Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

Az országgyűlés képviselőházának 244. ülése 1937 október 28-án, csütörtökön. híve, megfontolás, meggyőzés és a helyzet minden irányban való tisztázása mellett erről is lehetne beszélni. Mondom, a lényeg az, hogy mit használ az országnak, mit használ a nemzetnek. Nem vagyok tehát elfogult, nem vagyok az autonómiának tisztán, kizárólag csak a fanatizmus alapján hívője és a fanatizmus alapján védelmezője, azonban az autonómiát ismerem, benne éltem, küzdöttem, harcoltam közel két évtizeden át, a saját küzdelmemmel, verejtékemmel és agyam atomjainak felhasználásával, sorvasztásával hatoltam bele a törvényhatósági, a városi élet mélyébe, ha pedig ez engem kötelez valamire, akkor arra kötelez, hogy ennek a törvényjavaslatnak hátrányaira felhívjam a figyelmet és magával a törvényjavaslattal szemben arra az álláspontra helyezkedjem, hogy azt még az általános tárgyalás alapjául sem vagyok hajlandó elfogadni. (Élénk helyeslés a baloldalon és középen. — A szónokot többen üdvözlik. — Horváth Zoltán: Vonja vissza a miniszter úr!) Elnök: Szólásra következik vitéz Shvoy Kálmán képviselő úr! vitéz Shvoy Kálmán: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt Drobni t. képviselőtársam beszédéből igazán látszik, hogy nagyon erősen belehatolt a kérdésbe (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon szakszerű volt!) és közjogi szempontból való fejtegetéseiben tényleg, igen sok igazság van. (Ügy van! Ügy van!) Egész őszintén meg kell mondanom, hogy beszéde visszatükrözi a városoknak, a törvényhatósági városoknak az érzését és felfogását. Én azonban a magam részéről nem tudom az autonómia szempontjából olyan aggályosan nézni ezt a kérdést, nem tudom pedig azért, mert az autonómia kérdését nem ez fogja eldönteni s nem fogja oly nagyon befolyásolni az, hogy ez a számvevőség állami-e, vagy városi; hiszen az orvosi hivatal is városi volt eddig, most alakították át államivá s ez az autonómiát nem érintette oly nagyon. Az autonómia jövő sorsa és helyzete attól függ. vájjon a törvényhatósági bizottságban gerinces egyéniséggel bíró emberek ülnek-e, vagy nem. (Malawi ts Géza: Hiába ülnek! — Mózes Sándor: Legnagyobbrészt kinevezettek!) Nem tudom, hol nevezik ki, a városoknál nem. (Malasits Géza: Minden városban kineveznek a hivatalokba... -- Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Az nagyon csekély szám, azért mégis a legnagyobb rész választott. (Mojzes Sándor: A legkisebb része!) A törvényjavaslat indokolása szerint a vagyon felett való rendelkezés továbbra is megmarad az önkormányzat jogkörében. Minden attól függ, hogy a jövőben az Önkormányzat képviselői élnek-e ezzel a jogukkal vagy nem. Tökéletesen egyetértek Drobni t. képviselőtársamnak azzal a felfogásával, amit a törvényjavaslat indokolása is mond, hogy erre a törvényjavaslatra az adta az iniciatívát, hogy a városoknál súlyos megítélés alá eső jelenségek mutatkoztak. Ezeket azonban nem fogja eliminálni ez a törvényjavaslat akkor, ha ugyanazok a^ személyek maradnak meg a számvevőségnél s ugyanazok a személyek intézik tovább a számvevőség munkáját, mert ha valaki visszaélést akar elkövetni, az elköveti, akár állami, akár városi tisztviselő: ebben is tökéletesen egyetértünk. Nekem a törvényjavaslat végrehajtása tekintetében van bizonyos aggályom, az tudniillik, hogy nincs az államnak más számvevőségi személyzete, mint az, amely jelenleg a városoknál a számvevőségnél ül, tehát ugyanazzal a személyzettel fogja tovább vinni az állami számvevőség is az ügyeket, ugyanazzal a személyzettel fogja vezetni tovább, mint amellyel eddig vezette. Egyelőre ugyanis — legalább is az én nézetem szerint .— belátható időn belül nincs meg a módja és lehetősége a belügyi kormányzatnak arra, hogy a számvevőségi tisztviselőket kicserélje, nincs utánpótlása s még hosszú időre lesz szüksége ahhoz, hogy utánpótlást neveljen, míg azt a személyzetet ki tudja cserélni, tehát miért akkor az államosítást (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van! Ez igaz!) Ez tehát nagy probléma lesz a törvény végrehajtásánál. Mélyen t. Képviselőház! A törvényjavaslatnak egy további szakasza azt mondja, hogy a belügyi közigazgatás ki fogja választani azokat a számvevőségi tisztviselőket, akiket átvesz állami szolgálatba, a többivel szemben pedig a város eljár a fennálló törvények értelmében. Én ezt a pontot két szempontból nézem. Az egyik az, hogy ahhoz, hogy nagyjában és egészében el tudják látni a zavarmentes számvevőségi szolgálatot, át kell venni az egész városi apparátust, tehát a munkát ugyanazok fogják végezni, mint akik eddig végezték. Hol van akkor a biztosíték arra vonatkozólag, hogy nem lesznek ilyen súlyos megítélés alá kerülő jelenségek

1

? A másik pedig az, hogy^ ez igen súlyos megterhelést fog jelenteni a városok részére, (Ügy van! a balközépen.} azért, mert az idősebb tisztviselőket az állam valószínűleg nem akarja átvenni, nehogy nyugdíjterhük az államot terhelje. Ezek átszállnak majd a városokra. Nyomatékosan kérnünk kell tehát a belügyminiszter urat, hogy n 'orvéi.

1 y végrehajtásánál szigorúan nézzen utána, hogy a városokat mennél kevesebb megterhelés érje ebből a szempontból. (Gr. Esterházy Móric: Maximálni kell a törvényben!^ — Drobni Lajos: A tisztiorvosoknál is megjártuk!) Ez ugyanis a városok kettős megterhelését jelenti. A városi számvevőség jelenleg X. tisztviselővel dolgozik. Ha ebből az X-ből egy Y menynyiséget visszaad a belügyminiszter, akkor ennek az Y mennyiségnek nyugdijterhét a városnak kell magára vállalnia, vagy pedig más irányban koll alkalmaznia; e mellett azonban még az X iszáanú tisztviselőnek az illetményeit is át kell vennie a városnak. Én inkább a kettős gazdaságot látom aggályosnak, attól félek, hogy bár ennek a számvevőségnek a törvény szerint is a város érdekeit kell szolgálnia, kötelessége a város vagyonát kezelni és arra nézni, hogy a város bevételei helyesen legye; nek kezelve és felhasználva, de mégis függő viszonyba kerül a belügyi kormányzattal. Itt félek bizonyos momentumoktól. Itt megint a belügyi kormányzatot kell kérnem arra, hogy ennek a törvénynek végrehajtásánál helyezkedjék szigorúan arra az álláspontra és ezt tartsa szigorúan szem előtt, hogy az állami számvevőség is elsősorban a városnak szolgáljon és annak érdekeit nézze. Félek azért is bizonyos tekintetben, mert a törvényjavaslatban benne van, hogy az áthelyezés joga, a pénzügyi kormányzaté. Ha a belügyi kormányzat ezzel igen gyakran él, akkor az állami tisztviselő nem tud belealaikulni abba az önkormányzati életbe. (Ügy van! balfelől. —Drobni Lajos: És csupa csöndes fenyegetés is lesz!) Ezt az áthelyezést tehát a lehető legkisebb minimumra kell szorítani. (Ügy van! balfelől.) Áthelyezés csak akkor leg ven végrehajtható, amikor a városnak érdekében áll. (Egy hang balfelől: Ez a miniszter joga, ezt nem le-