Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-240
Az országgyűlés képviselőházának 2W. ülése 1937 július 1-én, csütörtökön. 123 és« szavakat beiktatni és ezt a módosítást elfogadni. (Helyeslés,) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Az előadó úr által javasolt módosításhoz hozzájárulok. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem, iméltóztatnak-^e a 4. §-it eredeti szövegében elfogadni? (Nem!) Ha nem úgy azt az előadó úr szövegezésével módosítottan jelentem ki elfogadottnak. Következik «az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa a törvényjavaslat 5—8. §-ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnck: Amikor a t. Ház részleteiben is egyértelműkig hozott határozattal fogadta el a javaslatot, úgy érzem, mulasztást követnék el, ha e helyről is meg nem emlékezném ennek a nemzet jelene és jövője szempontjából fontos közjogi javaslatnak tárgyalása alatt a t. Ház és annak minden pártja és tagja részéről tanúsított méltó magatartásról. {Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) •. A törvényjavaslat harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A t. Ház ülését újból megnyitom. Napirend szerint következik a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. (írom. 443, 449.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a javaslat címét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa a javaslat címét, melyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa az 1. §-t.) Elnök: Propper Sándor képviselő úr jelentkezett szólásra. Propper Sándor: T. Képviselőház! A javaslat 1. $-ához a következő módosítást nyújtom be (olvassa): »Az 1. §. (1) bekezdésének harmadik sorában »szolgálati viszonyra« szavak helyett »szolgálati és munkaviszonyra« szavak iktatandók.« T. Ház! Ez csak stiláris módosítás, de hozzájárul ahhoz» hogy a törvény szabatosabb legyen és ne lehessen később máskép magyar rázni a törvényhozás intencióit, illetőleg, hogy szélesebb alapokon lehessen ezt az 1. §-t alkalmazni. Necsak szolgálati viszonyra, hanem a munkaviszonyra is vonatkozzék tehát ez a «í 7 f\ 'K f\ S 7 Azt hiszem, hogy miután ez semmilyen elvi módosítást nem tartalmaz, a miniszter ur hozzá fog ehhez járulni és lehetővé teszi, hogy a szakasz szabatosabban kerüljön bele a törvénybe, i __ • '•', •- • "_. r; Elnök: Szólásra következik Csoor Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: Nem kívánok ennél a szakasznál szólni. ' ' _, Elnök: Következik Andahazi-Kasnya Béla képviselő úr. Nincs jelen, jelentkezese töröltetik Következik Pinezich István képviselő úrNincs jelen, jelentkezése töröltetik. Éber Antal képviselő urat illeti a szó! Éber Antal: T. Képviselőház! Az általános vita során nem szólaltam fel, mert nem akartam elnyújtani a javaslat tárgyalását. A magam részéről helyeslem azokat a szociális intézkedéseket, amelyeknek elvét ez a javaslat lefekteti, mert a mai helyzetben ilyen szociális intézkedésekre valóban szükség van. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy pár szóval mégis reflektáljak a mélyen t. miniszter úr tegnapi beszédére, amelyben azokat a szociális intézkedéseket, amelyeket ez a javaslat, de főleg ennek 1. §-a tartalmaz, olyannak tüntette fel, mintha azokra azért volna szükség, mert a régi időben nem volt a kormányzatokban szociális érzék, s mert a gazdasági liberalizmus idejében ezek a kérdések el voltak hanyagolva . . . (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezt én mondtam?) A miniszter úr mondta. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem ezt mondtam!) és most van a felújulás korszaka, amikor a szociális érzék ébredése az ilyen intézkedéseket a parlament elé hozza. Csak röviden akarok hivatkozni arra, hogy szerény meggyőződésem szerint ez gazdaságtörténetileg egyáltalában nem helyt- , álló. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezt . én tegnap mondtam?) Tegnap 'méltóztatott mondani. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter:' Ilyet nem mondtam!) Hivatkozom arra a megállapításra, amelyet a nemzetközi kamara német bizottságának elnöke tett, — aki most a nemzetközi kamara kongresszusán is elnökölt, — hogy 1850-től 1910-ig, — a gazdasági liberalizmus korszaka alatt, — a világ termelése az azelőttinek hatszorosára, a munkabérek pedig az azelőttinek négy-ötszörösére emelkedtek, míg az élelmiszerárak változatlanok maradtak. A gazdasági liberalizmus korszakával szemben tehát ilyen megállapításnak szerény véleményem szerint helye nincs- (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Félre méltóztatott érteni!) T. Ház ! Mondom szükségesnek tartom magam is ezeket a szociális rendelkezéseket azért, mert az intervéncionizmusnak 1920 óta beállott rendszere, amelyet különösen nálunk olyan intenzivitással gyakorolnak, valóban olyan helyzetbe hozta a munkásságot s az alkalmazottakat és valóban olyan munkanélküliséget idézett elő, bogy ezzel szemben most már szükség viam szociális intézkedésekre. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha azt látjuk, hogy magyar viszonylatban a mi mélyen t. kormányunk milyen bőségesen juttatta a legnagyobb nyereségeket jelentő kedvezményeket például a gyáripar számára és hogy amíg ezek egyes elképzelhetetlen kedvezményeknek vannak a birtokában, addig a munkásoknak nemcsak a nominális, de a reális munkabéreit is állandóan csökkentik, — akkor azt kell mondanom ismételten, hogy valóban szükség van ilyen szociális intézkedésre, amely ugyan nem fog használni, de amely legalábbis indokoltnak tekinthető és éppen emiatt az intervencionista politika miatt magam is kénytelen voltam ezt a javaslatot elfogadni. Egy szóval akarnék csak reflektálni arra, hogy az igen t. miniszter úr tegnap egy küldöttséget fogadott. Azért, mert én ezt az álláspontomat a valóban állami üzemet jelentő, de a szövetkezetek mezében megjelenő alakulatokkal szemben, — mint amelyek szintén alkalmat szolgáltatnak arra és szükségét adják annak, hogy ilyen szociális intézkedések történjenek — szóvátettem több ízben a kamara elnöki székéből is, ezért a miniszter úr — legnagyobb