Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

130 Az országgyűlés képviselőházának MO. úr megnyugtatásomra volt szíves kijelenteni, hogy az ügynöki és utazói kérdést majd a 15. <j-nál igyekszik szabályozni, a felmondási és végkielégítési igényekre a 15. §-nál lesz figyelemmel és ezeket az igényeket lehetőleg teljesíti. Legyen szabad azonban felhívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy felmondási ideje és végkielégítése csak alkalmazottnak lehet. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A törvény nem mondja, hogy ö nem alkalmazott!) Akkor tehát ok van arra, hogy ezt a módosítást külön is beterjesztettem, — mint ahogyan az előttem szólók is benyújtottak módosításokat — hogy az ügynökökre és utazókra nézve is állapíttassák meg az alkalmazotti viszony, mert csak ebben az esetben lehet beszélni felmondásról és végkielégítésről. Egyébként a módosítás tartalmaz még máa ilyen igényeket is, mint például a készkiadásos megállapodások lehetetlenné tételét, az ügynökök megvédelmezését a kezesség és delcredere-vállalásoktól. (Bornemissza Géza iparügyi miniszter: Nem tartozik ide!) Elhiszem, hogy nem tartozik ide a miniszter úr álláspontja szerint, ha azonban elfogadja a módosítást, akkor rögtön idetartozik. A t. miniszter úr is mondja a 15. §-nál, hogy ennek az ügynek egyes lényeges kérdései idetartoznak. Bátor vagyok mindezekre a módosításokra felhívni a figyelmet, mert ha egyes kérdések ebbe a törvénybe tartoznak, mint a felmondás és a végkielégítés kérdése, akkor ugyanúgy beletartozik a delcredere, a kezességvállalás és a késizkiadások megfizetésének kérdése is. ÍAz elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Csak azt tartom még szükségesnek megemlíteni, hogy kiemelték az ügynöki és utazói karnak nagy értékét, érdemeit, jelentőségét, szükségességet közgazdasági életünkben. Ezeket nem ismétlem, ezekkel teljesen egyetértek; ezek tények, igazságok, csak Csoór Lajos t. képviselőtársammal szemben szeretném védelembe venni ezt a jelentős társadalmi rétedet, amikor ő összehasonlítva az utazói és ügynöki kart a földmívesalkalmazottakkal, azt mondotta, hogy a földmívesalkalmazottak a magyarságban, értékben, jelentőségben felülmúlják az utazói és az ügynöki társadalmi rendet. Bocsánatot kérek, ne rendezzünk itt versenyt. Mi elismerjük, nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági alkalmazottaik kiváló magyarok, nagyszerű értékek, nagy a jelentőségük, de ugyanezt ismerjük el —• mert nincs semmi ok a különbségtevésre — erről a társadalmi karról is, amelynek érdekében bátor voltam itt felszólalni, mert hiszen ez a legmostohábban kezelt rétege egész közgazdasáfri életünknek. Mégis csak hálával és nagy elismeréssel kell rájuk gondolnunk, mert a közgazdasági életben nélkülözhetetlen, fontos, nagy szolgálatot végeznek és talán a legnehezebb szolgálatot. Szolga; latuk éppolyan nehéz, mint a mezőgazdasági alkalmazottaké, mert az utazóknak, ügynököknek sincsen se éjjelük, se nappaluk, vonaton laknRk rossz vendéglőkben, rossz étkezési viszonyok között élnek és a mellett nagy kockázatot is viselnek, amikor kénytelenek gazdái!• rpzsiköltsés-ét átvenni- mert a reménybeli jutalék kecsegteti őket. ami azonban nagyon sok sznr elmarad. Ezek ispánjai, adminisztrátorai voltak tulajdonképpen a mi közgazdasági életünknek, igen nagy hasznára a mezőgazdaságunknak Is. amely nem lenne olyan eleven, amelynek árnívónát és piacait nem lehetne olyan jól tartani, ha nem volna'ez äz ügynöki, ülése 1937 július 1-én, csütörtökön. utazói kar. Ne csak azokra gondoljunk, akik idehaza városról-városra járnak, hanem gondoljunk arra is, hogy ez az utazói és ügy nők i kar teremtette meg az exportkapcsolatokat is a külfölddel, amely kapcsolatokat most azután az egykézrendszer szerencsés vállalkozói felhasználnak. Hiszem a miniszter úrról is, hogy kellő jelentőségét, fontosságát és érdemeit ismeri az utazói és ügynöki karnak és azok után a nyilatkozatai után, amelyeket ebben a kérdésben tett, bizalommal várom azt is, hogy ezt a legrendezetlenebb kérdést is rendezni fogja. Kérem módosító indítványom elfogadását. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A 'miniszter úr kíván szólani. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! A t. képviselő úr indítványának elvetését •kérem még pedig egyrészt azért, mert az előbbiekben, voltam bátor nyilatkozni arról, hogy az utazói kar vitális kérdéseinek a rendezésére a 15. § alapján mód nyílik, de másrészt azért, mert meggyőződésem az, hogy az utazói kar szolgálati viszonyának ilyen minuciózus, szigorú rendezése rendkívül • rossz visszahatást gyakorolna az utazói foglalkozásra, mert ennek a foglalkozásnak a mivolta megkívánja, hogy itt bizonyos rugalmasabb megállapodások legyenek lehetségesek a munkaadók és a munkavállalók között. Miután a főkérdésíben egyetértünk és az rendeztetik is, teljesen felesleges a képviselő úrnak ez az indítványa, így annak elvetését kérem. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácsokzást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat,,méltóztatnak-e Rupert Rezső képviselő úrnak az új szakasz felvételére vonatkozó indítványát elfogadni? (Igen! — Nem!) Méltóztassanak felállani azok, akik elfogadják. (Megtörténik. — Mozgás a jobboldalon. — Propper Sándor. Majdnem megszavazták, majdnem jót cselekedtek!) Kisebbség. A Ház Rupert Rezső képviselő úr indítványát elvetette. Következik a 3. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni Brandt Vilmos jegyző (felolvassa a 3. §-t). •— Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! Javasoljuk, hogy a 3. § 1. bekezdésének utolsó előtti sorában »tisztviselőké pedig heti negyvennégy óránál« helyett »tisztviselőknél pedig heti negyven óránál« szöveg iktattassák be, ami azt jelentené, hogy a tisztviselői munkára heti negyvenórás munkahetet — öt napi 'hétórás és egy napi ötórás munkaidőt számítva — állapítanánk meg, ami kiadná azt a bizonyos hétvégi szünetet is, amelvről a legutóbbi időben különösen sokat beszéltek. A tisztviselői munkának heti negyvenórás keretbe való besorozása valóban sok helyütt igen nagy lépést jelentene. Kertész Miklós képviselőtársam beszédében egész sereg adatot sorolt fel arról, hogy egyes irodákban a tisztviselők heti 60—70—80, sőt 90 órát is dolgoznak. Magam, is beszéltem például a szürketaxi tisztviselőkaráról, amely heti, kilencvenórás munkakeretben van foglalkoztatva. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Hallatlan!) Beszélhetnénk azonkívül az ügyvédek, közjegyzők és a jótékonysági egyesületek alkalmazottairól, akik valamennyien jelentősen magasabb munkakeretben dolgoznak. Ezzel szemben viszont a gyakorlat többsége azt mutatja, hogy a