Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-239
Az országgyűlés képviselőházának 239. ülése 1937 június 30-án, szerdán. 93 teljesen meg vagyok nyugodva abban a tekintetben, hogy a miniszter úr meg fogja találni annak a módját, miként oldja meg ezt a kérdést. Csak arra óhajtom a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy akkor, amikor egy üzletben még az inasnak is szabályozva van a jogviszonya és fizetési viszonya a munkaadóval szemben, lehetetlen, hogy legyenek olyanok, akik dolgoznak egy üzletért és még utazásaik költségeit sem térítik meg nekik. Ezért arra kérem a miniszter urat, hogy a végrehajtási utasításban, vagy ha ez nem volna lehetséges, a törvény korrigálásával intézkedjék aziránt, hogy az utazó, aki egy üzletért, annak érdekében dolgozik, tehát az üzletnek egyik fontos tényezője, azt mondhatnám motora, legalább utazásának minimális költségeit kapja meg. (Helyeslés. — Gr. Festetics Domonkos: Legelőször a vallásukat rendezzék!) Mielőtt felszólalásomat befejezném, megismétlem azt, amit a költségvetési vita alkalmával kijelentettem és kértem a pénzügyminiszter úrtól: ha az ország gazdasági helyzete javul, az első, ami korrekcióra szorul, a magánalkalmazottak rendkívüli adójának fokozatos eltörlése, mert megítélésem szerint ezt nemcsak a magánalkalmazottak személyi és gazdasági érdekei kívánják meg, hanem megkívánja a tárgyi igazság is, mert hiszen ezzel a rendkívüli illetékkei akkor sújtották őket, amikor az ország gazdasági helyzete hirtelen rosszabbodott; ha tehát az ország gazdasági helyzete javult, akkor az elsőnek annak kell lennie, hogy eltöröljük ezt a rendkívüli ille téket. Én bízom az iparügyi miniszter úrnak a szociális felfogásában, a törvényjavaslatot helyesnek, üdvösnek tartom és meg vagyok róla győződve, hogy ezt a törvényt akként fogják végrehajtani, hogy ez a magánalkalmazottaknak, a magántisztviselők nagy számának anyagi és társadalmi helyzetén kétségtelenül javítani fog, s ezért a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tágyalás alapjául elfő gadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! A törvény javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Őszintén megmondom, hogy nem tudok egyetérteni azokkal az igen t képviselőtársaimmal, akik ezt a törvény]a vaslatot — bár elismerem, hogy teljes szaksze rűséggel boncolgatták s ennek előnyeire es hátrányaira szakszerűen mutattak rá — nem fogadták el. , .-.,. j_ „ Amint t. képviselőtársaim beszedet nagy figyelemmel hallgattam, egy kep jutott eszembe. Ha az úton találkozom egy elesettel nélkülözővel, rászorulóval, egy elalélt emberrel s azt látom, hogy annak segítségére siet valaki egy pohár vízzel és ezzel első segítséget I nyújt neki, akkor én ezt az első segítséget nyújtó kezet nem ütöm le, a segítséget nyujto .Doharat nem ütöm ki a kezéből,, hanem magam is igyekszem segítségére sietni es bízom abban, hogy aki az első segítséget nyújtotta, az nyújtani fogja a továbbiakat is (Kethly Anna: A törvény csak mutatja a pohár vizet de nem adja! i Propper Sándor: Az a baj, hogy üres a P A másik dolog, amit nem tudok megérteni, az hogy miért nem tudnak leomlani az egyes pártkeretek között levő elválasztófalak olyan javaslat tárgyalásánál, amely javaslatban egy érdemes társadalmi réteg megsegítéséről van szó, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: ök is 'akarják!) mint amilyen az előttünk fekvő törvényjavaslat is. (Ügy van! u középen.) Nem tudom megérteni azt sem, hogy amikor nagy tömegek gazdasági helyzetén segíteni kívánunk, miért vannak ezek a differenciák.- En ezt a törvényjavaslatot a segítésre elsősorban alkalmasnak találom. Hiszen volt a parlamenti életben igen szép példa erre, amikor a munkásság jólétéről tárgyaltunk itt a Házban, amikor a lex Vass I.-et hoztuk a Ház elé. Akkor ez a parlament impoizáns módon, helyesen és okosan egyetértett abban, hogy miképpen lehet a munkásságnak jobb helyzetét nemcsak jogi, hanem gazdasági helyzetét is biztosítani. Amikor azt látom, hogy az ország társadalmának egy másik rétege érdekében, az immár egy évszázadra visszatekintő magánalkalmazotti társadalmi réteg érdekében azon fáradozunk, hogy miképpen lehene számára jobblétet biztosítani, amikor a lex Vass helyett jön az első lex Bornemisza, (Elénk helyeslés és éljenzés.) amelyről meg kell állapítanom, hogy szociális javaslat — én tudok kritizálni, élek is a kritika jogával és fogok is élni — mondom, amikor azt látom, hogy a magán alkalmazottakra vonatkozólag jön egy,új törvényjavaslat, amelyet évitizedek óta hiába vártunk, akkor, mint ahogy mondottam, az első — hogy úgy mondjam —mentőpoharat nem ütöm ki a segítséget nyújtó kézből, hanem magara is segítségére sietek a kormánynak. (Kéthly Anna: Üres pohár!) A pohárban benne van a minimális munkabér, (vitéz Shvoy Kálmán: A munkaidő!) a pohárban benne van a fizetéses szabadság biztosítása, benne van azonkívül a munkaidő (Tóth Pál: A munkaidő is!) a munkaviszonyok egyéb szabályozása. (Propper Sándor: A miniszter úr maga mondta a bizottságban, hogy ne várjunk sokat a javaslattól! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Tudatos félremagyarázás! — Propper Sándor: Méltóztatott mondani!) Bocsánatot kérek, nagyon röviden beszélek, ne méltóztassanak zavarni, — cmert nincs időm válaszolni. Mondom, éppen azért, minthogy én ezt a javaslatot a magánalkalmazottak első segítő törvényjavaslatának nevezhetem, kérem a mélyen t. miniszter urat és a kormányt,, hogy ezekután a magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó" további javaslataival, a magánalkalmazotti kamarával is jöjjön a Ház elé, mert mi ezeket is sürgőseknek és múlhatatlanul szükségeseknek tartjuk. Legyen szabad azonban az igen t. miniszter úr figyelmét egy-két kérdésre mégis felhívnom. Ez a törvényjavaslat úgy szerepel előttünk, — és sokan mondják ezt kívülről is — mint amely új munkahelyeket akar biztosítani. Ez igaz, de ennek a javaslatnak elsőrendű célja nem ez, hanem a már munkában lévőknek, akár fizikai munkásoknak, akár egyéb alkalmazottaknak megsegítése. (Ügy van! a középen. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez a helyes!) En a költségvetés tárgyalása során azt mondottam a miniszter úrnak, hogy sok minisztertől vártam azt, hogy ezt a javaslatot a Ház elé terjeszti,és a miniszter úrtól is elvárom; meg kell állapítanom szemtől-szembe, ho,gy a miniszter úr ezirányú ígéretét be is váltotta. Várom a továbbiak sorra következését. Mint mondottam, ez a javaslat elsősorban 14*
