Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

140 Az országgyűlés képviselőházának %U Buchinger Manó: A legmélyebb tisztelettel hajlok meg az elnök úr figyelmeztetése előtt, meg kell .azonban, állapítanom, .hogy itt arról van szó, hogy a küpolit'ikával, a külpolitikai problémákkal kapcsolatban ennek a parlamentnek egyik pártját, az én saját pártomat,, a magyar félhivatalos lapok azzal vádolják, — szó szerint írják róla — hogy háborúra uszít és jótanácsokat ad, nem tudom én, velünk barátságban álló hatalmak megtámadására. Ezt mi kötelesek vagyunk erről a helyről, a parlament tribünjéről és fórumáról a leghatározottabban visszautasítani, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez közönséges rágalom és ráfogás a szociáldemokrata párttal szemben. (Propper Sándor: Olyan ostoba, hogy senki sem hiszi el! Kágalomnak is ostoba! — Gr. Festetics Domonkos: Akkor minek izgulnak! — Farkas István: A polgárság adójából élő sajtó!) Méltóztassék megmondani, hogy mikor, milyen alkalommal, milyen formában történt» hogy a szociáldemokrata párt háborúra uszított, vagy háborúra uszít? Mikor izgattunk mi ezek ellen a hatalmak ellen, mivel szolgáltunk mi rá arra a rágalomra, hogy minket háborúuszítással rágalmaznak és illetnek? Miért? Azzal, hogy néhanapján sajtónkban, nyilatkozatainkban vagy beszédeinkben, teszem azt, a francia népfront-kormány iránt, vagy a francia népfront iránt nyilvánítjuk szimpátiánkat? (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Hát a munkások, a dolgozók pártja kivel szemben nyilvánítsa szimpátiáját? Azzal a bizonyos 200 családdal szemben,, amely képviseli a francia kapitalizmust, a francia nagytőkét, a francia kizsákmányolókat? (Farkas István: Knob Sándor jóban van velük!) Mi csak a munkások frontja iránt nyilváníthatjuk rokonszenvünket, de végtelenül csodálkozunk, hogy például abból az alkalomból, amikor ez a 200 család megbuktatta a népfrontkoraiányt, (Gr. Festetics Domonkos: Ez nem tartozik a tárgyhoz!) akkor Magyarországon véresre körmöli ujjait az a sajtó, amely állítólag szociális politikát és szociális reformokat akar ebben az országban. (Malasits Géza: Kirakatszocializimus ! — Zaj a jobboldalon. — Törs Tibor: Meg is történik, mqrt éppen most szavaztak meg egy ilyen javaslatot!) Mivel igazolják azt a vad vádjukat, azt az igaztalan rágalmukat, hogy a, magyarhoni »szocialistáknak a spanyol kommunisták feje fáj? r

Kijelentem, hogy ez közönséges (Farkas István: Előbb r lesznek ők kommunisták, mint mi! Ismerem én ezt 1918-hól! — Gr. Festetics Domonkos: Amikor Fartkas elnök volt!) ráfogás és rágalom. (Zaj.) Nekünk a spanyol kciTJmunisták feje nem fáj, nekünk uiáisi kommunisták feje sem fáj, nekünk a kommunisták semmilyen politikájával közösségünk nincsen, hiszen köztudomású, hogy mi a kommunista politika ellen, ahol lehet, küzdünk és harcolunk. A mi szimpátiánk nem a

t spanyol kommunistáiké, a mi szimpátiánk azé a spanyol népé, aimlely szabadságáért és jogaiért harcol. {Zaj a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget. — Haám Artúr: Nincs joga bírálatot mondani annak, aki 11 óra előtt nem volt itt!) Ennek a spanyol népnek kívánjuk békédét, jogát és szabadságát, kívánjuk a kálvária járásának iés ennek a véres szerencsétlenségének a végét. ' i . •', T. Ház! Ezekről a kérdésekről nem óhajtok beszélni, mert hisaen nincsenek napiren9. ülése 1987 július 1-én, csütörtökön. den, (Zaj és mozgás a középen.) nekeimi azonban az a meggyőződésem, hogy éppen Magyarországon, a magyar nemzet, a magyar nép szívében nem hiány ozhatik az érzés egy ilyen nép szabadsága és joga iránt. (Rajniss Ferenc: Azért érdekel Franco minket! — Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Franco! — Malasits Géza: Hitler pénzéből! Ugy-e?) Nekem meggyőződésem az, hogy Magyarországon e nép szabadságharcának a letiprásáról megvan az ország népének a véleménye. Meggyőződésem, hogy a Jellasicsok és Paskievicsek emlékét még ma is átkozza a imiagyar nép, amely még 'ma is emlékszik arra, hogy a Jellasicsok és Paskieviösek voltak azok, akik a magyar nép- szabadságharcát letiporták. Amíg ezek az emlékek élnek, addig a magyar nép színejava igenis a spanyol nép jogaiért és szabadságáért aggódik. (Zaj a jobboldalon és a középen. — Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások jobbfelöl: Éljen Franco! — Malasits Géza: A bilbaói vasérc!... — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék magát szigorúan tartani a napirenden lévő tárgyhoz. Türelemmel hallgatjuk jóideje fejtegetéseit és a képviselő úr állandóan másról beszél. Kénytelen leszek a szót a képviselő úrtól megvonni. (Malasits Géza: Mert Hitlernek kell a spanyol vaiséirc, azért kell oly sok spanyolnak meghalnia! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Buchinger Manó: Be is fejezem felszólalásomat azzal, hogy újból megállapítom, hogy a mi szimpátiánk más külállamokkal szemben ennyiben nyilatkozik és nyilvánul meg, amenynyiben én ezt itt kifejezésre juttattam. Ami pedig a háborút illeti, igenis, annak nálunknál esküdtebb ellensége nincsen, a békének is mi vagyunk, mondhatom, ebben az országban a legelszántabb harcosai. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. (Folytonos zaj. — Rajniss Ferenc: A nemzet nevében nem beszélhetnek! Az egyszer bizonyos! — Farkas István: Maga beszélhet? Mi köze magának a magyar nemzethez? — Malasits Géza: Legfeljebb Hitler nevében beszélhet! — Haám Artúr: Hol voltak a kormányzói jogkör megszavazásánál? — Elnök csenget. — Zaj. — Farkas István: En magyar vagyok, különb, mint maga! — Malasits Géza: Menjenek Hitlerhez! Esküdjenek fel neki ! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Csendet kérek, képviselő urak. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt jelentést elfogadni? (Igen!) A Ház a jelentést elfogadja és hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik az egyenesadók tekintetében a kettős adóztatások elhárítása céljából Budapesten 1936. évi június hó 17. napján kelt magyar-svéd egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 384, 445.) Zsindely Ferenc előadó urat illeti a szó. Zsindely Ferenc előadó: T. Ház! A magyar és svéd királyságok múlt évi június hó 17-én egyezményt kötöttek az egyenesadókra vonatkozóan a kettős adóztatás eseteinek kölcsönös kiküszöbölése céljából. Az egyezmény a megerősítő okiratök kicserélését követő hónap 1-én lép életbe és érvényben, marad mindaddig, amíg valamely naptári év első napját megélő-