Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-244

172 Az országgyűlés képviselőházának 2hk őrzés a költségvetéseknél, hanem az úgyneve zett közbenső ellenőrzés, a közgyűlési határoza­tok végrehajtása terén olyan lassúság nyilat­kozik meg, hogy az egyenesen bámulatos. (Hall­juk! balfelöl.) Ez a lassúság a városias fejlő- | déssel, a városi élettel együtt járó ütemmel, irammal, a megkövetelt tempóval igazán nem egyeztethető össze (Mozgás balfelöl.) és a városi életnek, a városi háztartásoknak, a városi gaz­daságoknak, a városi polgárság óriási tömegé­nek helyrehozhatatlan károkat okoz. Nem kívánom a hibákat és a bűnöket fel­sorolni és azokban tobzódni. Tágyilagos kívá­nok lenni, mert minden szavamért a legtelje­sebb felelősséget vállalom a Házon belül és a Házon kívül. Egyes szimptomákra azonban mégis csak fel kell hívnom a figyelmet. Az a helyzet, hogy például Győr városában 1936 má­jus havában a tűrhetetlen por és a lehetetlen állapotok leküzdésére elhatároztak egy 300.000 pengős útépítési programmot. Ennek jóváha­gyása 1937 augusztus havában történt meg. Azt hiszem, mindent megmond az, hogy másfél esztendő kellett egy életbevágó útépítési Pro­gramm jóváhagyására. (Rajniss Ferenc közbe­szól.)! Igaza van Rajniss képviselőtársamnak; ha abból indulunk ki, hogy a múltból számta­lan esetet tudnék felsorolni, amikor a jóváha­gyások évekig nem történtek meg, vagyis me­gint csak a közbenső ellenőrzés késlekedett. Láttuk azt is, — nem tudom illő-e róla be­szélni, W. C.-ről, illemhelyről van szó — hogy amikor Győr városa 1937 februárjában elhatá­rozta, hogy leggyönyörűbb, országos vonatko­zásban is legszebb terén, a Széchenyi téren, ahol a piaci forgalom legnagyobb része lebo­nyolódik, egy föld alá süllyesztett illemhelyet épít, mert tűrhetetlenek az állapotok, — 16-000 pengőről van mindössze szó — ez a határozat a mai napig sincs jóváhagyva, ellenben most azon kezdenek vitázni, hogy ne süllyesszük a föld alá, hanem jó lesz nekünk úgy is, ha fel­építjük a »zöld villamost.« (Malasits Géza: Ezer pengőt akarnak megtakarítani!) Ha a városok úgynevezett autonóm élete ennyire gúzsba van kötve, akkor még jobban guzsbakötni és állami számvevőségi tisztviselőket odaállítni, szerény véleményem szerint, egyáltalában nem szüksé­ges. (Horváth Zoltán: Abszurdum!) Azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy sza­bálytalanságok történtek és a szabálytalanságok ' megszüntetése miatt van erre szükség. Nem áll, ezt a leghatározottabban tagadom. Az úgyneve­zett bűnös visszaélések ellen nincs mentség. Amíg bűnöző ember van, aki elhatározza magában, hogy vállalja a kockázatát annak, hogy fel­függesztik, megbüntetik, addig, — legyen az akár városi, akár állami tisztviselő — mind­addig bűnözni fog, amíg le nem leplezik és itt a számvevőség sem használ. Nem akarok itt sem mindent elmondani, de egy pár példát fel­hozok. (Ügy van! balfelől.) íme példának a volt népjóléti minisztérium gazdálkodása, (Horváth Zoltán: Egy egész minisztérium!) amelyet az állami számvevőség egész apparátusa ellen­őrzött. Itt van most legújabban a földmívelés­ügyi minisztériumban történt visszaélés: ál­lami számviteli gazdálkodásnál. Vagy —; hogy a belügyi tárcánál maradjunk — itt van egy csekélység a veszprémi gyermekmenhelyben elkövetett visszaélések. Ott egy bűnszövetkezet körülbelül tíz esztendő óta állami számvevő­ségi ellenőrzés mellett gyakorolta sorozatosan professzionista módon sikkasztásait, és a vizs­gálat eredménye mindössze az, hogy a csak háiroim! éve az intézmény élén álló és annak fej­tése 1937 október 28-án, csütörtökön. lesiztése során csodálatos eredmény eket elért igazgató-főorvost felfüggesztették állásától, arról azonban nem tud senki, hogy mit csinál­tak lazákkal a számvevőségi hivatalnokokkal, amelyeknek aisiszisztálásával történt a sikkasz­tás a menihelyeai tíz esztendőn át, erről nem szól a fáma. A bűnözők ellen tehát nincs védekezés. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Preventive. A számvevőség preventív intézkedés, de látjuk a felhozott példákból is, hogy aki bűnözni akar, az elköveti azt a cselekményt, — legfel­jebb viseli a kpckázatát — és folytatja a bűnö­zést addig, amíg az ellenőrző számvevőségnek ki nem nyílik a szeme és észre nem veszi, hogy az a hosszú időn át a becsületesség látszatában fungáló köztisztviselő sikkasztó. Amíg a szám vevőség észre nem veszi, addig ezt megakadá­lyozni nem lehet. (Györki Imre: Addig csinál egy postatakarékpénztári számlát és vígan sikkaszt! — Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Br. Vay Miklós: De jól tudják ott, ho­gyan kell csinálni! — Rupert Rezső: Olvastuk az újságban! — Malasits Géza: Ott volt a Torday-ügy! — Zaj. — Elnök csenget. — Hor­váth Zoltán: Minden újságban benne volt! Nem olvasta a képviselő úr? ,— Br. Berg Miksa: Ö Kern szokott olvasni. — Zaj és moz­gás. — Br. Vay Miklós: Csak jó lapokat olva­sok!) Ha az állam teljesítette volna ellenőrzési jogát és kötelességét, akkor még; csak szüksége sem merült volna fel annak, hogy a fejünket törjük, hogyan tudjuk az egyes városokban megnyilatkozott helytelen gazdálkodás követ­kezményeit megszüntetni Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perc­cel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A H IVA cl kért meghosz­iszabbítást megadta. Drobni Lajos: Ha az állam megfelelően el­lenőrizte volna a városi törvényhatóságok gaz­dálkodását, akkor nem lett volna szükség erre a törvényjavaslatra. De meggyőződésem, hogy az ilyen módon való megoldás, amely állami­lag kinevezett számvevőségi kis zsandárokat állít a törvényhatóságok vezető tisztviselői mellé: nem megoldás. (Ügy van! Ügy van! bal­felől. — Horváth Zoltán: Spiclik lesznek!) Ez nem méltó azokhoz a törvényhatóságokhoz, (Úgy van! Ügy vanl bal felől.) amelyek hatal­mas kulturális és közgazdasági értéket képvi­selnek, de nem méltó egyszersmind az államhoz sem, amikor az állam és a magyar alkotmány legelsősoriban a nemizeti önkormányzatot, a nem­zeti Önkormányzat sérthetetlenségét kell hogy megvédje. Mélyen t. Ház! Mi az oka annak, hogy mégis oda jutottunk, hogy a koirmányzat azt mondja, hogy itt valamit tenni kell? En meg­találóim az okát, tárgyilagosan, abban, hogy az állam, a kormányzat túl sok jogot biztosított magának a törvényhatóságokkal, a városokkal szemben. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) A kor­mány úgy járt, mint az óriáskígyó, amely nem elégedett meg egy borjú elnyelésével, hanem egymásután nyelt le párat és megemészteni nem tudta őket. Az 1929 : V. te. 48. §-ában foglalt jogkör és felhatalmazás olyan óriási jogokat biztosít a kormánynak, hogy ezekkel élve, a vá­rosoknál minden visszaélést, 'minden 'helytelen gazdálkodásit megakadályozhatott volna. Miért nem akadályozta ímeg tehát! Azt ihiszem, azért, mert ezzel olyan módon duzzadt volna fel a munkaköre, hogy azt a fogalmazói osztály, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom