Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

Az országgyűlés képviselőházának 2^8, táblának a diplomáciáját kellett volna csinálnia, rosszul számította ki azt, hogy azt a sakkjátszmát hogyan kell megnyerni. (Buchinger Manó: Ebben igaza van)! Mi nem tehetünk arról, hogy amikor mi elmentünk a harctérre, akkor nekünk még aznap reggel azt mondották, hogy Japán velünk van. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy akkor, augusztus 4-én minden vidéki lapban ott olvastuk boldogan, hogy a japánok velünk vannak és meg fogják támadni az oroszokat. Minekünk ezt mondották. Azonkívül az volt a diplomácia felfogása, hogy Anglia semleges marad. Ki gondolt arra, hogy a velünk szövetséges és a hármas szövetséghez tartozó Olaszország nem mi mellettünk fog harcolni, haneim a másik oldalon? És ki gondolt arra, hogy Románia is ellenünk jön? Méltóztatnak visszaemlékezni Románia esetére, amely Romániának egy Hohenzollern volt az uralkodója. Mi nem tehetünk arról, hogy ez a Hohenzollern, akiről azt mondották, hogy már a Hohenzollern rokonság alapján is velünk és a, németekkel fog tartani, egy szép napon átállt a másik oldalra. Mi arról nem tehetünk, hogy annak a magyar katonának, aki azzal ment ki a frontra, hogy majd díszkapun át térjen viszsza hazájába, a kertek alatt kellett hazajönnie. A magyar katona a hősiesség csodálatos példáit szolgáltatta. Sohasem fogom elfelejteni azt, hogy Oroszország egyik legnagyobb orgánumában, a Ruszkoje Szlovo-ban olvastam 1916-ban egy cikket Jablonszkij Sándortól, Oroszország egyik legnagyobb harctéri írójától, amelynél szebb apoteózisát a magyarlakának sosem írták meg. Az volt a cikk címe, hogy »A Kárpátok lábainál« és megírta benne az író, hogy a kórházba egy magyar bakát hoznak be, akinek a lábát kell levágni. A baka rettenetesen szenved és amikor ott fekszik a műtőasztalon, akkor egy magyarul tudó orosz tolmács segítségével megkérdik tőle, hogy mi volna a kívánsága. Erre a baka azt mondja: Adjatok egy cigarettát. Azt mondják erre neki: Kapsz cigarettát, ha megmondod, hogy milyen ezredekkel voltatok együtt a másik oldalon, amire a baka összevágta a fogát és attól a perctől kezdve nem szólt egyetlenegy szót sem és nem kellett neki a cigaretta. És ugyanígy volt végig. Sohasem fogok megfeledkezni azokról a cikkekről, amelyet az orosz lapokban írtak akkor, amikor a magyar bakákat el akarták vinni munkára az orosz hadiszergyárakba. Méltóztassanak megérteni, t. Képviselőház, annak, aki (hadifogolytáborban volt, éhen kellett döglenie azért, mert az oroszok, akik az élelmet szállították a hadifoglyoknak, ellopták a 'hadifoglyok élelmét. Aki kikerült munkára, az megmenekült azért, mert nemcsak az élelmet kapta meg, hanem egyszersmind még fizetésben is részesült az oroszoktól. Mondom, felszólították a magyarokat, hogy menjenek be a hadiszergyárakba és erre a magyar bakák azt mondották, hogy ők nem mennek el halált szállítani, halált készíteni a testvéreiknek. Szibériában a szabók sem akartak elmenni ruhát készíteni, — pedig azt mondották, hogy a ruha nem hadianyag — inkább meghaltak a tocki táborban; mert az összes magyar szabónem akartak az orosz katonai kincstár száimára dolgozni, a flecktifuszos és kolerás tocki táborban összpontosították és ezek inkább ott haltak meg, mint hős mártírok, semhogy segítettek volna felszerelni azt az orosz ütése 1937 november 5-én, pénteken. 279 hadsereget, amely az ő testvéreik ellen küzd a harctéren. Hát ha ez a helyzet, t. Képviselőház, akkor nekünk ezekkel az emberekkel szemben, akik ilyen hősiesen, ilyen gyönyörűségesen, ilyen példaadóan — méltóztassék megérteni, példaadóan — teljesítették a kötelességüket,, kötelességeink vannak- Mert ezek az emberek nem tehettek arról, hogy a szomszédban egy cseh ezred megadta magát és annak következtében nekik is vissza kellett vonulniok, ezek az emberek nem tehettek arról, hogy azokat a magaslatokat, amelyeket ők elfoglaltak, másnapra olyan ezredekre bízták, amelyek azokat a magaslatokat odaadták. Ezek az emberek a világháborúban a példátlan hősiesség példáit szolgáltatták és ha mi valamennyien ebből a gondoilatvilágiból indulunk ki, hogy ezek az emberek odakünn a példátlan hősiesség példáit szolgáltatták, akkor bocsánatot kérek, t. Képviselőház, miért nem vonjuk le ennek a konzekvenciáit? Miért nem vonjuk le ennek a konzekvenciáit a törvényhozásban, miért nem vonjuk le az állami életben, miért nem vonjuk le a társadalmi életben? (Buchinger Manó: Igaza van!) Miért nem kapnak ezek az emberek semmit vagy miért kapnak ezek az emberek még ma is kevesebbet,, mint azok, akik; talán szerencsésebbek voltak — hogy minek következtében, arról is bátor leszek majd beszélni — és akik idehaza voltak? Az egyik azért, mert szükség volt rá idehaza, a másik azért, mert testileg nem volt alkalmas. Tehát vagy szükség volt rá idehaza vagy testileg nem volt alkalmas, elfogadom, de hogyha az egyikre szükség volt idehaza vagy testileg nem volt alkalmas, a másik pedig kiment a harctérre, akkor az, akire szükség volt idehaza vagy testileg nem volt alkalmas, ne részesülhessen előnyben afelett, aki vagy önként ment ki a harctérre vagy testileg alkalmas volt és aki odakint a kötelességét teljesítette. És itt méltóztassék megengedni, t. Képviselőház, hogy mielőtt az egyes kérdésekkel külön részletesen foglalkoznám, foglalkozzam egy kérdéssel, amely az én velem ^ teljesen együttérziő igen t. barátaim felszólalásából itt is és a bizottság ülésein is kicsendült. Uraim, mindnyájan azt méltóztatnak mondani, hogy a katona, aki elment a harctérre, a kötelességét teljesítette. Igaz. Hozzá méltóztatnák tenni, hogy az a katona, aki kiment a harctérre, ; azért, mert odakint a kötelességét teljesítette, nem várt semminemű ellenszolgáltatást. Méltóztassék megengedni, hogy ennél a kérdésnél, ennek a kérdésnek az erkölcsi oldalánál, tehát uem az anyagi oldalánál, megállják egy pillanatra, egy napi aktualitással kapcsolatban. Méltóztatik-e gondolni, hogy Szent-Györgyi professzor, amikor felfedezte a C-vitamint, azért fedezte fel a C-vitamint, hogy Nobeldíjat kapjon érte? De mégis megkapta a Nobel-díjat és annak a Nobel-díjnak nemcsak az erkölcsi értéke bír jelentőséggel, hanem az a nagy pénzösszeg is, amelyet a tudósoknak ilyen alkalommal adnak. Méltóztatnak gondolni, — hogy közelebb térjek a témához — hogy azok, akik mint a Vitézi Rendnek a tagjai, abban a szerencsében részesültek, hogy vitézi telket kaptak, azért teljesítették a kötelességüket, hogy vitézi telket kapjanak? Mégis jól esett nekik, amikor vitézi telket kaptak. Ha tehát az erkölcsi oldal mellett lehet egy hőstettnek 42*