Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

198 Az országgyűlés képviselöMzának 2^5. közben csodálkoznak rajta, hogy mindenki az államot ostromolja a maga megélhetéseért. Mentül több kereseti lehetőséget kaparint el ilyenkép az állam vagy a hatóságok, ez a ro­ham annál erősebb lesz szükségkép, mert az emberek élni akarnak. Igen t. Ház! Nem akarok ezzel a tör­vényjavaslattal részletesen foglalkozni, bár ezen a törvényjavaslaton lehetne egy kicsit javítani, illetőleg esetleges kárait enyhíteni. Például kívánatos lenne, hogy a városokra ne hárítsanak nagy terhet a mai számvevőségi személyzet nagyobbarányú nyugdíjazásával és az egyéb követelmények magasra csigázásá­val, mert .hiszen helyiség, berendezés, egyéb do­logi kiadások tekintetében is a terheknek eset­leg lényeges növekedése állhat elő. Ennek én végtelenül örülnék és ezt nagyon szeretném, de abban a (meggyőződésben vagyok, hogy ez a törvényjavaslat, .amint ezt az első mondatból kiindulva igyekeztem kimutatni, alapjában el­tévesztett: ott keresi a bajok orvoslását, ahol eo ipso nem találhatja, meg. r Ennélfogva^ a tör­vány javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Elénk he­lyeslés balfelöl.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitáit bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést a határozathozatalra vonatkozólag. Kérdem a t. Házat, méltóztat­nak-e a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadni? (Igen! Nem!) Kénem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Nagy többségí A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat cí­mét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa a javaslat címét). Elnök: Szólásra következik Shvoy Kálmán képviselő úr. vitéz Shvoy Kálmán: T. Képviselőház! Mi­után a miniszter úr szavai engem megnyugtat­tak, a magam részéről a törvényjavaslatot el­fogadtam általánosságban és részleteiben is elfogadom. (Helyeslés jobbfelől) Elnök: A cím meg nem tamadtatvan, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 1. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. §-t fel­olvasni. . /.„.; Csikvándi Ernő jegyző (olvassa az 1. s-t). Elnök: Szólásra következik Strausz István képviselő úr. Strausz István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az általános vitában elhang­zott kiváló bírálatok után nekem kevés mon­danivalóm van. E kiváló bírálatok közül is, mint a legkiválóbb, kiemelkedik Esterházy Móric és Horváth Ferenc képviselőtársaim bírálata, amellyel a többit patinázták. Igeit t. Ház! Én Széll miniszter úrnak a törvényjavaslatban kifejezésre jutó törekvéset megértem. Tényleg szükség van arra, hogy a törvényhatósági jogú, valamint a megyei vá­rosok háztartásának vitelében egyre inkább jelentkező bajok, hibák orvosoltassanak. A számvevőségek államosítása által azonban a hibák kiküszöbölését elérhetőnek nem tartom. Gondoljunk csak arra, hogy a számvevőségi tisztviselők államosítása milyen ellentétet fog kiváltani köztük és a vármegyei autonómiát reprezentáló tisztviselők között. A számvevő­ülése 1937 október 29-én, pénteken. ségi tisztvisők tulajdonképpen nem a maguk teiauatkorének betöltésére, hanem a kormány­zat hatalmának érvényesítésére törekszenek. • ellentéteket fog kiváltani. Az ellentétek civakodássá fajulnak el, ami egészen bizonyo­san^nagy hátrányára fog válni a városok ház­tartásának. Erre kirívó példa a vármegyei számvevőségek államosítása. Az a megállapí­tásom tehát, hogy amit megnyerünk a réven, azt el fogjuk veszíteni a vámon. Csak azért szólalok fel. hogy nyomatékosan ajánljam bzell miniszter úr figyelmébe, tegye magáévá azt az elemi követelményt, hogy a kormány­zat a lehető leggyorsabban dolgozzon ki tör­vényjavaslatot a közháztartásokról, a közház­tartások viteléről (Ügy van! Ügy van! Hely&s­les f a bal- s szélsőbaloldalon.) és azt terjessze a Haz ele. Ezzel a törvényjavaslattal meg fogjuk oldani a függő kérdések teljességét és ki fo­gunk küszöbölni minden hibát úgy az államház­tartásból, mint az autonómiákból. Erre a törvényjavaslatra tehát feltétlenül szükség van. Feltétlenül szükség van azért is, mert &gy ilyen törvényjavaslat veti meg alap­ját asz annyiszor hangoztatott egyszerűsítések­nek is. Az eddigi törvényeik alapján nem le­het elérni komoly egyszerűsítéseket. Az ed­digi egyszerűsítések csak komplikációval, szö­vevényességgel jártaik. Az egész rendszert meg kell változtatni. Meg kell változtatni — eizt csak úgy, közbevetőleg mondom — az egye­temi kiképzést is. Ezzel íkapcsolatban csak arra utalok, hogy az egyetemen az államház­tartástant, vagy mint rossizul nevezik: az államszámviteltant csak póttárgy gyanánt ad­ják elő, nem is a rendes hallgatóknak, hanem a rendkívüli hallgatóknak. A rendes hallga­tóik elszaladnak a szaktanár szobája mellett, szinte szágyelik magukat, hogy ők az állam­háztartástan, illetőleg az államszámviteltan tanára felé közelednek. Pedig ez az alapja — nem nagyítok — az egész közigazgatásnak!. Ha beveszik áz államháztartástant a szigor­lati tárgyak közé és az egyetemről ebben a tudományágban is képzett doktorok kerülnek ki, akkor úgy a minisztériumokban, mint a vármegyéknél és a városoknál elesük az úgy­nevezett segédszolgálat szükségessége, mert maga a fogalmazói szak fogja végezni ezeket a teendőket. Ma is ez dönt a számvevőségek véleménye felett, dönt anélkül, Jhogy valamit is értene ehhez a szakhoz. Amint látjuk, a földmívelésügyi minisztériumi visszaéléseknél fokozatosan mentek kézről-kézre a fogalmazói sízalkná] az aktáik tömegei. (Homonnay Tiva­dar: Földmívelésügyi visszaélések? Ez teljes tévedés! Ez, hála Istennek, visszafelé sül el. Korrekt tisztviselői kar az!) Én nem ismerem ezeknek a dolgoknak az alapját, hogy kik csinálták, (Homonnay Tivadar: Korrekt tiszt­viselői kar!) de mindenesetre az a fogalmazói szak, az a miniszteri osztályfőnök felelős első­sorban, aki kiadványozta az aktákat. De minden egyéb kérdés szorosan össze­függ a reformmal. Kifejtettem már ebben a Házban, hogy aiz állam budgetjogát, az állam zárszámadási jogát az idők folyásával egészen súlytalanítottáik. Éppen ezért, amikor jön a titkos választójog, eminens kérdés az államra és az egész köizéletre, hogy államháztartási törvényjavaslatot terjesszen elő a kormány, mert ez lesz az alapja annak a törvényhozói munkának, amelyet a titkos választójog alap­ján összeülő képviselőház fog majd végezni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom