Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

242 Az országgyűlés képviselőházának 2U6. ülése 1937 november 3-án, szerdán. landóan foglalkozni kell, de a szerzett jogokhoz nyúlni nem szabad. (Homonnay Tivadar: Helyes!) A nyugdijastársadalmat arra kérem, ne üljön fel mindenféle hírnek, amely őt nyugtalanítja. Ezt a nyugtalanságot megértem, mert eDben a nehéz időben nemcsak Magyarországon, hanem másutt is, napról-napra gondok közt élnek az emberek, tehát mindentől hajlandók nehéz helyzetükDen megijedni. De van ebben mégis egy önkéntelen politikai kiélezés is, amely ezt a kérdést az ifjúság kérdésével akarja szembeállítani« (Homonnay Tivadar: Van bizony, sajnos!) Az ifjúság kérdése is roppant nehéz. Ezt ne méltóztassék velem szembeszegezni, mert ha expozéimat méltóztatik nézni, akkor méltóztatik látni, hogy mindig azt mondtam: érzem a nyugdíjkérdés nagy nehézségét és terhét, de ha eddig nem tudjam valami konkrét és keresztülvihető javaslattal jönni, akkor méltóztassék az enyhítő körülmények közé sorolni azt a kopogtatást is, ameiiyel a magyar ifjúság kopogtat a nemzet ajtaján, kenyeret és elhelyezkedést kérve. (Jsak azt akarom végezetül mondani, hogy a nyugdíjastársadalom ne feljen, ne üljön fel a riasztó híreknek, mert a létező nyugdijak leszállítása nincsen tervbevéve, semmi konkrét terv nincs kidolgozva, úgyhogy ebben az időpontban gondjaikat nem kell aggodalommal tetézniük. Ma nem tudok ebben a kérdésben többet mondani. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Homonnay Tivadar interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Homonnay Tivadar: T. Ház! Mi, akik az igen t. pénzügyminiszter urat régen ismerjük, tudtuk és tudjuk, hogy nagyszerű szónok és nemcsak jogaszkorában volt az, hanem ma is az. Jüe azért engedje meg az igen t. pénzügyminiszter úr, hogy válaszához, amely igen sok vonatkozásban kielégítő, én is fűzzek néhány reflexiót. Kielégítő auban a vonatkozásban, — amint voltam bátor felszólalásomban mondani — amely nem másodrangú, és ez: a megnyugtatás kérdése. A miniszter úrnak a nyugdíjasokra vonatkozólag adott válasza teljes egészében megnyugtató, azért, mert nyugdíjcsökkentésről szó sincs. Ez az egyik. A másik az, hogy az igen t. miniszter úr nem tagadta meg tisztviselői mivoltát — és ezt nagy örömmel állapítom meg — sa szerzett jogok áláspontjára méltóztatott helyezkedni, mit nagy örömmel látok. Igen t. Ház! A miniszter úr azt méltóztatott mondani, — igaz, hogy az ő szokott finomságával, borotvaélen — hogy nincs szüksége a tisztviselő társadalomnak őnála és az igen t. nagyrabecsült többségi pártnál a beajánlásra. (Felkiáltások jobb/elől: Így is van!) Azt hiszem, az igen t. miniszter úr méltóztatik ebben a kérdésben álláspontomat igen régen ismerni., Ez a parlament nem az ajánlások és protekciók lerakati helye. {Csoór Lajos: Háti) En itt a kötelességemet teljesítem. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Elismertem.) En kötelességemet teljesítem a pártommal szemben is. Tehát én csak örömmel állapíthatom meg, hogy ebben a kérdésben a miniszter úrral teljes mértékben egyetértek.. A miniszter úr említette, hogy nagy a nyugdíjteher. Ebben is egyetértek vele, mert ezt a nyugdíj terhet ez az állami költségvetés alig-alig bírja el, ha valami további megöldási módozatot nem találunk. Ez kétségtelen. De engedje meg a miniszter úr, arról azután mi és akik etekintetben egyformán gondolkozunk, nem tehetünk, hogy az orvosi tudomány előrehaladása miatt, ennek a nagyszerű orvosi karnak nagyszerű működése miatt (Reibel Mihály: Éljen Szent-Györgyi!) az életkor határa kitolódott. (Zaj a középen.) Majd erre válaszolok. Mert amíg békeidőben — a miniszter úr és a minisztérium nagyon jól tudja — a nyugdíjazottak, a nyugdíjasok a nyugdíjukat 8—10 évig élvezték, az özvegyek pedig 10— 12 évig, addig ma az özvegyek 12—14—16 évig, a nyugdíjasok pedig 10—14 évig élvezik. (Fábián Béla: Ma kölyökkorban küldik az embereket nyugdíjba!) Mindig a 60 éves életkort tekintem. Ez a kitolódás is oka annak, hogy a nyugdíjterhek itt ilyen magasra emelkedtek. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ez az egyik oka!) Ez. az egyik oka, .de több okot soroltunk fel. • T. képviselőtársam azt mondta, hogy éljen Szent-Györgyi. Igen, neki is, mint sok más orvosnak hálával tartozunk. Szent-Györgyinek nagy érdeme, hogy a paprikában a CvitafflQirit felfedez+e. De hogy ebbe a gondolatkörbe helyezkedjen bele a javaslattal kapcsolatban, legyen szabad megjegyeznem, hogy Szent-Györgyi, amíg a C-vitamint nagy menynyiségben előállította, rendkívül sok kísérletet végzett és addig kísérletezett a szegedi papri

T kával, amíg a jó' utat megtalálta. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, aki hosszú idő óta miniszter és azt hiszem, még lesz is miniszter (Felkiáltások a jobboldalon: Lesz! Lesz! — Derültség.), hogy ne méltóztassék egy és ugyanazt az utat választani az állami költségvetés egyensúlyának helyreállítására, hanem méltóztassék más utakat is keresni, mert eddig hosszú évtizedeken keresztül azt láttuk, hogy ha az illetményeket emelni kellett, sokszor a nyugdíjfizetésekből vettek el, ha pedig a nyűg díj terhet rendezni kellett, a fizetésekből vettek el, ha az állami költségvetés egyensúlyát biztosítani kellett, a nyugbéreket, nyugdíjakat, a munkabéreket szállították le. Méltóztassék az igen t. miniszter úrnak más utakat keresni, hiszen lesznek más utak, amelyek eredményhez fognak vezetni. Ügylátszik a miniszter úr szavaiból, amelyek — mint mondtam, — igen sok vonatkozásban reményt keltők, hogy erre az útra méltóztatik lépni. Elismerem, hogy a pénzügyminiszternek, a kormányzatnak a jövőről való gondoskodás rendkívül nagy feladatköre és ez kötelessége is. de azt hiszem, hogy a jelenkorban élő nemzedék megmentése még nagyobb kötelessége a miniszter úrnak. Amikor, tehát nekünk a jövőről kell gondoskodnunk — bocsánat, hogy többesszámban beszélek — amikor a kormányzat a iövő nemzedék megmentéséről gondoskodik, akkor én fokozottan felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy méltóztassék a jelen és igazán nehéz viszonyok közt élő tisztviselőkről, közszolgálati alkalmazottakról elsősorban gondoskodni. Azt méltóztatott mondani, hogy az állam pénzügyi helyzete, hála Istennek, jobb, mint volt, de még mindig nem jó. Egy 10%-os fizetésemelés 36.9 milliót tenne ki, de viszont a költségvetés is 63 millió több-bevételre számít. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A kiadások is emelkedtek!) Az előttem szólott igen t. képviselőtársam-