Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

Az országgyűlés képviselőházának 2hh. • legfőképpen a közvetlen ellenőrzésre hivatott számviteli hivatalok fizikailag: képtelenek voltak ellátni. En nem tettem tanulmány tárgyává a belügyminisztérium 'beosztását, de azt tapasztaltam, hogy egy előkészített határozatnak, egy közgyűlési határozatot jóváhagyó miniszteri tervezetnek az osztályvezető által való aláírásához is hetek kellenek. Hetek kellenek, amíg az előadó az osztályvezető színe elé juthat, hogy tőle autogrammot, aláírást tudjon kieszközölni. (Rupert Rezső: Közben hónapok telnek el!) Ezt közvetlenül tapasztaltam. Hogy a számvevőségeknél hogy áll a dolog, erre vonatkozó közvetlen tapasztalatomat onnan szereztem, hogy ha bemegyek egy ilyen számvevőségi szobába, ott szinte a plafonig látom felhalmozva az akták óriási tömegét, (Ügy van! Ügy van!) úgyhogy a szó szoros értelmében respektussal és tisztelettel nézek azokra az urakra akik ilyen dzsungelben, ilyen Augias istállójában egyáltalán dolgozni tudnak. (Tahy László belügyi államtitkár: Kérem, képviselő úr, azért nem Augias istállója! — Malasits Géza: De az, kérem, még annál is csúnyább! Tessék esak oda bemenni!) Eszem ágában sincs, ihogy én valamiképpen bárkit is sértenék személyében. Tisztán és kizárólag tárgyi alapon állok, méltóztassék azonban mélyen t. államtitkár úr megnézni, az aktáknak olyan halmazát, olyan tömegét találja ott az ember, (vitéz Shvoy Kálmán: De nem Augias istállója!) hogy igenis -a legmélyebb tisztelettel kell meghajolni az előtt, aki 'képes, ilyen haLmazathól előkeresni, elővenni egy aktát. (Br. Vay Miklós: Rossz példa volt az istállóval! — Felkiáltások balfelől: Miért? — Horváth Zoltán: Az államtitkár úr még nem látta, mlég csak ezután nézi meg!) Mélyen i képviselőtársam, az ember nem tud mindig jó példát felhozni, hiszen minden példa sántít. Mélyen t. Ház! Ha tehát a törvényben biztosított köteles előzetes, közbenső és utólagos ellenőrzés elmulasztása azon múlt, hogy a belügyminisztérium kicsiny személyzeti létszáma miatt akár a fogalmazói, akár a számvevői kar nem tudta azt ellátni, akkor mi marad hátra? Nem marad más hátra, minthogy méltóztassék a belügyminisztérium fogalmazói vagy számvevői karának létszámát oly mértékben felemelni, hogy az a törvényben biztosított jogaival élni tudjon és kötelességeit teljesíteni tudja. Ezért nem kell a városi számvevőségeket államosítani, ezért nem kell a városok nyakára állami tisztviselőket küldeni. (Rupert Rezső: Tiszta Bach-korszak lesz!) Mélyen t. Ház! Bevallom, ezt az állapotot a leghatározottabban veszedelmesnek tartom. Veszedelmesnek tartom pedig azért, mert a városok sokoldalú, ezer ágas-bogas életéibe nem lehet ugyanúgy beállítani a számvevőséget, mint a vármegye mellé, ahol, ismétlem, tulajdonképpen egyrészt kisded alapok vannak, másrészt pedig az állami pénzellátmány kezelését kell csak ellenőrizni. A városban az úgynevezett hitelátruházásra már a költségvetésben kell felhatalmazást kérni, a hiteltúllépést pedig a zárszámadásban kell jelenteni és ez a miniszter elé kerül, a miniszter vizsgálja meg; ha pedig a miniszter megvizsgálja s ha a város helytelen gazdálkodást folytat akár a hitelátruházás, afeár pedig a hiteltúllépés terén, aktkor ezért nem kell állami tisztviselőket odaültetni a törvényhatóság nyakára. Mélyen t. Ház! Ezt az állapotot, melyet ez a törvény szülne, azért is tartom rendkívül veszedelmesnek, mert az előbb felhozott okok mellese 19S7 október 28-án, csütörtökön. 173 lett van még egy másik, lényegileg jelentéktelennek látszó, de fontos ok, és ipedig az, hogy a vármegyei számvevőségekre megállapított szabályok irányadók az államosítandó városi számvevőségekre is. Már pedig a vármegyei számvevőségek szabályzata kimondja, hogy a számvevőség nemcsak a költségvetés tekintetében ellenőrizhet, hanem ellenőrzi azt is, hogy a törvénynek és a rendeleteknek megfelel-e a kiutalás, s ha kifogása van, akkor óvást emelhet, jelentést tehet a miniszternek. így tehát a városi adminisztráció nem lesz egyéb, mint folytonos jelentgetés a miniszterhez, azután a polgármester igazoló nyilatkozatának a felterjesztése, emellett pedig a város gazdálkodása, a városi háztartás üteme, zavartalan vitele szenvedne csorbát. Csak egy példát mondok: Győrben a legszegényebb néposztály az úgynevezett trianoni telepen lakik. Az elmúlt esztendőben a Eába eszeveszettül megáradt, kiöntött és pár ezer ember kis vályogháza forgott veszélyben. Azonnal intézkedni kellett és 2000 pengő kellett ennek a városrésznek, a trianoni telepnek a megmentésére, de még így is nagyon sok ház összeomlott.. Erre nem lehet költségelőirányzat, ezt azonban mégis meg kell csinálni, mert a szükség úgy parancsolja. Az ilyen városokban, mint Győr, ahol például mi az állam helyett félmilliós költségvetéssel küzdöttünk a munkátlanság réme ellen évek hosszú során keresztül, az azonnal elintézendő feladatok egész tömege van a városvezető vállán, nietm úgy, minit a vármegyénél, tehát nem lehet egy kalap alá vonni a várost és a vármegyét. Szerény véleményem az, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalában nem egyeztethető össze a városi törvényhatóságok fejlődésének történetével, a fejlődés folyamán kialakult felfogásokkal, törvényhozási állásfoglalásokkal; erre a törvényjavaslatra szükség nincsen, ez azt a célt, amelyet az indokolás és az előadó úr hozzáfűz, egyátalán nem fogja megvalósítani. Az én meggyőződésem az, hogy ugyanezt a felfogást kell vallaniok. t. képviselőtársaimínak is. Hiszen a kormány pártjában egy csomó városi képviselő van és mégis, ennek a városi törvényjavaslatnak előadójául sem akadt egy városi képviselő, hanem még az előadója is a vármegyei életben — amint tudomásom van róla — rendkívül értékes munkásságot kifejtett, azonban a városi élettől a közigazgatási pályafutásában is távol állott képviselő lett. "Ügy vélem, ez is kifejezésre juttatja azt, hogy ez a törvényjavaslat felesleges, hátrányos, ez a törvényjavaslat retrográd irányzat a múlt fejlődésével széniben. Rendkívüli mértékben elítélem és nem tartom helyesnek az 1934:1. tc.-t, a kényszernyugdíjazásról szóló törvényt, mert hiszen az a tisztviselők függetlenségét valóban erősen befolyásolja és veszélyezteti, (Mózes Sándor: Ügy van!) azonban merem állítani, hogy, akik előidézői és okozói annak, hogy a minisztériumban az előzetes, közbenső és utólagos ellenőrzés terén olyan mulasztások történhettek, amely mulasztások az önkormányzat sérelmével járó ilyen törvényjavaslat beterjesztését tették szükségessé, azokkal szemben volna indokolt az 1934:1. te. alapján a kényszernyugdíjazási eljárás megindítása. (Mózes Sándor: Mégsem alkalmazzák velük szemben!) Kijelentem, hogy, ha ezzel kapcsolatban volna szó a közigazgatás államosításáról, jóllehet az önkormányzatnak vagyok abszolút 26*