Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-247

266 Az országgyűlés képviselőházának 2ffi mainkat, keserveinket és kérelmeinket, nem a magunk érdekében, hanem azért, hogy legyen megint szebb és boldogabb Magyarország. T. Ház! Még egy dolgot, mielőtt végeznék a reflexiókkal. Es ez a következő. Ne for­szírozza senki sem, mert nem volna célra­vezető, hogy a mostani szervezeti alakulás valahogyan még erősebb kapcsolatba forrasz­tassék össze olyanformán, hogy megszűnjék ezeknek az egyesületeknek vagy szervezetek­nek önállósága, mert ez célra nem vezetne. Mint ahogyan a katonaságnál van tüzér, hu­szár ós baka és ezeket nem lehet egy kapta­fára húzni, ugyanígy áll a helyzet nálunk is: vannak, akik résztvettek a világháborúban és mint tűzharcosok érdemelték meg a nemzet megbecsülését, de vannak kvalifikált tűzhar­cosok, akik maradandó áldozatot hoztak a ma­gyar haza oltárára, s ezek a hadirokkantak, akiknek speciális érdekeik vannak. Ezeknek a hadiözvegyekkel és hadiárvákkal való egy ütt­tartása sokkal helyesebb, mint egyszersmind a tűzharcosokikai való egybeolvasztása, nem is beszélve a Vitézi Rendről, amely márcsak rendi szervezeténél fogva sem alkalmas az egybeolvasztásra. Van egy német közmondás: getrennt mar­schieren, vereinigt siegen. Semmi okát sem látom annak, miért kelljen ennek az amúgy is kevésszámú, mindössze három nagy, átfogó szervezetnek autonómiáját, önállóságát érin­teni. Ezek teljes testvéri együttműködésben így jobban el tudják érni céljaikat és teljesí­teni tudják társadalmi feladatailkat. Ami pedig az állami irányítást illeti, a ma­gunk részéről egy pillanatig sem gondolunk másra, mint arra, ami természetes is, hogy a magyar királyi honvédelmi miniszter úr ke­zébe kell, hogy letéve legyen mindezen szer­vezetek legfőbb irányítása és mi boldogan, kész örömmel vetjük alá magunkat ennek az állami irányításnak és támogatásnak, mert hiszen tudjuk, hogy ez az irányítás jobb ke­zekben nem is lehet, mint Rőder Vilmos hon­védelmi miniszter úr kezében. (Élénk helyes­lés és taps a jobboldalon és a középen.) Rátérve most már magára a javaslatra és az ezzel kapcsolatos elmondandóimra, úgy ér­zem, hogy most, amikor csak néhány napja, hogy a halottakra emlékeztünk és ugyanakkor megemlékeztünk arról a mintegy 700.000 ma­gyar hősi halottról, aki életét áldozta a világ­háborúban az ezeréves határok védelmében és most, amikor ugyancsak alig néhány napja, hogy szomorú szívvel kellett megemlékezni^ a tizenkilenc évvel ezelőtti gyászos összeomlás­ról, talán éppen most a legalkalomszerűbb en­nek a tűzharcos-törvényjavaslatnak a tárgya­lása, amikor a sok hősi emlék emelése után az élő hősökről, a magyar tűzharcosokról is meg­emlékezik a magyar törvényhozás, azokról^ a tűzharcosokról, akik a hősi halált halt bajtár­saikkal vállvetve küzdöttek annakidején a világ minden táján és akik épűgy, mint hősi halott bajtársaik, dicsőséget hoztak a magyar fegyverekre és akik a iegkevésbbé sem hibá­sak azért, hogy ebben az országban a belső türelmetlenség folytán minden összeomlott és a mi szegény hazánk megcsonkíttatott. (Müller Antal: Ez igaz!) T. Ház! Szívem egész melegével üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot és igen nagyjelentő­ségűnek tartom, mert hiszen, amikor a világ­háborús múltra emlékezünk és amikor a nem­zet a világháborúból származó adósságának egyrészét rója le legjobb, leghűségesebb