozó minden tűzharcos hadipótlékban részesül. Végtelenül örülök annak, hogy része­sülnek ebben az Államvasút, a magyar állami vas-, acél- és gépgyár, a dohánygyár stb. ösz­szes munkásai kivétel nélkül. Az élet után megy ez a javaslat, amikor a törvény hatálybalépése előtt már nyugalomba­helyezetteknek is megadja a nyugbérben, il­letőleg nyugdíjban a hadipótlék 50%-át. Kivé­telt nem engedélyez ebben a tekintetben, mert erre kötelezi az autonómiákat, az autonómiái? tulajdonát képező vagy vezetése, fennható­sága alatt álló összes üzemeket, közüzemeket, vállalatokat stb. Gondoskodik parancsoló imódon annak szükségességéről, hogy az öreg tűzharcost kora miatt a fiatalabb ne tudja a munkaalkalomtól elütni. Biztosítja ezen keresztül a kenyeret annak, akit a polgári társadalom éppen előrehaladot­tabb kora miatt már nem értékel annyira a munkában, hiszen az kétségtelen, hogy a 25 és 50 évesek munkateljesítménye között nagy különbség van. T. Ház! TJgy érzem, hogy a törvényjavas­latnak általaim most citálandó mondata egyik legfontosabb családvédelmi intézkedése és fel nem mérhető értéke e javaslatnak. Ez így szól (olvassa); »Amennyiben igényjogosoult tűzhar­cos-jelentkező nincs, a munkaképtelen tűzhar­cos helyett az azt eltartó családtagját kell a tűzharcos-kontingens terhére alkalmazni.« Ezt mindenki megérti, így segít a családapa a fiún, viszont így érti meg a fiú, mit jelentett édesapjának a tűzharcos szolgálata. Felhívom az igen t. Ház figyelmét arra, hogy olyan jogok előtt nyitja meg a kapukat ez a javaslat, amelyekre ezelőtt még gondolni sem lehetett. Ez a nyugdíjintézeti, vagy a nyugbérpénztári kérdés. Az a tűzharcos, aki . ülése 1937 november 5-én, pénteken. annak tagja volt már akkor is, amikor a vi­lágháborúban bevonult, most katonai szolgá­lati idejének hozzászámítását követelheti a nyugellátásra jogosító szolgálatának idejéhez; követelheti ezt akkor is, ha a háború alatt nem fizetett nyugdíjpénztári járulékot s ha emiatt tagsági viszonya megszűnt. Ez végtelenül nagyjelentőségű és nagyon komoly jogszabály, t. Ház, amelynek lényeges tartalma az, hogy előtérben áll és felette áll a nemzet érdekében teljesített katonai szolgálat az anyagiakrar alapozott magánjogi jogelveknek. A különben is támogatásra szoruló, a gyár­iparral és, a nagytőkével küzködő kisiparosok között .a tűzharcos-kisiparos kiemelése kifeje­zetten nemzetvédelmi intézkedés. T. Ház! Vannak, akik a 13-as'számot kab­balisztikus rossz számnak tekintik és hiszik, lehet, hogy többezeréves kultúrájuk miatt. Azonban ennek a javaslatnak is van egy 13-as szakasza, amely kabbalisztikus ugyan, de vég­telenül jóirányban. Ez a 13. § intézkedik arról, hogy az állami •egyedáruság alá eső cikkek árusításának engedélyezésénél, úgyszintén a hatósági engedélytől függő egyéb jogosítvá­nyok megadásánál a tűzharcos-igénylőt előny­ben kell részesíteni. Tudvalevő az, t. Ház, hogy éppen ezen a téren még mindig az úgynevezett békevilágnak olyan szelleme uralkodott, amelyet mi tűzhar­cosok, a háborúból való hazatérésünk után, de azóta sem tudtunk megérteni. Végre nem. lesz kijárás és nem lesz protezsálás ezekben az ügyekben, (Fábián Béla: Ajaj!) anert a tör­vény tűzharcosról beszél, sőt azt is megmondja, hogy a tűzharcosok közül melyik kaphatja meg, mert itt is sorrendet állapít meg. (Fá­bián Béla: Nem lesz kijárás?) Ebben nem lesz úgylátszik. (Fábián Béla: No majd meglátjuk!) Az új világ szelleméhez való áttérés első csákányütésének tartom a 13. § harmadik be­kezdését, amely a behozatali és kiviteli enge­délyek szempontjából a tűzharcos-kérelmezőket helyezi előtérbe. (Helyeslés.) Az adómérséklés igaz, hogy kevés a javaslatban, de mégis olyan megkülönböztetés, amelynek kérdés esetén való magyarázata ez az egyetlen rövid, de büszke kijelentés az illető részéről: tűzharcos vagyok. Es ez is nemzetnevelés. Valahogyan érdekesen egyezik is ez, hiszen egy 9 milliós országnak háború esetét tekintve, körülbelül 10 százaléka a r fegyverforgató és fegyverfogható férfilakos­sága, tehát 10 százalék itt is az adókedvezmény. T. Ház! Egy régi és ma már csökevényes­nek tetsző, annak idején talán megfelelt elgon­dolás kap elintézést a 14. §-ban, mert ez sok vitára adott alkalmat. Az osztrák katonai el­gondolás volt az, amely pénzjutalomhoz fűzte vitézségi érmek adását. (Fábián Béla: Oszt­rák 1 ?) Valószínűleg, mert hiszen nagyon régi a vitézségi érem. (Fábián Béla: Csakhogy mások is kaptak azóta, amióta nincs' Ausztriához semmi közünk.) Ezt nem magyar szellem és nem magyar karakter alakította ki. örülnék, ha ez a ikérdés nyugvópontra jutna és befeje­ződnék egyszersmindenkorra, mert sokkal ki­válóbb az a kitüntetés, amely után nincs oda­biggyesztve, hogy havi 7 pengő 50 fillért kapok érte, vagv 15 pengőt, vagy ha arany, akkor 30 pengőt. (Peyer Károly: Pedig ha nincs ke­nyér, jó volna az a 7 pengő!) Simogató ez a javaslat és a javaslat előtti idők mulasztását pótolja, amikor a tűzharcos apák gyermekeinek az összes közép-, szak- és főiskolák minden néven nevezendő díjaira

Next

/
Oldalképek
Tartalom