Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-239
Az országgyűlés képviselőházának 239. menjek a kérdés taglalásába. Nem vagyok az erdőbirtokosok ellen, , hiszen 1932 óta most ötödször hozom çzt a kérdést a Ház elé és én voltam az, aki először interpelláltam 1932 februárjában éppen a magyar erdőbirtokosok érdekében, amikor báró Waldbott Kelemen a fagazdasági tanácsnak azóta elnöke és Bíró Zoltán, erdészeti egyesületi igazgató, a román fa behozatalával széniben a magyar erdőbirtokosok jogos érdekét szintén védve, mindent elkövettek — és gróf Esterházy Móric t. képviselőtársam is itt a Képviselőháziban — hogy ebben a kérdésben megnyugvást hozhassunk létre abban a tekintetben, hogy 'ha a magyar erdőkitermelés produktumai nem elegendők a közszükséglet ellátására, csak addig a határig jöjjön be külföldi fa, de az ne legyen egy kézben, ne legyen a Rottmann-konzorcium kezében, (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon helyes!) amely túlontúl nagy hasznot arathat le magának. Volt idő, amikor 55.000 vágón román fa után 11 pengő jutván vagónonkint neki, tehát 550.000 pengőt tett zsebre. Nem tudom, hogy akkori pártkasszába ebből mit adott le, de az bizonyos, hogy a dolog nem volt tiszta. Emlékszem rá, — az akkori képviselőházban is benn ültem — hogy Rottmann Dezső megalapította a Té.-t. Esterházy Móric gr. t. képviselőtársam is bizonyára emlékszik rá, ezt így hívták. Ez azt jelentette, hogy Tűzifabehozatali és Értékesítési Részvénytársaság. Azután megalapította Rottmann a Va.-t. így kezdődött a dolog, eddig nyúlnak viszsza a szálak. Volt tehát egy Va. nevű alakulat is, a Vereinigte Holz-Aktiengesellschaft. Ez szintén Rottmanné volt, tehát ő kétfejű zsarnoka volt az egész tűzifapiacnak. Tízezer vágón kitűnően kitermelt kétéves bükk, cser és tölgy magyar tűzifa állt rendelkezésre akkor, de nem lehetett eladni, mert a román fa hasonlíthatatlanul nagyobb előnyben részesült. Azután az történt, hogy a Tiszántúlra elsősorban csak román fát engedtek be. Az akkori földmívelésügyi miniszter úr ugyanis a Tiszántúlt zárt területté nyilvánította, hogy oda ne lehessen bevinni dunántúli fát — csak minden két vágón román fa után egy vágón magyar jöhetett be — és még hozzá annak fuvardíjkedvezményét 250 kilométeren belül 20%-ról 10%-ra csökkentette. (Rajniss Ferenc: Csak a Rottmann családfát lelhetett behozni!) Nagy egyenlőtlenség állt tehát elő a két tűzifa hasznosításában. A román fa megelőzte a magyar fát. Boldogult Gaal Gaston t. képviselőtársam és vezérem, amikor a magyar agrártermelés sérelmét láttuk abban, hogy a Tiszántúlra nem engednek be dunántúli fát, azt mondotta, hogy »igen. fát vágnak a hátunkon, de nem magyar fát«. S amikor a t, akkori miniszter úrtól azt kértük, hogy cselekedjék gyorsan, nyúljon bele a kérdés dzsungeljébe, akkor Gaal Gaston azt mondotta, hogy 'menthetetlenül megbukik a miniszter. Ez meg is történt egy esztendő múlva, bár nem tisztán ezért. (Derültség.) Ha Bornemisza miniszter úr viszont a mai dzsungelbe bele fog nyúlni és a kérdést gyorsan elintézi, akkor merem mondani, nemhogy nem fog megbukni, hanem még sokkal nagyobb biztonsággal fog tovább ülni abban a bársonyszékben, ahol a kisemberek jogainak és érdekeinek védelmezésére felesküdött, amire nézve már nagyon 'sokszor nyilatkozatot tett. Ez volt ennek a kérdésnek az előzménye, a historikuma. Mi történt ezután? Amikor megszűnt a régi koncesszió, akkor a kormány hozülése 1937 június 30-án, szerdán. 