Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-247

266 Az országgyűlés képviselőházának 2ffi mainkat, keserveinket és kérelmeinket, nem a magunk érdekében, hanem azért, hogy legyen megint szebb és boldogabb Magyarország. T. Ház! Még egy dolgot, mielőtt végeznék a reflexiókkal. Es ez a következő. Ne forszírozza senki sem, mert nem volna célravezető, hogy a mostani szervezeti alakulás valahogyan még erősebb kapcsolatba forrasztassék össze olyanformán, hogy megszűnjék ezeknek az egyesületeknek vagy szervezeteknek önállósága, mert ez célra nem vezetne. Mint ahogyan a katonaságnál van tüzér, huszár ós baka és ezeket nem lehet egy kaptafára húzni, ugyanígy áll a helyzet nálunk is: vannak, akik résztvettek a világháborúban és mint tűzharcosok érdemelték meg a nemzet megbecsülését, de vannak kvalifikált tűzharcosok, akik maradandó áldozatot hoztak a magyar haza oltárára, s ezek a hadirokkantak, akiknek speciális érdekeik vannak. Ezeknek a hadiözvegyekkel és hadiárvákkal való egy ütttartása sokkal helyesebb, mint egyszersmind a tűzharcosokikai való egybeolvasztása, nem is beszélve a Vitézi Rendről, amely márcsak rendi szervezeténél fogva sem alkalmas az egybeolvasztásra. Van egy német közmondás: getrennt marschieren, vereinigt siegen. Semmi okát sem látom annak, miért kelljen ennek az amúgy is kevésszámú, mindössze három nagy, átfogó szervezetnek autonómiáját, önállóságát érinteni. Ezek teljes testvéri együttműködésben így jobban el tudják érni céljaikat és teljesíteni tudják társadalmi feladatailkat. Ami pedig az állami irányítást illeti, a magunk részéről egy pillanatig sem gondolunk másra, mint arra, ami természetes is, hogy a magyar királyi honvédelmi miniszter úr kezébe kell, hogy letéve legyen mindezen szervezetek legfőbb irányítása és mi boldogan, kész örömmel vetjük alá magunkat ennek az állami irányításnak és támogatásnak, mert hiszen tudjuk, hogy ez az irányítás jobb kezekben nem is lehet, mint Rőder Vilmos honvédelmi miniszter úr kezében. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Rátérve most már magára a javaslatra és az ezzel kapcsolatos elmondandóimra, úgy érzem, hogy most, amikor csak néhány napja, hogy a halottakra emlékeztünk és ugyanakkor megemlékeztünk arról a mintegy 700.000 magyar hősi halottról, aki életét áldozta a világháborúban az ezeréves határok védelmében és most, amikor ugyancsak alig néhány napja, hogy szomorú szívvel kellett megemlékezni^ a tizenkilenc évvel ezelőtti gyászos összeomlásról, talán éppen most a legalkalomszerűbb ennek a tűzharcos-törvényjavaslatnak a tárgyalása, amikor a sok hősi emlék emelése után az élő hősökről, a magyar tűzharcosokról is megemlékezik a magyar törvényhozás, azokról^ a tűzharcosokról, akik a hősi halált halt bajtársaikkal vállvetve küzdöttek annakidején a világ minden táján és akik épűgy, mint hősi halott bajtársaik, dicsőséget hoztak a magyar fegyverekre és akik a iegkevésbbé sem hibásak azért, hogy ebben az országban a belső türelmetlenség folytán minden összeomlott és a mi szegény hazánk megcsonkíttatott. (Müller Antal: Ez igaz!) T. Ház! Szívem egész melegével üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot és igen nagyjelentőségűnek tartom, mert hiszen, amikor a világháborús múltra emlékezünk és amikor a nemzet a világháborúból származó adósságának egyrészét rója le legjobb, leghűségesebb fiai'. ülése 1937 november b-én, csütörtökön, j val szemben, akkor ezzel tulajdonképpen a jelent erősítjük és amikor az élő hősöket megbecsüli a magyar törvényhozás ezen a javaslaton keresztül és szerény támogatásban is részesíti őket, akkor kétségtelenül a szebb és jobb magyar jövendőt segítjük elő., (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha visszatekintek az elmúlt évekre, kétségtelen tény az, 'hogy mintegy 15 évi teljes hallgatás jellemezte e téren a közvéleményt és azt lehet mondani, hogy a törvényhozás ezekkel a kérdésekkel mintegy 15 évig egyáltalán nern^ foglalkozott. A legnagyobb elismeréssel és őszinte, kegyeletes hálával kell megemlékeznem vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök magas személyéről, aki először hozta ide a Ház elé a magyar hadirokkantak, özvegyek és árvák ügyét és igyekezett ezeknek a jobb sorsra érdemes 'bajtársaimnak és bajtársnőimnek segítségére lenni. Ugyanígy őszinte hálával s köszönettel kell adóznom Rőder Vilmos honvédelmi miniszter úrnak, aki rá négy évre, most a tűzharcos törvényjavaslatot hozta ide a Ház elé és merem állítani, hogy ezzel tulajdonképpen világparitásra emelkedtünk ezekben a kérdésekben, mert nagyon sok államot, még győztes államot is, megelőzünk egyes intézkedésekkel, amelyek tűzharcos bajtársainknak javát szolgálják. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Külön köszönetemet kell kifejeznem minden magyar hadirokkant, özvegy és árva nevében a honvédelmi miniszter úrnak az eltelt egyévi miniszteriális gyakorlatáért, mert ez alatt az idő alatt a felülvizsgálati sérelmek nagyrészét orvosolták, a kihalás folytán megmaradó költségvetési fedezetet^ nem vonták _ el más célokra, hanem a legszegényebb és leginségesebb hadigondozottak segélyezésére fordították. (Helyeslés a jobboldalon.) Szigorú kézzel hajtja végre a honvédelmi miniszter úr a munkábahelyezésre vonatkozó rendelkezéseket. A hadigondozási ügyosztály az ő legmagasabb irányítása mellett mindent f megtesz, szegény, jobb sorsra érdemes bajtársaim és bajtársnőim érdekében, úgy, hogy mondhatom, hogy ma a honvédelmi miniszter úrnak magas személyét minden magyarj hadirokkant, özvegy és árva a szívébe zárta és a mindennapi imájába foglalja. (Éljenzés a jobboldalon.) Külön meg kell köszönnöm a honvédelmi miniszter úrnak azt is, hogy amikor ezt a tűzharcos-törvényjavaslatot idehozta, itt is éberen őrködött azon, hogy a hadirokkantak, özvegyek és árvák igényei, jogos kívánságai csorbát ne szenvedjenek. Ki kell emelnem különösen a törvényjavaslat 3. §-at, amely rendkívül méltányos és helyes sorrendi megállapítást tartalmaz, amikor elsősorban igényjogosultnak éppen a hadirokkantakat és azok közül is a vitézségükkel is kitűnt hadirokkantakat jelöli meg, de rögtön utána minden magyar hadirokkant következik és az én szerény kérésemre a honvédelmi miniszter úr kiegészítette ezt a szakaszt azzal, hogy a magyar hadiözvegyek és hadiárvák is méltányos sorrendben ebbe a szakaszba belekerültek. Mint hosszú ideje elnöke a hadirokkantaknak és magam is súlyos hadirokkant, aki az egyetlen megmaradt roncsolt lábamon 22 esztendős nyilt sebet hordozok állandó kötéssel, tudom azt, hogy mi az a maradandó áldozat és mi az, hadirokkantnak lenni. Ez a maradandó áldozat valóban kvalifikál, de a hadiözvegyek és hadiárvák áldozata