Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

122 Az országgyűlés képviselőházának 2U áliamélet minden helyzetében azt a lehetőséget, hogy alkotmányos - úton, anélkül, hogy erősza-> kos rendszabályokhoz kellene nyúlni (Helyeslés és laps a balközépen.), az alkotmányosság legnagyobb teljességével oldja meg a felvetődő problémákat. Én ezektől a gondolatoktól átbatva s ennek a reményemnek kifejezést adva, kérem a t. Házat, méltóztassék a napirenden lévő javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Elnök; Szólásra feljegyezve senki sincs. Kérdem a t. Házait, kíván-e valaki szólni? (Nem!) Szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteisizem a kérdést, méltóztatnak-e a tör vény javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) Elfogadottnak jelenteim ki. A miniszterelnök úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk! Taps.) Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! Ugy érzem, hogy kötelességmulasztást követnék el akkor, ha most, amikor a Ház ezt az egyik legfontosabb közjogi kérdésünket szabályozó törvényjavaslatot egyhangúlag általánossasban elfogadni volt szíves, a m. kir. kormány részéről is köszönetet nem mondanék azért az állásfoglalásért, amelyet ebben a kérdésbru pártkülönbség nélkül a Ház minden részéről tanúsítani méltóztattak. Ez az állásfog

1lalás külföldön és belföldön egyaránt a leghatásosabban bizonyítja, hogy a nemzet szempontjából döntő jelentőségű kérdések megoldására a magyar alkotmányos törvényhozás erői, mint mindig, most is alkalmasak és méltóak a magyar múlt nemes tradícióihoz. (Helyeslés.) Távol áll tőlem, t. Ház, hogy ezt a kormány sikerének igyekezzem feltüntetni. Elsősorban is én tehetek tanúbizonyságot arról, hogy a most általánosságban elfogadott törvényjavaslat parlamenti tárgyalását megelőzőleg a többségi párttal és az ellenzéki pártok vezetőivel lefolytatott eszmecserék alkalmával mindenkor min^ denkit csak a nemzet érdekeit szem előtt tartó s a kérdés jelentőségének megfelelő megoldását célzó törekvés és tiszta szándék vezetett. (ÍJ9

y van! Ügy van!) Bár közismert tény, t. Ház, mégis szükségesnek tartom leszögezni azt, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztésére irányuló javaslat egyáltalában nem a legfelső helyről megnyilvánult óhajnak volt a következménye. (Úgy van! Úgy van!) Ismeretes a t. Ház előtt, hogy hivatali elődöm, néhai vitéz Gömbös Gyula, a t. Ház tisztelt elnökéhez intézett levelében három kö? jogi kérdés megoldását a kormányprogram részének deklarálta. Amint méltóztatik tudni, ezek egyike a kormányzói jogkör kiterjesztésének kérdése, a másik kettő pedig, amelyek között már én bizonyos junktimot látok, a felsőház reformja s az országgyűlési választásoknál a szavazás titkosságának bevezetése. (Helyesles a baloldalon.) A vezetésem alatt álló királyig kormány, t. Ház, elődöm e nyila tkozatát magáévá tette. Magáé vu tette a kormányzói jogkör kiterjesztéserői szóló előterjesztést, annál is inkább, mert meg volt győződve arról, hogy a nemzet általános kívánságnak tesz eleget, amikor e kérdést a törvényhozás elé hozza azért, hogy alkotmányos ínon biztosítsuk a határozott és biztonságot nyújtó államvezetés lehetőségét. A felsőházi reformot, amint azt a t. Házban is már többízben volt szerencsém bejelenteni, meg '. ülése 1937 július 1-én, csütörtökön. az ősszel kívánnám letárgyaltatni s még ebben a naptári évben óhajtom benyújtani az országgyűlési választások titkosságáról szóló törvényjavaslatot is. (Helyeslés. — Kupert Rezső: A sorrendet kérj<uk megfordítani!) A Kormányzó Ur Ö Főméltósága magas személyének bevonása a vitába nem lett volna helyénvaló. (Ügy van!) Most a vita nélkül hozott egyhangú határozat után már, azt hiszem: nyugodtan kijelenthetem és a t. Ház is egészében osztja felfogásomat, hogy a nemzeti közvélemény ilyen egyöntetű kialakulásában elsősorban annak a mélységes tiszteletnek és megbecsülésnek volt döntő jelentősége (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. — A Ház tagjai felállatlak.), amelyben a nemzet minden osztályában és törvényhozásban a Kormányzó Úr személye és kormányzói ténykedése iránt él. Amikor a vesztett háború, megcsonkításunk es az ország rendjét feldúló forradalmak után a nemzet abba a helyzetbe került, hogy megkezdhette a romok eltakarításának és az újjáépítésnek munkáját, a magyarság történelme életösztöne azonnal felismerte a helyes utat, amelyre az ezredéves ősi magyar királyság kereteben, az alkotmány szellemében állami szervezetét újraépítheti. Csalhatatlan ösztönével találta meg azt a férfiút is, aikre az országépítő munka vezetését bízhatta. (Ügy van! Ügy van! Élénk éljenzés.) A történelem fogja méltatni ennek a munkának jelentőségét és érdemét, amelyet a Kormányzó Ur ö Főméltósága az ország élén, a nemzet érdekében végzett. Mi, akik tanúi és részesei lehettünk ennek a munkának, bizonyságot kell, hogy tegyünk arról, hogy a nemzet belső egységét, amelyet a mai törvényhozási aktus is bizonyít, elsősorban az ő bölcs kormányzása biztosította; biztosította pedig olyan mértékben, amelyre történelmünk fényes lapjain van csak példa. A múltban gyakran előfordult, hogy közjogi kérdések tárgyalása szakadékokat idézett elő közéletünkben akkor, amikor a nemzet érdekei egységet kívántak volna. Ez a mai törvényhozási aktus az ellenkezőre fog példát adni. (Ügy van! Ügy van!) Ezt, úgy hiszem, belső megnyugvással állapíthatjuk meg valamennyien, a kormánynak és a t. Háznak minden egyes tagja, akinek ebben a munkában része lehetett. Kérem, méltóztassanak a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa a törvényjavaslat óimét és 1—3. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Felolvassa a 4. §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Ángyán Béla előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A 4. §-nál egy módosító indítványt vagyok kénytelen beterjeszteni abból az okból, mert a .bizottsági jelentéshez kapcsolt^ törvényjavaslat szövegébe tegnap a nyomdában egy sajtóhiba csúszott hele, amennyiben kimaradt belőle két szó, hogy a kormányzóválasztó együttes ülés összehívására megállapított nyolc napot a képviselőválasztások befejezésétől (1925. évi XXVI. te. 51. i) kell számítani, kimaradt az a három szó, hogy »kell számítani és«. En tehát javaslom, hogy a helyes törvényszövegezés szempontjából méltóztaseéík a 4. §^ ötödik bekezdésének 11. sorában a zárójel után beiktatni a vessző elhagyásával a »kell számítani