Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-236

6 Az országgyűlés képviselőházának 2i akkor men jen majd fel, a gyermekekkel menjen el sétálni (Kéthly Anna: Es takarítani!) es a háziasszonynak segítsen főzni és takarítani. (Ügy van! tjgy van! a szélsőbaloldalon.) A magánalkalmazottak munkaterülete és munkaviszonyai szabad prédára voltak bocsátva, kérdem tehát, nem nagyon helyes-e az igen t. miniszter úrnak ez a valóban szociális belenyúlása a magánalkalmazottak jogviszonyaiba, amikor őket is bevonta ennek a törvényjavaslatnak keretébe és jogviszonyainak legalább két területén, a felmondásnak és a végkielégítésnek a területén intézkedik az ő sorsukról? Igen t. Ház! Mi nagyon sokat hangoztatjuk itt a parlamentben és az újságok is állandóan ontják a tanácsokat, amelyekben a végzett fiatalembereket, a diplomásokat eltanácsolják az állami állásokból, a magánmunkaterüietek felé, az ipari és kereskedelmi vállalkozások munkaterülete felé. De kérdezem, igen t. Ház, hogyan tanácsoljuk el azt a fiatalembert egy biztos jövőt ígérő állami állásból egy olyan magánmunkaterület felé, ahol semmi jövője nincs, csak havi 40 pengő f ixfizetésel Nagyon helyes tehát az igen t. miniszter úr törvényjavaslatában az a rendelkezés, amellyel a magánalkalmazottakat bevonván ebbe a rendezésbe, egy nagyon elhagyott cs szabad prédára bocsátott területre terjesztette ki a maga szociális intézkedéseit. A törvényjavaslat másik három szakasza rendelkezik a 8 órai munkaidőről, a minimális munkabérről és a fizetéses szabadságról. Mindezek annyira közismert dolgai már a munkásság történetének és a parlamentek történetének is az évtizedek folyamán, hogy ezek közül legyen szabad csak egyre rámutatnom, arra, hogy úgy a 8 órai munkaidőnek, mint a fizetéses szabadságnak igen nagy hordereje van a munkásság egészségi állapotát illetőleg, a munkásság egészségének megőrzése, egészsége javításának lehetősége, egészségének biztosítása szempontjából. Hiszen annak a munkásnak úgy sincs mása, egyedüli java: az egészsége, a kenyeret keresni tudó ép keze. Ha az egészsége megrokkan és ha az egészsége nem gondoztatik, akkor elvesztett mindent a maga számára is és elvesztett mindent a családja számára is. A javaslat eme pontjaiban tehát, a legnagyobb horderejűnek éppen ezt a körülményt tartom. Nagy horderejűnek tartom az egészség ápolását és azt a rendelkezést, hogy úgy 65 esztendős korában az alkalmazottnak öregségi ellátásra, nyugdíjra jogosultságát élvezhesse, bár azt hiszem, hogy nagyon kevés éri el ezt a kort és azt is hiszem, hogy arra az időre már a kormányzat szociális intézkedései is olyanok lesznek, hogy ezt a 65 esztendős korhatárt le fogják szorítani 60, vagy 55, vagy esetleg 50 évre. (Kéthly Anna: Reméljük!) A másik, amit, azt hiszem, ennek a hármas programmpontnak igen nagy eredménye;képpen fogunk elkönyvelni, a munkás családi boldogságának biztosítása. Hiába, az emberi természet már úgy van megteremtve, hogy a földi életben tökéletes boldogságot csak egy jól berendezett, rendes családi életben érhet el az ember. A munkás az ő rendes munkaidejében, kora reggeltől késő estig való foglalkoztatásától holt fáradtan hazaérvén a családjához, annak családi örömeiből (neki nem jut ki, hanem 6. ülése 1937 június 23-án, szerdán. csak a családi élet gondjaiban részesedik. Amikor késő este hazajön, már fáradt és akkor jönnek elő a család bajai, a család gondjai, a család anyagi nyomorúsága, belső nehézségei, a gyermekekkel való foglalkozás problémái, mindezekre csak akkor kerül a sor, amikor a munkásnak már sem kedve, sem fizikai teljesítőképessége nincs. A nyolc órai munkaidőnek és a fizetéses szabadságnak éppen ezen a területen látom lélekben és a munkás boldogságában egyik legnagyszerűbb eredményét, hogy a munkást valami kép visszaadja családjának, az élet boldogsága előtt kaput nyit, hogy azt családjában valóban meg is tudja találni. (Horváth Zoltán: Elég kis kapu!) Igen t. Ház! A nehézségek egyik csoportjaként felhozzák, hogy drágaságot fog hozni a törvényjavaslat, a munkaadók már felszisszentek ennek a törvénynek hírére, a béremelés, a fizetéses szabadság és a nyolc órai munkaidő terheit át fogják hárítani a fogyasztóközönségre, amelyhez tartoznak a munkások is, tehát amit nyernek a réven, elveszítik a. vámon. Legyen szabad itt talán vigasztaláskép és megnyugtatáskép elmondani a következőket: Azt szokták mondani, hogy a tőke természetéhez tartozik, hogy csak a profitot nézi, csak azt nézi, hogy éljen és jól éljen. A tőke elszakítja magát a magasabb szempontoktól, sőt a nemzeti szempontoktól is és menekül az egyik helyről a másikra hisztérikus félelemmel, ha megélhetése és jó megélhetése nincs biztosítva. Legyen szabad itt talán arra hivatkoznom, hogy ez a törvényjavaslat mind a három pontjában a kiskereskedőket, a kisiparosokat és a kisebb tőkéseket nem fogja szerencsétlenséggel sújtani, a miniszter úrnak nem is az a szándéka es intenciója, hogy a kisemberek terhét akkép srófolja fel, hogy abból a munkaadóknak ne szerencséjük, hanem szerencsétlenségük származzék, hanem az intenció éppen az, hogy a tőke el tudja viselni ezeket a terheket. Ha a nagytőkének ós a gyártőkének terheit nézzük, amelyek ebből a törvényjavaslatból ráhárulnak, azt parányi kis ezrelékekben lehet ki fejezeni; a saját állításuk szerint 4—5 millió pengő lenne az az összeg, amely eloszlik a nagytőke egész területére. Azt hiszem, ez nem szerepelhet akként arra, hogy drágulást idézzen elő. Egyébként pedig legyen szabad leszögeznem a tőke természetére vonatkozólag, hogy látjuk énpen manapság pénzügyi katasztrófa előtt álló országban, hogy mennyi mindent megpróbáltak arra, hogy a menekülő tőkét megfogják. Felkérték Amerikát arra, hogy az oda beözönlő tőkét valami óriási vámmal sújtsa, úgyhogy kénytelen legyen hazájában megmaradni. Ami a tőke természetét illeti, a tőke maga pénz, az holt anyag, természete a tőketulajdonosok lelkéből ered, a tőke lelke mindig a tulajdonos lelke, a munkaadó lelke, és ha a munkaadóban nincs meg a lélek, az megkövesedett szociális érzésében, természetes, hogy akkor a tőke is csak a profitot keresi és csak a profitból fog élni. Igen t. Ház! A másik nehézség, amelyet felhoztak, a munkavállalók egy részétől származik és ez az a vélemény, hogy ez megint olyan javaslat lesz. amely a mi javunkat célozza, azonban a végrehajtás területén nem éri utói azt a szándékot, amelyet az igen t. miniszter úr ezzel meg akart valósítani! A végrehajtás területén elkallódnak ezek a rendszabályok, a végrehajtás területén a munkavállalók és munkaadók ezeket a törvényeket