Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

Az országgyűlés képviselőházának 2W. ülése 1937 július 1-én, csütörtökön. 123 és« szavakat beiktatni és ezt a módosítást el­fogadni. (Helyeslés,) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Az elő­adó úr által javasolt módosításhoz hozzájáru­lok. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Kérdem, iméltóztatnak-^e a 4. §-it eredeti szövegében elfogadni? (Nem!) Ha nem úgy azt az előadó úr szövegezésével módosítottan je­lentem ki elfogadottnak. Következik «az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa a tör­vényjavaslat 5—8. §-ait, amelyeket a Ház hozzá­szólás nélkül elfogad). Elnck: Amikor a t. Ház részleteiben is egy­értelműkig hozott határozattal fogadta el a ja­vaslatot, úgy érzem, mulasztást követnék el, ha e helyről is meg nem emlékezném ennek a nemzet jelene és jövője szempontjából fontos közjogi javaslatnak tárgyalása alatt a t. Ház és annak minden pártja és tagja részéről tanú­sított méltó magatartásról. {Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) •. A törvényjavaslat harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak helyeiket elfoglalni. A t. Ház ülését újból megnyitom. Napirend szerint következik a munkavi­szony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. (írom. 443, 449.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a ja­vaslat címét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa a ja­vaslat címét, melyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa az 1. §-t.) Elnök: Propper Sándor képviselő úr je­lentkezett szólásra. Propper Sándor: T. Képviselőház! A ja­vaslat 1. $-ához a következő módosítást nyúj­tom be (olvassa): »Az 1. §. (1) bekezdésének harmadik sorában »szolgálati viszonyra« sza­vak helyett »szolgálati és munkaviszonyra« szavak iktatandók.« T. Ház! Ez csak stiláris módosítás, de hoz­zájárul ahhoz» hogy a törvény szabatosabb legyen és ne lehessen később máskép magyar rázni a törvényhozás intencióit, illetőleg, hogy szélesebb alapokon lehessen ezt az 1. §-t alkal­mazni. Necsak szolgálati viszonyra, hanem a munkaviszonyra is vonatkozzék tehát ez a «í 7 f\ 'K f\ S 7 Azt hiszem, hogy miután ez semmilyen elvi módosítást nem tartalmaz, a miniszter ur hozzá fog ehhez járulni és lehetővé teszi, hogy a szakasz szabatosabban kerüljön bele a tör­vénybe, i __ • '•', •- • "_. r; Elnök: Szólásra következik Csoor Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: Nem kívánok ennél a sza­kasznál szólni. ' ' _, Elnök: Következik Andahazi-Kasnya Béla képviselő úr. Nincs jelen, jelentkezese töröl­tetik Következik Pinezich István képviselő úr­Nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Éber Antal képviselő urat illeti a szó! Éber Antal: T. Képviselőház! Az általános vita során nem szólaltam fel, mert nem akar­tam elnyújtani a javaslat tárgyalását. A ma­gam részéről helyeslem azokat a szociális intéz­kedéseket, amelyeknek elvét ez a javaslat lefek­teti, mert a mai helyzetben ilyen szociális intéz­kedésekre valóban szükség van. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy pár szóval mégis reflektáljak a mélyen t. miniszter úr tegnapi beszédére, amelyben azokat a szociális intézke­déseket, amelyeket ez a javaslat, de főleg ennek 1. §-a tartalmaz, olyannak tüntette fel, mintha azokra azért volna szükség, mert a régi időben nem volt a kormányzatokban szociális érzék, s mert a gazdasági liberalizmus idejében ezek a kérdések el voltak hanyagolva . . . (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezt én mondtam?) A miniszter úr mondta. (Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter: Nem ezt mondtam!) és most van a felújulás korszaka, amikor a szociális ér­zék ébredése az ilyen intézkedéseket a parla­ment elé hozza. Csak röviden akarok hivatkozni arra, hogy szerény meggyőződésem szerint ez gazdaságtörténetileg egyáltalában nem helyt- , álló. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezt . én tegnap mondtam?) Tegnap 'méltóztatott mondani. (Bornemisza Géza iparügyi minisz­ter:' Ilyet nem mondtam!) Hivatkozom arra a megállapításra, amelyet a nemzetközi kamara német bizottságának elnöke tett, — aki most a nemzetközi kamara kongresszusán is elnökölt, — hogy 1850-től 1910-ig, — a gazdasági liberaliz­mus korszaka alatt, — a világ termelése az azelőttinek hatszorosára, a munkabérek pedig az azelőttinek négy-ötszörösére emelkedtek, míg az élelmiszerárak változatlanok maradtak. A gazdasági liberalizmus korszakával szemben te­hát ilyen megállapításnak szerény véleményem szerint helye nincs- (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Félre méltóztatott érteni!) T. Ház ! Mondom szükségesnek tartom ma­gam is ezeket a szociális rendelkezéseket azért, mert az intervéncionizmusnak 1920 óta beállott rendszere, amelyet különösen nálunk olyan in­tenzivitással gyakorolnak, valóban olyan hely­zetbe hozta a munkásságot s az alkalmazotta­kat és valóban olyan munkanélküliséget idé­zett elő, bogy ezzel szemben most már szükség viam szociális intézkedésekre. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha azt lát­juk, hogy magyar viszonylatban a mi mélyen t. kormányunk milyen bőségesen juttatta a leg­nagyobb nyereségeket jelentő kedvezményeket például a gyáripar számára és hogy amíg ezek egyes elképzelhetetlen kedvezményeknek van­nak a birtokában, addig a munkásoknak nem­csak a nominális, de a reális munkabéreit is állandóan csökkentik, — akkor azt kell monda­nom ismételten, hogy valóban szükség van ilyen szociális intézkedésre, amely ugyan nem fog használni, de amely legalábbis indokoltnak tekinthető és éppen emiatt az intervencionista politika miatt magam is kénytelen voltam ezt a javaslatot elfogadni. Egy szóval akarnék csak reflektálni arra, hogy az igen t. miniszter úr tegnap egy kül­döttséget fogadott. Azért, mert én ezt az állás­pontomat a valóban állami üzemet jelentő, de a szövetkezetek mezében megjelenő alakulatok­kal szemben, — mint amelyek szintén alkalmat szolgáltatnak arra és szükségét adják annak, hogy ilyen szociális intézkedések történjenek — szóvátettem több ízben a kamara elnöki szé­kéből is, ezért a miniszter úr — legnagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom