Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-244
172 Az országgyűlés képviselőházának 2hk őrzés a költségvetéseknél, hanem az úgyneve zett közbenső ellenőrzés, a közgyűlési határozatok végrehajtása terén olyan lassúság nyilatkozik meg, hogy az egyenesen bámulatos. (Halljuk! balfelöl.) Ez a lassúság a városias fejlő- | déssel, a városi élettel együtt járó ütemmel, irammal, a megkövetelt tempóval igazán nem egyeztethető össze (Mozgás balfelöl.) és a városi életnek, a városi háztartásoknak, a városi gazdaságoknak, a városi polgárság óriási tömegének helyrehozhatatlan károkat okoz. Nem kívánom a hibákat és a bűnöket felsorolni és azokban tobzódni. Tágyilagos kívánok lenni, mert minden szavamért a legteljesebb felelősséget vállalom a Házon belül és a Házon kívül. Egyes szimptomákra azonban mégis csak fel kell hívnom a figyelmet. Az a helyzet, hogy például Győr városában 1936 május havában a tűrhetetlen por és a lehetetlen állapotok leküzdésére elhatároztak egy 300.000 pengős útépítési programmot. Ennek jóváhagyása 1937 augusztus havában történt meg. Azt hiszem, mindent megmond az, hogy másfél esztendő kellett egy életbevágó útépítési Programm jóváhagyására. (Rajniss Ferenc közbeszól.)! Igaza van Rajniss képviselőtársamnak; ha abból indulunk ki, hogy a múltból számtalan esetet tudnék felsorolni, amikor a jóváhagyások évekig nem történtek meg, vagyis megint csak a közbenső ellenőrzés késlekedett. Láttuk azt is, — nem tudom illő-e róla beszélni, W. C.-ről, illemhelyről van szó — hogy amikor Győr városa 1937 februárjában elhatározta, hogy leggyönyörűbb, országos vonatkozásban is legszebb terén, a Széchenyi téren, ahol a piaci forgalom legnagyobb része lebonyolódik, egy föld alá süllyesztett illemhelyet épít, mert tűrhetetlenek az állapotok, — 16-000 pengőről van mindössze szó — ez a határozat a mai napig sincs jóváhagyva, ellenben most azon kezdenek vitázni, hogy ne süllyesszük a föld alá, hanem jó lesz nekünk úgy is, ha felépítjük a »zöld villamost.« (Malasits Géza: Ezer pengőt akarnak megtakarítani!) Ha a városok úgynevezett autonóm élete ennyire gúzsba van kötve, akkor még jobban guzsbakötni és állami számvevőségi tisztviselőket odaállítni, szerény véleményem szerint, egyáltalában nem szükséges. (Horváth Zoltán: Abszurdum!) Azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy szabálytalanságok történtek és a szabálytalanságok ' megszüntetése miatt van erre szükség. Nem áll, ezt a leghatározottabban tagadom. Az úgynevezett bűnös visszaélések ellen nincs mentség. Amíg bűnöző ember van, aki elhatározza magában, hogy vállalja a kockázatát annak, hogy felfüggesztik, megbüntetik, addig, — legyen az akár városi, akár állami tisztviselő — mindaddig bűnözni fog, amíg le nem leplezik és itt a számvevőség sem használ. Nem akarok itt sem mindent elmondani, de egy pár példát felhozok. (Ügy van! balfelől.) íme példának a volt népjóléti minisztérium gazdálkodása, (Horváth Zoltán: Egy egész minisztérium!) amelyet az állami számvevőség egész apparátusa ellenőrzött. Itt van most legújabban a földmívelésügyi minisztériumban történt visszaélés: állami számviteli gazdálkodásnál. Vagy —; hogy a belügyi tárcánál maradjunk — itt van egy csekélység a veszprémi gyermekmenhelyben elkövetett visszaélések. Ott egy bűnszövetkezet körülbelül tíz esztendő óta állami számvevőségi ellenőrzés mellett gyakorolta sorozatosan professzionista módon sikkasztásait, és a vizsgálat eredménye mindössze az, hogy a csak háiroim! éve az intézmény élén álló és annak fejtése 1937 október 28-án, csütörtökön. lesiztése során csodálatos eredmény eket elért igazgató-főorvost felfüggesztették állásától, arról azonban nem tud senki, hogy mit csináltak lazákkal a számvevőségi hivatalnokokkal, amelyeknek aisiszisztálásával történt a sikkasztás a menihelyeai tíz esztendőn át, erről nem szól a fáma. A bűnözők ellen tehát nincs védekezés. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Preventive. A számvevőség preventív intézkedés, de látjuk a felhozott példákból is, hogy aki bűnözni akar, az elköveti azt a cselekményt, — legfeljebb viseli a kpckázatát — és folytatja a bűnözést addig, amíg az ellenőrző számvevőségnek ki nem nyílik a szeme és észre nem veszi, hogy az a hosszú időn át a becsületesség látszatában fungáló köztisztviselő sikkasztó. Amíg a szám vevőség észre nem veszi, addig ezt megakadályozni nem lehet. (Györki Imre: Addig csinál egy postatakarékpénztári számlát és vígan sikkaszt! — Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Br. Vay Miklós: De jól tudják ott, hogyan kell csinálni! — Rupert Rezső: Olvastuk az újságban! — Malasits Géza: Ott volt a Torday-ügy! — Zaj. — Elnök csenget. — Horváth Zoltán: Minden újságban benne volt! Nem olvasta a képviselő úr? ,— Br. Berg Miksa: Ö Kern szokott olvasni. — Zaj és mozgás. — Br. Vay Miklós: Csak jó lapokat olvasok!) Ha az állam teljesítette volna ellenőrzési jogát és kötelességét, akkor még; csak szüksége sem merült volna fel annak, hogy a fejünket törjük, hogyan tudjuk az egyes városokban megnyilatkozott helytelen gazdálkodás következményeit megszüntetni Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A H IVA cl kért meghosziszabbítást megadta. Drobni Lajos: Ha az állam megfelelően ellenőrizte volna a városi törvényhatóságok gazdálkodását, akkor nem lett volna szükség erre a törvényjavaslatra. De meggyőződésem, hogy az ilyen módon való megoldás, amely államilag kinevezett számvevőségi kis zsandárokat állít a törvényhatóságok vezető tisztviselői mellé: nem megoldás. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Horváth Zoltán: Spiclik lesznek!) Ez nem méltó azokhoz a törvényhatóságokhoz, (Úgy van! Ügy vanl bal felől.) amelyek hatalmas kulturális és közgazdasági értéket képviselnek, de nem méltó egyszersmind az államhoz sem, amikor az állam és a magyar alkotmány legelsősoriban a nemizeti önkormányzatot, a nemzeti Önkormányzat sérthetetlenségét kell hogy megvédje. Mélyen t. Ház! Mi az oka annak, hogy mégis oda jutottunk, hogy a koirmányzat azt mondja, hogy itt valamit tenni kell? En megtalálóim az okát, tárgyilagosan, abban, hogy az állam, a kormányzat túl sok jogot biztosított magának a törvényhatóságokkal, a városokkal szemben. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) A kormány úgy járt, mint az óriáskígyó, amely nem elégedett meg egy borjú elnyelésével, hanem egymásután nyelt le párat és megemészteni nem tudta őket. Az 1929 : V. te. 48. §-ában foglalt jogkör és felhatalmazás olyan óriási jogokat biztosít a kormánynak, hogy ezekkel élve, a városoknál minden visszaélést, 'minden 'helytelen gazdálkodásit megakadályozhatott volna. Miért nem akadályozta ímeg tehát! Azt ihiszem, azért, mert ezzel olyan módon duzzadt volna fel a munkaköre, hogy azt a fogalmazói osztály, de
