Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-236

Az országgyűlés képviselőházának 28 maximumát teljesítette' a 'harctéren. Természetes volt tehát

r hogy hazakerülve a harctérről — minthogy a jammei tömegét ők alkotják, — a kötelesiségteljesítési maximuma után a nemzet jövőjének kiépítésében legalább a jogok egy részét ezek a munkáistömegelk is megkapják. E nemzeti és népi erők előnyomulása épp eaéirt kapcsolatos a munkások és munkavállalók 'szociális érdekeinek előmozdításával. Aimikor én ezt a törvényjavaslatot • imély tisztelettel terjeszteni a Ház elé, teszem ezt érinek a gondolatn'ka jegyében, hogy a törvény javaslat második mélységes rugója címén szerepel a magyar nemzeti és népi erőknek a kivirágzása. A magyar nemezti és népi jövő megalapozása, a magyar nemzeti és népi kormányzásnak ilyetén való lenyulása, talán mondhatnám, fölemelő gesztusa és szeretete a magyar munkásnép és a magyar munkavállalók iránt. A harmadik dolog^ az, hogy ha keresztény és ha nemzeti a kormányzat, akkor keresztény és nemzeti voltának valóban ezen a téren kell megmutatkoznia. A kormányzat szerető kezét, atyai simogatását és a kormányzatnak, mint jó gazdának szempillantását az ország rétegei közül leginkább, legelőször és legmelegebben azok érezzék, akik a legelhagyatottabbak és akiknek a legnagyobb szükségük van erre. Nem a régi liberális kormányzatok a mi ideáljaink, amelyek a tőke és a munkás harcát magukra hagyták: intézzék el ők ezt egymás között. Régi dolog a történelemben az, hogy a hatalmasok mindig hatalmasok voltak, azok maradtak és a gyöngébb sohasem tudott ma.gának megfelelő védőbástyákat állítani. A régi liberális kormányzattal szemben tehát a gyakorlatban igazán keresztény és nemzeti kormányzat az, amely ezeket a szociális javakért küzdő munkavállalókat nem engedi szabadjára, hanem maga veszi pártfogásába. Ennek a törvényjavaslatnak ide kerülésénél, mint harmadik ok a nemzeti és népi kormányzat ilyetén való szereplése jelentkezik. A munkavállalók eddig miképpen tudtak magukon segíteni! A leglealázóbb módon: sztrájkolniuk kellett. Mikor kellett sztrájkolniuk? (Malasits Géza: Ezután is kell majd sztrájkolniuk!) Akkor kellett sztrájkolniuk, amikor kivárták a kedvező alkalmat arra, hogy a tőkét kényszeríteni fogják tudni. A legnagyobb munka idejében kellett tehát sztrájkba lépniök és keserves harc árán küzdöttek ki maguknak azt a béremelést, amelyre megélhetésükhöz feltétlenül szükségük volt. Ha eredményeket értek is el ezzel a harccal, ez a harc természetesen tele volt belső keserűséggel, tele volt mindenféle szerencsétlenséggel, a lélek háborgatásával, tele volt gyűlölettel a munkaadó iránt és azok iránt az intézmények iránt, amelyeknél a munkás munkáját végezte. Természetszerűleg belső lelki felfordulással járt tehát együtt ez a harc, amely esetleg a kenyér megszerzése területén neki talán valamilyen sikert is hozott. Nem az a helyes kormányzat, amely teljesen magára hagyja a munkavállalókat és egy ilyen kívülről talán eredményt hozó, a lelket azonban teljesen fekavaró és tönkre tevő területen egyedül engedi, hanem az a helyes nemzeti és népi kormányzat, amely ezeket a legfontosabb problémákat szerencsétlenség és lelki összeroppanás nélkül elintézi. (Helyeslés.) Igen t. Ház! Ezek a pontok, amelyek a javaslatban szerepelnek, sok helyen talán azt a 5 gondolatot vetették fel, hogy nem oldanak meg minden problémát a munkavállalás területén. Felhangzott ismételten az, hogy miért csak a munkavállalók egyik részére terjeszkedik ki, és miért nem terjeszkedik ki például a mezőgazdasági munkásokra? (Csoór Lajos: Bizony!) A mezőgazdasági munkaterület egészen más, mint az ipari és a gyári munka területe. (Propper Sándor: Nem fontos, hogy melyik javaslatban, de egyszer már hozzák ide!) Más ott a munka és munkaidő megoszlása is, úgyhogy ennek a problémának a megoldása a mezőgazdasági érdekeltségeknél természetszerűleg a földmivelésügy körébe tartozik.. Amint a mélyen t. Ház is^ tudja, ez a javaslat is nemsokára a Ház plénuma elé kerül. Azt mondják, ez a javaslat nem oldja meg az összes problémákat, mert csak kerettörvény, amelyben csak a munkaidő és a munkabér stb. problémája szerepel. Ez egy összefüggő terület, a munkavállalók szociális érdekeit biztosító és kiépítő kormányzati programnak csak egy része, s ezért nem lehet ezt az egész komplexumot egyszerre törvénybeiktatni és egy törvényjavaslatban idehozni. Sokszor az okosság azt tanácsolja, hogy ne csináljunk a nemzet felemelésből nemzeti szerencsétlenséget. Nem akarok nyugati példákra és éppen most tapasztalható példákra mutatni, amelyek azt tanácsolják nekünk, hogy egy kis, tőkeszegény, elzárt országban lassan, óvatosan, bölcsen és fokozatosan jöjjünk azokkal a javaslatokkal, és törvényekkel, amelyek nem szerencsétlenséget, hanem nagyobb és biztosabb boldogságot vannak hivatva a munkavállalók számára megalapozni. Igen *. Ház! A törvényjavaslatnak ezek a pontjai két részre oszthatók. Az egyik rész a magánalkalmazottak sorsáról rendelkezik, ezért el is nevezték az újságokban a munkaviszony szabályozásáról szóló törvényjavaslatot a magánalkalmazottak javát biztosító törvényjavaslatnak. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Helytelenül!) Ez megint csak a törvényjavaslat szociális elgonlolását bizonyítja, azt bizonyítja, hogy kiterjeszkedik egy olyan területre is, amely eddig — hogy úgy mondjam — szabad préda volt a munkaadók számára, kiterjeszkedik a magánvállalatokban dolgozók igen nagy tömegért, akiknek jogviszonyairól eddig senki sem intézkedett, mert amíg a, kereskedelmi al

: kalmazottak és az iparban alkalmazottak jogai biztosítva voltak, addig ezek a tömegek ki voltak dobva a tőke teljes kénye-kedvének. Nagyon sok példát láttunk erre; azt hiszem, ki-ki a maga saját életében látott erre példát, ezért csak egyet említek meg. Egy érettségizett leányt elhozott az édesapja, hogy tessék neki valahol állást szerezni. Elmentünk az egyik munkaadótól a másikhoz a feltételeket, a munkabért megkérdezni és ilyen feleleteket adtak annak a gyenge leánynak: állandó rendes bére 40 pengő havonta. Ha tehát Budán lakik és Pestre kell utaznia a 40 pengős állásba, az utazás már a bér nagy részét felemészti. 40 pengő volt akkor az átlagos kereseti lehetőség a munkavállalók részére. És mit kell tudni? — kérdeztük. — Gépírni, gyorsírni, könyvelni tud-e? — Igen, kereskedelmi érettségije v^olt. — Hát tud-e autót vezetni? — Egészen általános volt akkor ennek a kérdésnek felvetése, hogy tud-e autót vezetni és az is általános szokás, hogy ha az alkalmazottnak bent a hivatalban vagy bent az üzemben nincs munkája, '. ülése 1937 június 23-án. szerdán.