Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

Az országgyűlés képviselőházának 2W. munkaadóval rokonságban levő alkalmazot­takra e törvény hatálya ne terjedjen ki., Ezt sajnálatomra nincs módomban elfogadni, a gyakorlatban ajmúgyis rendkívül nehéz annak ellenőrzése, hogy a családtagok mennyi ideig dolgoznak és munkájukért milyen ellenértéket kapnak. Kéthly képviselőtársam hivatkozott a Kú­ria 42. számú döntvényére és kérte, "hogy ez a döntvény legyen a kritériuma annak, hogy ki tartozik vezető állásba és ki nem. Ezt a dönt­vényt, sajnos, ebben a kérdésben nem lehet al­kalmazni, mert a következőképpen szól (ol­vassa): »Magánvállalatnál magasabb tudomá­nyos képzettséget igénylő állást betöltő és ilyen képzettséggel, vagy ezt pótló gyakorlati szak­ismerettel rendelkező alkalmazottat más meg­állapodás hiányában egy évi felmondási idő csak akkor illet meg, ha a vállalat.a nagyüze­mek közé tartozik és az alkalmazott az egész vállalatnak vagy annak valamely önálló ágára kiterjedő vezető és irányító munkakörrel van felruházva.« Itt kifejezetten nagyvállalatról van szó^ (Györki Imre: Kis vállalatról nem is lehet szo!) viszont méltóztatik tudni, hogy a törvény hatálya kiterjed a közép- és kisválla­latokra is és amint a törvény indokolása mondja, középipari, kisipari vagy kiskereske­delmi vállalatban is lehet vezető állású jelleg­gel valaki, (Kéthly Anna: Tej fiókvezető!) pél­dául üzletvezető, akinek a munkaidejét és eset­leg bizonyos körülmények között a munkabérét sem lehet a törvény hatálya alá tartozónak tekinteni. Györki t. képviselő úr azt kívánja, hogy ezt az egész 2. %-t kapcsoljuk ki. Erre vonatkozó­lag az a válaszom, mint már tegnapi felszóla­lásomban is említettem, hoigy a mezőgazdaság és az azzal kapcsolatos mezőgazdasági iparok alkalmazottait éppen a mezőgazdaság speciá­lis munkaviszonyaira tekintettel ki kell kap­csolni, mert ott a munkaidőt szabályozni nem lehet és a munkabérek szabályozására, leg­alább is a gazdasági napszámbérek szabály ozá sara, más rendelkezések vannak érvényben; ugyancsak más különleges rendelkezések van­nak érvényben a közszolgálatra és a közfor­galmú közlekedési vállalatokra is és így ezekrp nézve a kivétel teljesen helyénvaló. Ami a soffőrökre vonatkozó megjegyzés! illeti, azt hiszem, itt tévedésben van a kép­viselő úr. mert tudomásom szerint a Kúriának ez H döntvénye csak arra vonatkozik, hogy a soffőrök mint háztartási alkalmazottak kötele­sek az Oti.-járulékokat fizetni. Mindenesetre a kérdést meg fosrjuk vizsgálni és amennyiben valamilyen hiánv van, mindig less módunk megfelelően intézkedni. Kérem a szakasznak az előadó úr módosítá­sával való elfogadását. (Helyeslés job bf elől. j Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Kérdem, méltóztatnak-e. a 2. §-t eredeti szö­vegében elfogadni, szemben az előadó úr, Csoór Lajos, valamint Kertész Miklós és társai kép­viselő urak módosító indítványával, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, kérdem, méltóztatnak-e a 2. §-t az előadó úr módosításával elfogadni, szemben Csoór Lajos, Kertész Miklós és társai képviselő urak módosító indítványával, igen vagy nemi (Igen!) A Házi a 2. §-t az előadó úr módosításával fogadta el. A 2. § után Rupert Rezső képviselő úr új szakasz felvételét javasolja. ülése 1987 július 1-én, csütörtökön. 129 Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó! Rupert Rezső: T. Képviselőházi! Még az ál­talános vita előtt, amikor nem tudtam, hogy más képviselőtársaim ezt a témát hol teszik szóvá, beterjesztettem a következő indít­ványt (olvassa): »Kérem a t. Házat, hogy a kö­vetkező új 3. Vt iktassa be a törvénybe: , 3. §. Kereskedelmi utazók, ügynökök, üzlet­szerzők és imiás hasonló foglalkozásúak, akiket más kereskedelmi vagy ipari vállalat vagy üz­lete körében előre meg nem határozott üzletek személyes szerződésével bíz meg, kereskedelmi vagy ipari vállalat alkalmazottjának tekinten­dők, tekintet nélkül arra, hogy a felek a kö­zöttük fennálló viszonyt milyennek jelölték meig, vagy akár a szolgálati viszonyt kifejezet­ten ki is zárták. Felhatalmaztatik a m. kir. kormány, hogy az előző bekezdésekben említett munkaviszony­nak eddig törvénnyel, vagy rendelettel nem szabályozott kérdéseit rendelettel szabályozza. A szolgálattal kapcsolatos kiadásokat {uta­zási költségeket) a munkaadó a munkabéren fe­lül megtéríteni tartozik. Semmis az olyan meg­állapodás, amely szerint a szolgálati kiadások a munkabérben bennfoglaltatnak. A költségek megtérítése iránti igényről lemondani nem le­het. A kiadások összegét a bíróság az összes körülmények gondos mérlegelése mellett saját belátása szerint is megállapíthatja. Az 1. §-ban meghatározott munkaviszony keretében semmis az olyan megállapodás, amellyel a munkavállaló, a munkaadó vala­mely üzleti „" követeléséért kezességet vagy delcrederét vállal. Az e címen kifizetett, vagy javadalmazásból levont összegek az elévülési időn belül bármikor visszakövetelhetők és a visszakövetelési jogról lemondani nem lehet.« Azért voltam bátor a 'bevezetésemben meg­említeni, hogy én ezt a módosítást még akkor terjesztettem elő, amikor nem tudtam, hogy más helyen is szóbakerül ez a kérdés, mert akkor igyekeztem volna a többi t. képviselő­társamhoz alkalmazkodni és velük együtt szó­vátenni ezt a kérdést. Éppen ezért bocsánatot kell kérnem a t. Háztól, hogy a többi felszó­lalás után újra idehozom a t. Kép viselőiház elé ezt a kérdést, de erre a törvényhozási technika kényszerít, mert a vita előtt kellett ezt a ja­, vaslatot beterjesztenem. Egyébként ennek a módosító indítványnak helyes indokolását már elmondották előttem szólott t. képviselőtársaitm: Bródy t Ernő, Györki Imre és Kéthly Anna. En az általuk előadott indokokat teljesen magamévá teszem, sőt kijelentem, hogy azokon az indokokon épül fel ez az egész módosítás is, amely egyébként az utazói és ügynöki érdekképviseletek közös előterjesztésében foglaltatik. Bár a miniszter úr előtt fekszik ez a szöveg, mégis szükséges­nek tartottam némi változtatással külön módo­sításként is indítványozni ezt, mert nem aka­rom, hogy az akták között ez a szöveg és ezek az ötletek elvesszenek. Sokszor folytattunk reménytelen küzdel­met. Ilyen reménytelen küzdelmet folytattunk az alkalmazotti különadó leszállítása érdeké­ben, a magánalkalmazottak sorsának javítása érdekében, és ezek a küzdelmek lassan ; mégis gyümölcsöt termeltek. Ha. tehát egyéb^célt nem is szolgál ez. akkor csupán raunt adalék szere­pel majd a miniszter úr számára, haa végre­hajtási utasítást kibocsátja, de a későbbi tör­vényhozás részére is mint adalék jó helyen lesz, ha be lesz iktatva a naplóba. Ezt annál inkább szükségesnek tartom, mert a miniszter 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalom