Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-245
Az országgyűlés képviselőházának 2Ù5. selője, szakszerűségi és érdekképviseleti alapon. Azt hiszem, azt már nem kell bővebben magyaráznom, hogy ezeknél nemcsak az a baj, hogy igyekeznek a hatalommal jóban lenni és annak adni, hogy a-z is adjon nekik, hanem — és ez a magatartásuk részben innen ered — az is baj, hogy a törvényhatósági bizottságnak, vagy a képviselőtestületnek ezek a tagjai nem a város képviselőinek, hanem ama testület, vagy közület képviselőinek érzik magukat, amelynek részéről a törvényhatósági bizottságba, vagy képviselőtestületbe kerültek. (Friedrich István: Meg is mondják!) Meg nekik is megmondaná a közületük, ha nem úgy viselkednének. (Bródy Ernő: Függenek egyszóval!) Ők tehát nem a város egyetemes érdekeit képviselik elsősorban. Nem akarom most már ezt tovább fejtegetni. (Bródy Ernő: De nagyon érdekes!) Gsupán a közgyűlések összetétele is erősen meggyöngítette már az autonómiát, de meggyöngítették azok az intézkedések is, amelyek az autonómia működését korlátozzák. Méltóztassanak meggondolni azt, hogy például csak egy akkora városban is, mint Kees&emét, a maga 82.000 lakosával, a költségvetés úgyszólván egy nagy erdő. Ha valaki komolyan akar vele foglalkozni, esetleg napokat, heteket rááldozhat, hogy alaposan áttanulmányozza, egyes adatait összehasonlítsa. Ha elvégzi ezt a nagy munkát, akkor azzal a tudattal megy be a közgyűlésre, hogy hiába mondja ezt el, JL függő elein túlnyomó lévén, már a közgyűlésen leszavazzák. (Bródy Ernő: Ügy van! Jön a belügyminiszteri ceruza!) Ha pedig a közgyűlés nagyon -nehezen egyet-mást mégis csak akceptál s az igazságnak akkora ereje van, vagy akkora érdekek fűződnek hozzá, hogy a többség váratlanul és véletlenül — bár ritkán — ellenzéki álláspontra helyezkednék ebben a dologban, akkor az illető megint tudja, ho<gy ha az ügy felmegy a minisztériumba, a minisztérium letárgyalja azokkal, akik (kezdeményezték ilyen alakjában az intézkedést ós azoknak az információi szerint cselekszik. Ö tehát elvégzett egy nagy munkát, amely azelőtt, a békében, amikor mások voltak a viszonyok, dicsőségére és a városnak hasznára vált volna, most pedig lyukashordóba való vízöntögetés az egész. (Friedrich István: Ugyanígy van a fővárosnál!) Ennék folytán természetes, hogy még azokban is, 'akikben a legnagyobb ambíció, a legnagyobb .szeretet van városuk vágy közületük iránt, előbb-utóbb lassankint elvész az ambíció, (Bródy Ernő: Meddő munka!) semmivé válik, mert a meddő munkát senkinek az ereje, ambíciója sokáig nem bírja. (Ügy van! Ûgy van! balfeïol.) A törvényjavaslat megint két ponton rontja ezt a helyzetet. Egyrészt rontja azzal, hogy a 3. <§>. szerint a számvevőség főnöke — az indokolás ezt mondja, bár eddig is így volt, de eddig autonom tisztviselő volt — szakszerűség címén tagja a közgyűlésnek. Most már, áthelyezhető állami tisztviselő lesz a közgyűlés tagja- Másrészt pedig rontja azzal, hogy ismét kivesz egy hatáskört a közgyűlés kezéből, amely hatáskör — és ezen lehet elvi vitákat folytatni, bár de facto úgy van a dolog, alkalmas arra, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak érdeklődését a város ügyei iránt fenntartsa, élénkítse. íme, megint ez a kérdés két oldala. De most vissza akarok terni arra, amire ülése 1937 október 29-én, pénteken. 197 nagyon sokan nem gondolnak, hogy az alkotmányosságnak ebből nagyobb kára is lehet. Csak egy példát akarok erre felhozni. Azt hiszem, el méltóztatnak ismerni, hogy az ilyen jogi kérdésekben a világháború előtti időkben a kormányok is sokkal rigorózusabbak és megfontoltabbak voltak. Mégis, amikor félretolták a parlamentet s jött a Kristóffy-éra, akkor az 1886 : XXI. te. 4. §-a alapján, amely a belügyminisztériumnak jogot adott arra, hogy bármikor megvizsgálhatja az ügyviteli és a számvitelt, a belüg3 , 'minisztérium kiküldötte a saját közegeit. Nem tudom, másutt hogyan ment végbe ez a vizsgálat, de azt tudom, hogy Kecskemét közigazgatása ellen igen hosszú időn keresztül panasz nem volt. Előfordult ott is, hogy egy kisember valamit sikkasztott, vagy visszaélést követett el, de az autonómia maga nyakonragadta az illetőt és elbánt vele, ha ez előfordult. Olyan szövevényes és nagyméretű dolgok, mint amilyenekről mostanában hallunk, akkor nem merültek fel. Ennek ellenére oda is küldtek ki számvevőségi tagokat, kiküldtek egy kormánybiztost vagy királyi biztost, már nem tudom, hogy mi volt. Az megkapta a magáét és nyugodtan hazautazott. A számvitelnél ellenben kezdtek belekötni mindenbe, halálra macerálták hónapok alatt az önkormányzatot, különösen a mi számvevőségünkben kerestek olyan kákán csomókat, amelyeken nem volt csomó, de szakadatlanul akadályozták őket munkájukban. Természetesen amikor a Kristóf fy-érának vége volt s ahogy a kiküldöttek este megtudták, reggel már senki sem látta többé őket. Ezt csak arra hozom fel példának, hogy fel lehet használni az önkormányzati jogok ellen még azokat az állami tisztviselőket is, akiknek szakszerű feladatai vannak, ha van, aki fel akarja használni őket és ha azok az emberek is képesek arra, hogy eszközül odaadják magukat. Nem tudom, hogy a jövőben nem lesz-e olyan kormány, amely fel akarja használni a tisztviselőket az önkormányzat ellen. Ma nem félek tőle, de a jövőben ez lehetséges. Fel lehet használni ezt a számvevőségi ellenőrzést az autonómia akaratának és energiájának letörésére. Felmerül ezzel kapcsolatban egy másik elv is. Örökké beszélünk arról, hogy milyen sok az állami tisztviselő; amikor évente kimutatják a szaporulatot, szörnyűködnek, s amikor kimutatják, hogy milyen sok a nyűg díjas, szintén szornyüködés jelentkezik. Most pedig itt megint mesterségesen, nem a rendes úton, megszaporítják mind az állami tisztviselők, mind pedig a nyugdíjasok számát. Megértem én azt, ha a kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy centralizálni akar, neki nem kell az autonómia. Ez is álláspont, de hogy az autonómia védelmét, értékét hangoztatva történjenek minduntalan olyan intézkedések, amelyek az autonómia megromlását idézik elő, az egészen érthetetlen, Most nézzük az ügynek másik vonatkozását. Hányszor hallunk itt elkeseredett nyilatkozatokat képviselők és kormányférfiak részéről, hogy borzalmas állapot az, hogy ma már mindenki azt hiszi, pláne, ha iskolát végzett, hogy őt az államnak kell eltartania. Mindenki az államnál keres megélhetést. Államosítják a tisztiorvosokat, a számvevőségeket, van Otba., Oti. stb„ szóval az önálló kereseti lehetőségeket folytonosan csökkentik és
