Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-245
202 Az országgyűlés képviselőházának 24-5. lehetőségeknek van kitéve a falusi nép e törvényjavaslat kapcsán. De vegyük figyelembe azt is, t. Képviselőház, hogy a falusi nép tömegei jönnek, be Budapestre egyes gyűlésekre, kiállításokra, vagy piacokra, akik itt nem tudnak tájékozódni. Ha megállanak egy olyan utcasarkon, ahol nem szabad, azonnal ott van a rendőr és rögtön megbünteti őket. Befordulnak egy olyan utcába, vagy átmennek egy olyan útkereszteződésen, ahol nem szabad, mindjárt jön a büntetés. Mélyen t. Képviselőház! En helyesnek tartanám tehát azt, hogy a budapesti közönség, amely benszülött lakosság és amelynek általános műveltsége is bizonyos magasabb színvonalon áll, megfelelő korlátok közé legyen szorítva és a helyszíni bírságolás által arra legyen szorítva, thogy jobban vigyázzon és fegyelmezettebb legyen, amint az előadó úr mondja és amint a törvényjavaslat is kívánja, de ki kell venni ennek a törvényjavaslatnak hatálya alól először azokat, akik nincsenek tudatában annak,, hogy mit [követnek el, szóval nem ismerik kellőkép a jogszabályokat, másodszor iki kell venni azokat a, területeket, aihola zaklatásnak, a, szekírozásnak és a sikanírozásnak van lehetősége. Éppen azért, minthogy ez a javaslat ebben a formájában az állampolgári jogoknak és az emberi szabad mozgásnak oly nagyfokú korlátozási lehetőségét foglalja magában, az embereknek a saját hazájukban, falujukban való életlehetőségét teszi csaknem lehetetlenné az állandó zaklatások útján és erre ad f elhatalma,zást a belügyminiszternek, ezt a javaslatot általánosságban sem tudom elfogadni, ami pedig általánosságban mégis elfogadható volna belőle, idevonatkozó részletes ' indítványaimat majd a részletes tárgyalás során terjeszteni elő. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Homonnay Tivadar képviselő úr következik. Homonnay Tivadar-* T. Ház! Nem tudok egyetérteni az előttem szólott igen t. képviselőtársammal, aki a javaslatot nem fogadja el amaz indoknál fogva, hogy a vidéki lakosság zaklatásnak lesz kitéve, ö maga is elismeri, hogy sok kifogásolni való van, de — hogy rendőri nyelven szóljak — azt hiszem, végre egyszer már rendet kell teremteni Budapesten és vidéken egyaránt. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) En a javaslatot általánosságban elfogadom és rendészeti szempontból fogok igen röviden hozzászólni. Ha kifogásolni valóm van, éppen szemben az előttem szólott igen t. képviselőtársammal, az én kifogásom az, hogy kár, hogy a javaslatot csak most hozzák ide és nem hozták korábban, A másik pedig az, hogy a javaslat indokolásában egy igen pesszimista részt látok, amikor az igen t. belügyminiszter úr azt mondja (olvassa): »Meg kell akkor is kísérelnünk, ha ez minden tekintetben Kielégítő eredményre .nem fog vezetni«. Eredményének kell lennie ennek a javaslatnak akkor, .ia azt jól, okosan, helyesen és tapintatosan hajtják végre. És ez tisztán azon múlik, hogy a rendőrség, a kiválogatott rendőrség, — ahogyan a belügyminiszter úr helyesen mondja — az erre alkalmas és megfelelő rendőrség hivatása magaslatán áll és kötelességét teljesíti is. Én a rendőrség iránt a legteljesebb elismeréssel vagyok. Azt látjuk, hogy a rendőrség itt a fővárosban, ülése 1937 október 29-én, pénteken. amely főváros nem az utóbbi esztendőkben emelkedett, világvárosi magaslatra és ahol az utak építése nem olyan volt, mint a legmodernebb világvárosokban, igazán világvárosi magaslaton áll és éppen ezért igazán a legkiválóbb rendőrséggel kell rendelkeznünk, mint ahogyan rendelkezünk is, hogy az a törvényben tág keretek között adott felhatalmazással élni, még pedig eredményesen és tapintatosan élni is tudjon. Igenis itt a fővárosban vannak olyan gócpontok, ahol bizony hivatása magaslatán kell hogy álljon a rendőrség, ha eredményeket akar felmutatni, mint ahogyan meg is tud felelni a kívánságoknak. Nem beszélek másról, itt van például a Margithíd, amely rendkívül nehéz terep és az a rendőr, aki ott el tudja igazítani a közlekedést, az azután igazán elismerést érdemel. De ottt van az új Horthy Miklóshíd, ott van a Kálvin-tér is; ezeken a helyeken a rendőrséggel szemben nekünk messzemenő kívánságaink vannak, de feltételezzük és tudjuk, hogy a rendőrség ezeknek meg is fog felelni. Ha azt nézem, hogy a közlekedési szabályokat kik nem tartják be, akkor a sorrendet kezdeném a biciklistáknál. Ezeket irgalom nélkül le kell büntetni, mert egyrésze vagy akrobata, vagy pedig Budapest utcáin tanul biciklizni. (Farkas István: Budapest szegényei bicikliznek, a legszegényebb népréteg, a kisiparosok, a kiskereskedők, a tisztviselők, akik nem tudják a Bszkrt.-ot megfizetni! Hogyan lehefc ilyesmit mondani! — Nagy zaj-) Ne méltóztassék velem és velünk szemben azokat védeni, akiknek nincs módjuk autón 1 , autóbuszon, vagy pedig villamoson járni. (Farkas István: Csakhogy itt. ezek megbüntetéséről - van szó!) Legyen meggyőződve, mi is védjük őket legalább anynyira, mint az igen t, képviselő úr, azt azonban mégsem tudja velünk szemben bizonyítani, hogy a forgalom veszélyessége szempontjából nem a biciklistákat kell első helyre tenni. Igenis fenntartom, hogy ezeknek egyrésze most tanul biciklizni, mert helytelen a közlekedési politika és a Beszkárt.-nak és más közlekedési eszközök tulajdonosainak még annyit sem tudnak megfizetni, amennyi a villamosjegyek megváltására szükséges. (Malasits Géza: Az úrvezetők veszélyesebbek, mint a biciklisták!) Azt azonban méltóztassék elismerni, hogy ezek a biciklisták elsősorban megbontóí a .rendnek,, egyrészt azért-, mert vannak közöttük akrobaták, másrészt azért, mert vannak közöttük, akik nem tudnak biciklizni, harmadik sorban pedig azért, mert a biciklistákkal olyan nagy terheket vitetnek, hogy ez már lelketlenség, (Farkas István: Ezt rendőri intézkedésekkel nem lehet megszüntetni.) Az ilyen terheket nem biciklin kellene továbbítani, hanemi más jármüveken. Ez a válaszom a t. képviselőtársamnak. Veszélyességi sorrendben második a gyalogos. A gyalogosok közül azok, akik az utakon vagy újságot „-olvasnak, vagy pedig anynyira nemtörődöm módon haladnak, hogy a közlekedést veszélyeztetik. Sorrendben harmadik helyen a lófogatú járművek következnek. Az ilyen kocsiknak vezetői vagy jelentékeny százalékban alusznak, vagy pedig abban kéjelegnek ... (Csoór Lajos: Mert éjjel-nappal dolgozniuk kell!) Majdnem azt mondom, hogy ne demagógizáljunk, itt komoly törvényjavaslatot tárgyalunk. Rá kell mutatnunk ennek' előnyeire és hátrányaira.
