Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

Az országgyűlés képviselőházának %hO. becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 452, 455.) Grecsák Richárd előadó urat illeti a szó. Gilecsák Richárd előadó: T. Ház! Az 1936. évi április íhó 24-én Budapesten aláírt magyarlengyel konzuli egyezmény szövege túlnyomó részben olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek az ezidőszerint hatályban lévő (konzuli egyezményeink vonatkozó rendelkezésiéivel megegyeznek, azonban olyan magyarázó szabályokat foglal még [magában, amelyeik eddigi konzuli egyezményeinkiből hiányoznak. így tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot úgy általánosságban, imint részleteiben elfogadni. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást 'befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a (részletes tárgyalás^ alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságiban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletesi tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és az 1—3. szakaszokat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatomnál fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik az egyes külállamokkal kereskedelmi és forgalmi viszonyainkat szabályozó egyezmények tárgyában az 1936. év folyamán tett rendeleti intézkedésekről szóló külügyminiszteri jelentés tárgyalása, (írom. 453, 454.) Grecsák Richárd előadó urat illeti a szó. Grecsák Richárd előadó: T. Képviselőház! Az 1934. évi XXV. te. felhatalmazza a kormányt • arra, hogy a külállamokkal kereskedelmi és forgalmi viszonyainkra vonatkozólag szerződéseket kössön. A külügyminiszter úr az 1935., év végéig terjedő ilyen megállapodásokat tavaly az országgyűlés elé terjesztette, az 1936. év folyamán kötött megállapodásokat pedig a mostani jelentéssel terjesztette a t. Ház elé. Mivel ezek a külkereskedelmi szerződések mind külkereskedelmi, mind pedig forgalmi viszonyaink szempontjából előnyösek, kérem a t. Házat, méltóztassék a jelentést tudomásul venni. Elnök: Szólásra következik Buchinger Manó képviselő úr. Buchingrer Manó: Mélyen t. Ház! (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ne méltóztassék zokon venni, ha ezt a nagyszerű yakációelőtti hangulatot néhány pillanatra bátor leszek megzavarni. Kénytelen vagyok ehhez a jelentéshez igen fontos okokból hozzászólni. Ez a jelentés tartalmazza néhány külállammal való szerződéskötésnek a Ház elé terjesztését. Ennek a napirendi pontnak kapcsán mindenekelőtt annak az óhajnak kívánok kifeiezést adni, hogy a kormánynak ezirányú tevékenysége terjesztessék ki további irányban is, olyan államokra is, amelyekkel szemben eddig még mindig bizonyos húzódozást, lassúságot, tartózkodást látunk, egyszóval erőteljesebb tempót vagyok kénytelen követelni ezen a területen. Hogy mennyire igaz az, hogy a kormány ezirányú tevékenysége bizonyos lassúságról ülése 1937 július 1-én, csütörtökön. 139 tanúskodik, arra méltózassék megengedni, hogy egy példát hozzak fel a közelmúlt napjaiból. Emlékeztetem a Házat arra, hogy néhány nappal ezelőtt Komaromiban Hodzsa csehszlovák miniszterelnök a Jókai-szobor alapkőletétele alkalmával egy beszédet mondott. Igazán túlzás nélkül azt lehet mondani, hogy ez olyan gesztus volt, amelyet a hivatalos magyar külpolitikának is jobban figyelemre kellett volna méltatnia. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ne beszédeket, hanem tetteket lássunk! — Propper Sándor: A tetteket beszédek előzik meg!) Egészen tagadhatatlan, hogy a csehszlovák miniszterelnök ezzel a beszéddel körülbelül olyasmit akart kifejezésre jutatni, hogy értsük meg egymást, igyekezzünk valahogyan ennek a mai feszültségnek enyhítésére, jobb viszony megteremtésére. (Haám Artúr: Adják vissza az elrabolt területet, akkor majd megértjük egymást!) Ha megfigyeltük, milyen visszhangja volt ennek a beszédnek magyar hivatalos körökben, megfigyelhettük, hogy a hivatalos vagy félhivatalosi magyar sajtó, azt lehet mondani, indokolatlan fagyos hallgatással fogadta ezt a megnyilatkozást. (Gr. Festetics Domonkos: Teljesen helyesen!) Ezzel szemben sokkal szívélyesebb visszhang lett volna helyénvaló, sokkal megértőbb választ kellett volna egy ilyeu megnyilatkozásra adni. Ez a magyar külpolitika érdekében is állt volna, de ez állt volna érdekében annak a helyzetnek, amely világpolitikai szempontból nagyon súlyosnak és feszültnek mondható. Mi ezzel a helyzettel szemben telve vagyunk aggodalommal és félünk ettől a fejlődési irányzattól, amely itt kifejezésre jut. Telve vagyunk aggodalommal egy olyan helyzettel szemben, amelyre vonatkozóan a tegnapi napon hangzott el a brit világbirodalom parlamentjében, az alsóházban egy olyan neves férfiúnak, mint lord Cecilnek ajkáról, hogy ő a háborút elkerülhetetlennek tartja és ez a háború közeledik. Telve vagyunk aggodalommal egy olyan helyzettel szemben, amelyről néhány nappal ezelőtt Eden, a brit világbirodalom külügyminisztere kénytelen volt azt mondani, hogy ha ez a helyzet nem is reménytelen, de végtelenül veszedelmesnek kell megítélni, (vitéz Szalay László: Sikerült hasonlat!) a mai világpolitikai helyzetet. Ezzel kapcsolatban azonban itthoni vonatkozásban is kötelességem egy dologra rámutatni., Rá kell mutatnom arra, hogy a magyar jobboldali sajtó micsoda felelőtlen, gonosz uszítást végez. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen.- Hallatlan! Hallatlan!) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Másrészt pedig figyelmeztetem . .. (Folytonos nagy zaj. — Rajniss Ferenc: Olvassa a Népszavát! Maguk uszítanak! — Farkas István: Maguk ne beszéljenek, a lepénzelt újságok fogják be a szájukat! — Zaj.) Farkas István képviselő urat rendreutasítom. (Rajniss Ferenc: Ez az alkotmányos hang, amit a képviselő úr használ! — Állandó nagy zaj.) Rajniss, képviselő urat csendre intem. Buchinger képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy ez már a belpolitika körébe tartozik, itt pedig a külállamokkal való (Derültség. — Zaj.) kereskedelmi és forgalmi viszonyainkat szabályozó egyezményekről van szó-