109 zájárulit egy új alakulat létesítéséhez, melynek a neve: Sylvana. Ez hosszas vajúdás után jött létre s amint már említettem, a régi kezek ennek az új alakulatnak a létesítésébe is belenyúltak. Igaz ugyan, hogy a hivatalos értesítőben az van, hogy (ollvussa): »Az alakuló közgyűlésen ismertették, hogy a részvénytársaság teljesen altruista alapon fog működni.« (Derültség a jobboldalon és a középen,) »Az esetleges tiszta jövedelem a tartalék és négy százalékos osztalék levonása után teljes egészében a. magyar kincstárt fogja megilletni és erdőgazdasági célok előmozdítására fog fordít. tatni.« Ha ez így lenne, nagyon jó volna. De kérdem, szabad-e addig haszonról beszélni a kincstár részére, míg a faárakat lényegesen le nem szállítják"? Kérdem, miért engedték, hogy a fa ára annyira felmenjen, hogy az ma már szinte megfizethetetlen összeget jelent a kisfogyasztók részére és minden családapának az arcán ott vannak a fekete árnyak, ha a télre gondol, hogy fogja tudni megfizetni a tűzifát. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha igaz is az, hogy szegény ember vízzel főz zsír helyett, — mert az sincs neki — azt a vizet is fel kell valamivel forralni, kell hozzá tűz, kell fa, ha azonban a jelenlegi állapot marad meg, akkor fája sem 1 lesz. (Mozgás.) Jelenleg úgv áll a helyzet a vidéken, például lent Szeged és Hódmezővásárhely környékén, hogv amíg 1933-ban a fa ára kicsiben 3,80 '< penffő, 1934-ben 4 pengő, 1935-ben 4.40 oengő, 193fi-ban ^.80 pensrő volt, addig most- 1937-ben 5.20 pengő. Ha pedig nem tesz a kormány valamilyen elhatározó intézkedést a sokszer hangoztatott bátor gesztussal, akkor az árak fel fognak menni 5.80 és 6 pengőig. (Rainiss Ferenc: Fel. az égig!) Nem is prima fánál. Nézzük most meg, mi van ezzel az új részvénytársasággal, kik vannak ebben benne, és •miképpen működnek. (Halljuk! Hallîuk!) A kormány először 500.000 pengő alaptőkét kívánt tőlük, de a dolog .sehogy sem ment. Végül 200.000 penprő al a ötökében állapodtak meg. Gondoljuk el, miféle üzletek fognak itt folyni! Hiszen 200.000 nengő alaptőkével voltaképDen esry nagy depót lehet igazgatni. Itt azonban 40—50 millió pengős üzletek lebonyolításáról van 'szó. nevetséges tehát ilyen alarstőkéve] dolgozni- (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nincs annyiról szó!) Hát mennyiről van szó? (Bornemisza Géz« ke r«skedelem- és közlekedésüervi miniver; S?;'^ ;; tvenezer vas-ón *">> .p.p-ész évi szükséglet, ennek jŐTé ör 'e ViUföldről íön.) Rendben van, de az egész külföldi behozatalt ennek a szervnek adták, a külföldi behozatal felett is ez rendelkezik és kötelezve van. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedés iiaryi miniszter: 15—20.000 vagont hozhat be. Ez körülbelül esrv tizedrésze a behozatalnak.) Arra, hogv 25.000 vagont kössön le itthon erdőkitermelők készleteinél. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: 25.000 vágón, az nem egészen 10 millió!) De a többi is az ő ioga és 150—160.000 vágón az egész szüksee-let. Ebből 80.000 vágón a magyar fa és a másik 80.000 vagont egészen ez a szerv bonyolítja le. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem ő bonyolítja le!) Hanem ki bonyolítja le a többit? (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Most van tárgyalás alatt!) A hivatalé*
