Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-236

14 Az országgyűlés képviselőházának ; úgy határoztunk, hogy az interpellációkra 12 órakor térünk át, a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön dél­előtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki: a munkaviszony egyes kérdéseinek szabá­lyozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását, továbbá a napirendünk 2—5 pontjai alatt felvett három törvényjavaslatot és jelentést. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni? (Igen!) Elfogadottnak jelentem ki. Az interpellációkat megelőzőleg a két mi­niszteri választ fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek a pénz­ügyminiszter úrnak Tobler János képviselő úr részére adott írásbeli válaszát felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Válasz Tobler János országgyűlési kép­viselő úrnak a dohánybeváltó hivatali munká­sok béreinek rendezése ügyében 1937 május 22-én előadott interpellációjára: A dohánybeváltó hivataloknál a munkás­létszámbeli alkalmazottak két csoportra oszla­nak és pedig a rendszeresített munkahelyen alkalmazott és 182 főt kitevő állandó munká­sok csoportjára és a dohánybeváltó hivatalok­nál felmerülő idénymunkákat ellátó időszaki munkások csoportjára. Az időszaki munkások száma a szükséghez képest változik, évi átlag­ban a munkáslétszám körülbelül 3000 főnek vehető A dohánybeváltó hivatali munkások nap­számbérét a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság által időnként megállapított kere­teken belül — a helyi munkabérviszonyok figyelembevételével — a dohánybeváltó hivata­lok állapítják meg. A munkabérkereteket a dohányjövedéki központi igazgatóság az 1928-ban történt 5%-os felemelés után az 1932. és 1933. évben a meg­élhetés olcsóbbodása, de különösen a mező­gazdasági munkabérek nagyarányú csökkené­sére tekintettel leszállította. 1933 ősze óta azon­ban a dohánybeváltó hivatali munkások bérét a dohány jövedék nem csökkentette, hanem el­lenkezőleg, 1937. január—február havában a 24 dohánybeváltó hivatal közül 5 vidéki dohány­beváltó hivatalnál, ahol azt a megélhetés álta­lános drágulása leginkább indokolttá tette — soronkívül körülbelül 15%-os béremelést haj­tott; végre. Kétségtelen, hogy a megélhetés általános drágulása a dohánybeváltó hivatali munkáso­kat is érinti, azonban a dohánybeváltó hiva­tali munkások helyzete még mindig kedve­zőbbnek mondható, mint a velük egy megíté­lés alá eső mezőgazdasági munkásoké. A dohánybeváltó hivatali munkások ugyanis mindenkor a helyi napszámbéreknél — elte­kintve a különleges elbírálás alá eső és mind­össze pár hétig tartó aratás alatt fizetett nap­számbérektől — magasabb béreket kapnak. Nem. szabad azonkívül figyelmen kívül hagyni, hogy a dohánybeváltó hivatali munka túlnyomórészt arra a téli és koratavaszi időre esik, amikor a mezőgazdasági munka szünetel és hogy a beváltó hivatali munka lényegesén könnyebb, mint a mezőgazdasági munka, a munkaidő is csak nyolc óra, a mezőgazdasági munkások 8—12, sőt 14 órai munkaidejével szemben. Ez a jóval rövidebb munkaidő a túl­nyomórészt mezőgazdasági munkások köréből kikerülő dohánybeváltó hivatali munkásoknak Î3 6. ülése 1937 június 23-án, szerdán, lehetőséget nyújt arra, hogy saját háztartási és gazdasági munkájukat is rendszeresen elvé­gezhessék. A dohánybeváltó hivatali munká­sok azonkívül fedél alatt dolgoznak és így nincsenek kitéve annyira az időjárás viszon­tagságainak sem. A mezőgazdasági munkás­sággal szemben előnyösebb a dohánybeváltó hivatali munkások helyzete még azért is, mert a Dohányjövedéki Betegségi Biztosító Intézet a dohánybeváltó hivatali munkásoknak és csa­ládtagjaiknak táppénzt, orvosi kezelést, gyógy­szert, gyógyászati segédeszközöket, kórházi ápolást, terhességi, gyermekágyi, szoptatási, temetkezési segélyt is ad. Ezenfelül az öreg­ségi és rokkantsági biztosításba is bekapcso­lódnak. Mindezeken felül még a dohánybeváltó hivatali munkások rendkívüli juttatásokban is részesülnek, így például az 1935—36. évben 182 állandó és 300 időszaki munkás, együttvéve 18.700 pengő jutalékban, illetőleg jutalékszerű jutalomban részesült, 1936. év karácsonyán pedig 242 családos dohánybeváltó hivatali munkás 3320 pengő családi segélyt is kapott. Tobler János képviselő úr által az interpel­láció indokolásában felhozott adatokra vonat­kozólag megjegyzem, hogy téves az a megál­lapítás, hogy a dohány jövedéknek 1937 már­cius 31-én 17.816 alkalmazottja volt. Ez a lét­szám ugyanis a Dohányjövedéki Betegségi Biztosító Intézetnek összes taglétszáma volt az említett időpontban., E létszámban azonban a tényleges, szolgálatot teljesítő be váltóhivatali munkásokon felül az összes gyári alkalmazot­tak, altisztek és tisztviselők, valamint a do­hány jövedék összes nyugdíjas, illetve nyug­béres alkalmazottai is bennfoglaltatnak. A^ do­hánybeváltó 'hivatali időszaki munkások száma az említett időpontban 7758 fő volt, akiknek napi keresete a helyi munkabér- és megélhe­tési viszonyokhoz mérten változott és férfi munkásoké 1*10 P-től 3*50 P-ig, a munkás­nőké 0'80 P-től 2'90 P-ig terjedt. A legalacsonyabb napszámbérben az egé­szen fiatal* gyakorlatlan, továbbá az idősebb és másutt már foglalkoztatást alig találó mun­kások részesültek. A megélhetés drágulása, továbbá a mező­gazdasági munkabérek emelkedésére való te­kintettel a dohánybeváltó hivatali napszám­béreik emelését már korábban elhatároztam és ennek a május második felében meginduló válogatási és bálozási munkálatokkai kapcso­latos végrehajtására a dohány jövedéki köz­ponti igazgatóságot utasítottam. A dohány­jövedéki központi igazgatóság a ' beváltási munkálatok befejezése után a dohánybeváltó hivatali napszámbéreket beható vizsgálat alá vette és az egyes, dohánybeváltó (hivatalok által fizetendő bérek összhangbahozatala és a helyi napszámbérekhez való arányosítása vé­gett 1937 május 15-én kiadott rendeletével a 24 dohánybeváltó hivatalt az eddig tényleg fize­tett beváltó hivatali napszámbérek, a^ földmí­velésügyi minisztérium által nyilvántartott mezőgazdasági munkabérek, valamint a helyi megélhetési viszonyok figyelembevételével négy bérosztályba sorolta. Az I. bérosztályba a Budapesten, a II. bérosztályba a nagyobb városokban, a III. bérosztályba a kisebb váro­sokban és nagyobb községekben, a IV. bér­oszátlyba pedig a kisebb községekben lévő do­hánybeváltó hivatalok tartoznak. Az? egyes bérosztályokon belül a különböző munkaoso­' portokra vonatkozólag a dohányjövedéki köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom