Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-236

10 Az országgyűlés képviselőházának 23 6. ülése 1937 június 23-án, széf dán. hogy nem igaz az, mintha az alacsony munkabér csökkentené a munkanélküliséget és ösztönzésül szolgálna a vállalkozásnak arra, hogy nagyobb számban alkalmazzon munkásokat, alkalmazottakat, mint ahogyan megfordítva: a magas munkabér nem akadálya a vállalkozói munkaképesség legmagasabbra való kifejlesztésének. A munkaidő leszállításának indoka és jogosultsága pedig nem abban keresendő, hogy a munkát bárki is kényelmetlennek,, terhesnek találja vagy, hogy a munkát kerülni szeretné. A munkaidő leszállításának nem ilyen egyéni és kényelmi okai vannak; a munkaidő leszállítását parancsolóan követeli meg a munkapiac tehermentesítésének igénye és megköveteli a munkaidő leszállítását a meglevő munkalehetőségek jobb és arányosabb elosztásának követelménye s legfőképpen időszerűvé és elkerülhetetlenné teszi a munkaidő leszállítását az a körülmény, hogy a dolgozók, akik amúgy is sajnálatos módon áldozatai egy túlhajtott technikai racionalizálás fizikai és pszichikai ártalmainak, a maguk részéről is részt kérnek és követelnek a technikai fejlődés előnyeiből. A milliók megnő vekeclett és megszaporodó szabad ideje viszont olyan lehetőségeket rejt magában, amelyeket eddig, azt hiszem, nem méltányoltak kellőképpen. A milliók megnövekedett szabad ideje új foglalkozási ágakat nyit meg és új munkaterületeket népesíthet be. A vándorlás, a turistáskodás, az üdülés és szórakozás szélesebb új lehetőségekhez jut a munkás és az alkalmazott tömegek nagyobb szabadideje és biztosított hétvégi pihenője folytán, a forgalom emelkedésével és fellendülésével kapcsolatban pedig újabb és újabb jelentékeny összegek kerülnek a gazdasági élet vérkeringésébe. Amikor ennek fontosságát^ itt megállapítom, hozzá akarom azonban fűzni, hogy a dolgozók nem kérik szabadidejük megrendszabályozását, nem tartanak igényt sem a Dopolavoro sem a Kraft durch Freude című intézményekre, mert szabadidejük örömét fizetett szabadságuk előnyeit a maguk módján, a maguk ízlése szerint teljes emberi és polgári szabadságban óhajtják eltölteni és felhasználni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A javaslat indokolása arról beszél, hogy ha a bennünket körülvevő államok mögött elmaradnánk, akkor ez nemzetközi vonatkozásban is kedvezőtlen hatást váltana ki. Én azt hiszem, hogy a feltételes mód említése itt túlzott szerénység, mert az elmaradás tényét, legalább, is a közvetlen nyugati és északnyugati szomszédaink felé, egyszerűen meg kell állapítani, hogy az elmaradottságunk tényéből azután a megfelelő konzekvenciákat levonhassuk. A magyar magánjog évtizedeken keresztül minden vonatkozásban kiírni vertetett. Nincs az emberek és vállalatok közötti viszonylatnak olyan ága-boga, olyan hajtása, amelyről valamilyen jogi szabályozás ne történt volna, Ezzel szemben a szociális munkajog teljesen elhanyagolt és parlagon maradt terület volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magánjog olyan nálunk, minit; egy nagyszerűen megépített, jól megalapozott, irány jelzésekkel és sebességi jelzésekkel felszerelt autó-strada, amivel szemben a szociális munkajog — ha erről egyáltalában lehet nálunk beszélni , — (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) olyan, mint egy teljesen vad dzsungel, amelyet itt-ott leg* feljebb néhány bizonytalan kis Ösvény szel keresztül. Igen t. Ház! Amikor arról beszélünk és a törvényjavaslat indokolása is említi, hogy figyelemmel kell lennünk márcsak a versenyképességre való tekintettel is arra, hogy mi van a szomszéd országokban, akkor én ebben a, vonatkozásban nemcsak a miniszter úr, ha nem talán még inkább az ezekkel a kérdésekkel a jövőben sokkal többet és intenzívebbel] foglalkozó illetékes ügyosztály és a közvélemény figyelmét is fel akarom hívni arra, hogy éppen Közép-Európának azon a részén, ahol a mi országunk is fekszik, a szociálpolitika kiépítése és előbbrevitele tekintetében bennünket évtizedekkel előztek meg mások. Itt van elsősorban Ausztria, amelynek még a régi re zsím alatt, 1910-ben volt bátorsága ahhoz, hogy annak az esztendőnek elején, január 16-án a kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozóan törvényt hozott »Bestimmungen über das Dienst- und Rechtsverhältniss der Angestellten« címmel, amely úttörő jelentőségű volt ebben a tekintetben —- mondhatnám — egész KözépEurópában. (Buchinger Manó: Szociáldemokrata képviselők javaslatára.) Ez a törvény a maga 16. §-ában először merte kodifikálni a fizetett szabadság szociális vívmányát, még pedig oly módon, hogy hathónapi megszakítatlan munka után tíznapi megszakítás nélküli pihenőt iktatott törvénybe, amely megszakítás nélküli szabadságidő ötesztendei szolgálat után két hétre, tizenötévi szolgálat után pedig három hétre emelkedik. (Kéthiy Anna: És mi egy év után hat napot iktatunk be.) A törvény a megszakítások tekintetében is rendelkezett, kimondván azt, hogy csak olyan kisebb vállalatoknál lehet egyáltalában szó a szabad ságidő megszakításáról, ahol háromnál kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak és ott is csak addig és annyiban, hogy a szabadság legfeljebb két részletben adható ki. Mindez a rendelkezés pedig történt 27 esztendővel ezelőtt, a szomszéd Ausztriában, amellyel mi államközösségben s a legszorosabb és legszervesebb gazdasági együttműködésben éltünk. (Buchinger Manó: Igen, de ott titkos szavazások voltak, itt pedig semmi!) Amikor a háború utáni új Ausztria berendezkedett, akkor a szociális törvényalkotás olyan viharos tempóiban indult meg, amilyenre minden időkben büszke lehet annak a kis országnak társadalmi tényezője, — szocialista munkás- és alkalmazott mozgalom — amely motorikus ereje volt ennek az ; új szociálpolitikai alapvetésnek. Nem fogjuk sohasem elfelejteni, hogy boldogult Ferdinand Hanusch barátunk és elvtársunk volt^ az, aki mint a szociálpolitikai törvényalkotás atyamestere és legfőbb előmozdítója egymás, után forszírozta és verekedte keresztül a f onto sab fonál fontosabb szociális törvényeket. A munkás és az alkalmazott érdekében bátran és elfogultság nélkül nyúltak hozzá a kérdéshez és nem féltették az alkalmazottat a proletarizálódás veszélyétől, viszont nem féltek attól sem, hogy a munkásság különleges kaszt előjogoknak fogja tekinteni és nem helyesli azt, ha az alkalmazottak mintaszerű külön szociálpolitikai törvényeken keresztül részesülnek megfelelő védelemben. így jött létre 1921 május 11-én az osztrák alkalmazotti törvény, amelynek hatása kiter jed fenntartás és korlátozás nélkül minden al-