fiai­'. ülése 1937 november b-én, csütörtökön, j val szemben, akkor ezzel tulajdonképpen a je­lent erősítjük és amikor az élő hősöket meg­becsüli a magyar törvényhozás ezen a javas­laton keresztül és szerény támogatásban is részesíti őket, akkor kétségtelenül a szebb és jobb magyar jövendőt segítjük elő., (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha visszatekintek az elmúlt évekre, két­ségtelen tény az, 'hogy mintegy 15 évi teljes hallgatás jellemezte e téren a közvéleményt és azt lehet mondani, hogy a törvényhozás ezekkel a kérdésekkel mintegy 15 évig egyál­talán nern^ foglalkozott. A legnagyobb elisme­réssel és őszinte, kegyeletes hálával kell meg­emlékeznem vitéz jákfai Gömbös Gyula mi­niszterelnök magas személyéről, aki először hozta ide a Ház elé a magyar hadirokkantak, özvegyek és árvák ügyét és igyekezett ezeknek a jobb sorsra érdemes 'bajtársaimnak és baj­társnőimnek segítségére lenni. Ugyanígy őszinte hálával s köszönettel kell adóznom Rő­der Vilmos honvédelmi miniszter úrnak, aki rá négy évre, most a tűzharcos törvényjavas­latot hozta ide a Ház elé és merem állítani, hogy ezzel tulajdonképpen világparitásra emelkedtünk ezekben a kérdésekben, mert nagyon sok államot, még győztes államot is, megelőzünk egyes intézkedésekkel, amelyek tűzharcos bajtársainknak javát szolgálják. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Külön köszönetemet kell kifejeznem min­den magyar hadirokkant, özvegy és árva ne­vében a honvédelmi miniszter úrnak az eltelt egyévi miniszteriális gyakorlatáért, mert ez alatt az idő alatt a felülvizsgálati sérelmek nagyrészét orvosolták, a kihalás folytán meg­maradó költségvetési fedezetet^ nem vonták _ el más célokra, hanem a legszegényebb és legin­ségesebb hadigondozottak segélyezésére fordí­tották. (Helyeslés a jobboldalon.) Szigorú kéz­zel hajtja végre a honvédelmi miniszter úr a munkábahelyezésre vonatkozó rendelkezése­ket. A hadigondozási ügyosztály az ő legma­gasabb irányítása mellett mindent f megtesz, szegény, jobb sorsra érdemes bajtársaim és bajtársnőim érdekében, úgy, hogy mondhatom, hogy ma a honvédelmi miniszter úrnak ma­gas személyét minden magyarj hadirokkant, özvegy és árva a szívébe zárta és a minden­napi imájába foglalja. (Éljenzés a jobbolda­lon.) Külön meg kell köszönnöm a honvédelmi miniszter úrnak azt is, hogy amikor ezt a tűz­harcos-törvényjavaslatot idehozta, itt is éberen őrködött azon, hogy a hadirokkantak, özvegyek és árvák igényei, jogos kívánságai csorbát ne szenvedjenek. Ki kell emelnem különösen a törvényjavaslat 3. §-at, amely rendkívül mél­tányos és helyes sorrendi megállapítást tartal­maz, amikor elsősorban igényjogosultnak ép­pen a hadirokkantakat és azok közül is a vi­tézségükkel is kitűnt hadirokkantakat jelöli meg, de rögtön utána minden magyar hadirok­kant következik és az én szerény kérésemre a honvédelmi miniszter úr kiegészítette ezt a sza­kaszt azzal, hogy a magyar hadiözvegyek és hadiárvák is méltányos sorrendben ebbe a szakaszba belekerültek. Mint hosszú ideje el­nöke a hadirokkantaknak és magam is súlyos hadirokkant, aki az egyetlen megmaradt ron­csolt lábamon 22 esztendős nyilt sebet hordozok állandó kötéssel, tudom azt, hogy mi az a ma­radandó áldozat és mi az, hadirokkantnak lenni. Ez a maradandó áldozat valóban kvali­fikál, de a hadiözvegyek és hadiárvák áldozata

Next

/
Oldalképek
Tartalom