Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

Az országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1937 június 30-án, szerdán. akkor véleményem szerint a közületnek, elsősorban az állami közületnek feladata az, hogy megálljt kiáltson ezen az úton (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és ne tűrje tovább, hogy a technikai fejlődés áldozatául essenek széles néprétegek. Ha ezt a kérdést az állami politika szempontjából nézem, akkor abból indulok ki, hogy minden állami politikának célja az kell, hogy legyen, hogy a nemzet jövőjét biztosítsa. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A nemzet életereje és jövője pedig nem az ország területi nagyságától, nem is lakosságának számától és nem is azoktól az anyagi javaktól függ, amelyeket a nemzet birtokol, hanem a nemzetet alkotó egyének minőségétől. Az olyan nemzet, amely nem törődik tagjainak testi és szellemi egészségével, romlásba rohan akkor is, ha számos tagja dúslakodik a földi, anyagi javakban; viszont az olyan nemzet, amely testben és lélekben erős, még akkor is meg fogja állni helyét minden viszontagságok között, ha nem is olyan gazdag, mint a többi más, szerencsésebb nemzet. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért, szerény véleményem szerint, a helyes állampolitikai célkitűzések között kell, hogy legyenek azok a törekvések, amelyek a nemzet tagjainak testi és szellemi épségét, testi és erkölcsi színvonalának emelését szolgálják. Kétségtelen, hogy ezeket a törekvéseket nem elsősorban a gazdaságpolitika szolgálja, mert hiszen erre a célra egészen más természetű intézmények állanak rendelkezésre, de a gazdaságpolitikának meg kell teremtenie az előfeltételeket, hogy e célok munkálása érdekében a nemzet valamennyi tagja számára meg legyen a lehetőség testi, szellemi és erkölcsi erejének kifejtésére. Éppen ezért én a szociálpolitikában nem olyan biztonsági szelepet látok, amely a gazdasági életben felgyülemlett keserűségeknek esetleg utat enged és a robbanást megakadályozza; még csak nem is emberbaráti tevékenységet látok a szociálpolitikában, amelynek az a feladata, hogy a lelkiismeretünket, amelyet bánt a társadalmi egyenlőtlenség; valamiképpen megnyugtassa, hanem a szociálpolitikában olyan tevékenységet látok, amelynek elvégzése a legfontosabb nemzeti törekvésünk és nemzeti feladatunk, amellyel áll vagy bukik a nemzet. (Ügy van! Ügy v\an! — Taps.) Teljesen elhibázottnak tartom azt a gazdaságpolitikát, amely a nemzet erejét abból a szempontból ítéli meg, hogy miként lehet a termelést és a fogalmat hasznothajtóbbá tenni, hogy hány kilogrammal többet lehet egyik vagy másik cikkből külföldre exportálni. Az ilyen gazdaságpolitikus talán büszkén hivatkozhatok eredményekre, az én meggyőződésem szerint azonban ezek csak látszateredmények lesznek, mert az ilyen következetesen véghezvitt gazdaságpolitika mellett a nemzet valódi érdekével nem számoló gazdaságpolitikus majd azt fogja látni, hogy nem lesz akiért gazdaságpolitikát folytasson. (Ügy van! Ügy van!) Az állam tehát, ha a nemzet jövőjét biztosítani kívánja, véleményem szerint, nem nézheti tétlenül a technikai fejlődés hatását és nem hagyhatja a munkapiacon évényesülni a kereslet és kínálat nyers törvényét, hanem igyekeznie kell biztosítani azt, hogy növekedő munkakínálat és csökkenő munkaalkalom ellenére is minél több ember juthasson tisztességes megélhetéshez, minél több ember tudjon elhelyezkedni. Végeredményben tehát az államnak, kell megakadályoznia azt, hogy a gazdaság összemorzsolja az embert és biztosítania kell azt, hogy a technikai fejlődés előnyeit az ember valóban élvezhesse. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, az a felfogásom, hogy az államnak a munkaviszonyok szabályozásába be kell avatkoznia, egészen független attól, hogy milyen felfogást követünk a gazdasági élet alakulásával szemben. A szociálpolitika és általában a munkaviszonyokba való beavatkozás szükségességét a technikai fejlődés hozta magával s ez elől nem térhet ki az az állam sem, amely, mondjuk, a gazdasági élet egyéb terrénumán a gazdasági szabadság elvére helyezkedik, de az az állam sem, amely teljesen az irányított gazdálkodást kívánja és annak a híve. A gazdaságpolitikai rendszerektől függetlenül a technikai fejlődés hozta magával ezt a helyzetet, amelyben minden államnak, amely szívén viseli a nemzet jövőjét, foglalkoznia kell a munkaviszonyok kérdésével és foglalkoznia kell az intenzív szociálpolitikával. Véleményem szerint a magyar gazdaságpolitikának is meg kell találnia és meg kell valósítania azokat az eszközöket, amelyekkel a dolgozó emberek testi- és szellemi erejének megtartását, sőt fokozását tudja elérni. Nekünk nemcsak sízűkreszabott természeti kincseinkkel kell jól gazdálkodnunk, hanem óvnunk és ápolnunk kell legdrágább kincsünket, a magyair munkaerőt is és ezért minden munkás számára olyan munkafeltételeket kell biztosítanunk, amelyek mellett egészsége neim megy tönkre, hanem alíkalania nyílik szellemi és erkölcsi erőinek fokozására. Csak, ha ilyen politikát követünk, nézhetünk bátran iszemibe a jövővel! Szükségesnek tartom azonban, hogy rámutassak .arra is, hogy amennyi re helytelen volna laz olyan magyar gazdaságpolitika, amely ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyja, annyim hibás lenne olyan politika is, amely kizárólag csaík ezeket a szempontokat tartja széni előtt és a gazdasági élet tiniunkásaimak máról holnapra olyan előnyöket kívánna juttatni, amelyeket a gazdasági élet nem (bír meg. (Mozgás a baloldalon.) Az én véleményem szerint szükség van a társadalmi problémák megoldására, szükség van arra, hogy e problémák megoldása érdekében egyesek talán lemondjanak olyan jövedelmekről, amelyeket 'maguknak a gazdasági, erők szabad játéka mellett kiharcolhatnának, sőt tovább megyek, azt hiszem, szükség volna arra, hogy e kérdések rendezése érdekében maga a nemzet egyeteme is hozzon bizonyos áldozatokat. Mégis, véleményem szerint, végzetes lenne, ha kizárólag emberbaráti érzéseinktől hagynánk magunkat elragadtatni és nehéz sorsiban levő embertársainknak olyan helyzetet igyekeznénk teremteni, amilyent végzett munkájuk és. emberi mivoltuk: alapján, ugyan kétségen kívül megérdemelnének, de 'amelyet sokáig amúgy seimí élvezhetnének, mert e rendelkezések kihatása teljesen összeroppantaná a gazdasági életet. Es még egyet szükségesnek, tartok megemlíteni a -mélyen t. Ház előtt: tisztában kell lennünk^ azzal, hogy nekünk magyaroknak politikai és gazdasági helyzetünk ma olyan, hogy a nemzet minden egyes tagjától bizonyos áldozatot kíván és ez alól az áldozat alól a dolgozó tömegeket sem tudjnk teljesen mentesíteni; amikor azonban helyzetünket ma nem tudjuk olyan mértékiben javítani, amilyen mértékiben — imiint említettem — végzett munka-