Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

94 Az országgyűlés képviselőházának 289 a munkában lévőknek megsegítése. Amikor te- • hát azt látjuk, hogy ezeknek a helyzetén javít, — ha nem is teljes egészében — a javaslatot mar csak azért sem utasítom el, mert más vonatkozásban többet ad- Sürgettem a magánalkalmazottak jogviszonyait tárgyaló törvényjavaslatot s nyíltan megmondom, hogy ennél kevesebbet kaptam, de viszont többet kaptam azért, mert a miniszter úr a munkásságra is messzemenően kiterjesztette ta javaslatot. Ez isi egyik oka annak, amiért én a törvényjavaslatot elfogadom. Legyen szabad még arra is felhívnom a miniszter úr figyelmét, hogy itt nemcsak az ifjúság elhelyezéséről van szó, hanem szó van arról a kategóriáról is, amely kategóriához tartozó ezrek és tízezrek vannak munka nélkül a 30 és 40 esztendős életkorban. Kérem a miniszter urat, hogy amikor állandóan sürgetjük a fiatalok elhelyezését,, ne méltóztassék megfeledkezni erről a generációról sem, nehogy ennek a javaslatnak következménye az legyen, hogy a fiatalok tömeges elhelyezésének leple alatt az idősebbeket tegyék ki az utcára és ezzel családokat fosszanak meg, vagy foszthassanak meg a megélhetésnek, a jövő boldogulásnak lehetőségétől. Es még egyre kérem .az igen t- Házat és az igen t. miniszter urat, s azt mondhatnám, ez az egy dolog egy mondatban kifejezhető: mindenkit a maga helyére! E tekintetben (megvan a miniszter úr érzéke, de ebben az országban, sajnos, azt látjuk, hogy nem a pozícióhoz, a helyhez keresnek megfelelő szakembert, hanem az embereknek keresnek szak-állást. (Jenes András: Ügy van!) Ezzel a régi, rossz rendszerrel nekünk szakítanunk kell. Hogy miért mondoui én ezt a magán alkalmazottakkal kapcsolatban is? Azért, mert ma olyan nagy a nyomor, olyan nagy a nélkülözés, hogy a magasabb képzettségűek Is iboldogan foglalnak el kisebb képzettséget igénylő helyet és ezáltal a magasabb, képzettségű munkát és megélhetést joggal igénylő ember az első pillanattól kezdve elégedetlen és boldogtalan lesz, mert ő nagyobbra hivatott és nagyobbak az igényei; pedig azaz ember, akinek a helyét elfoglalja, ezzel a munkahellyel egész életén át megelégedett lett volna. Ezeket óhajtottam röviden elmondani. Hozzáteszem ehhez még azt, hogy a részletekre nem térhetek ki, de csatlakozom ahhoz a kéréshez, hogy a törvény hatályának az utazó alkalmazottakra, a pénzintézeteknél lévő altisztekre és az egyéb magánalkalmazottakra való kiterjesztéséről is a végrehajtási utasításban gondoskodjék az igen t. miniszter úr. Még egy körülményre hívom fel a t. miniszter úr figyelmét s ez is a végrehajtási utasítás keretébe tartozik. Arra kérem a miurat, hogy ne méltóztassék a benzinkutaknál dolgozó többezer alkalmazottról megfeledkezni, mert ez Is érdemes r alkalmazotti kategória, amelynek a hóna alá kell nyúlni. T. Ház! Azzal zárom felszólalásomat, amivel kezdtem: Ha én azt látom, hogy az elgyengül tnek, az elaléltnak első segítsége a pohár víz, — ennek tartom ezt az egész törványjavaslatot — akkor nem ütöm ki ezt a poharat a segítő kézből, (Propper Sándor: Üres a pohár!) hanem magam is segítségére akarok sietni az elaléltnak azzal, hogy elvárjuk a kormánytól, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyaira vonatkozó további intézülése 1937 június 30-án, szerdán. kedéseket is és a kamarára vonatkozólag meg fogja tenni. A törvényjavaslatot ezen az alapon készséggel és örömmel elfogadom. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Helyeslés jobbfelől.) Elnök: vitéz Várady László képviselő urat illeti a szó. vitéz Várady László: T. Képviselőház! Nagy örömmel hallottam Homonnay Tivadar t. képviselőtársamnak rövid, de nagyon értékes szavait, mert hiszen ő nemcsak a maga, de egész pártja nevében üdvözölte Örömmel ezt a javaslatot. Vitán felül áll, hogy ez a javaslat egy korszakalkotó, nagyon időszerű és megfelelő törvény, amely határkövet jelent Corpus Iurisunkban is, mert azok az intézkedések, amelyeket a történelmi idők szükségszerűsége ma reánk'parancsol, megoldják és — az élet lüktető erejével harmonizálva, úgy a 'munkavállalók, mint a munkaadók érdekeit is szem előtt tartva — a helyes irányba terelik az összes problémákat. T. Ház! A régi világban, az úgynevezett individuális liberalizmus korszakában a szabadság jelszava mellett egy nagy szabadosság alakult ki, amely a munkavállalót sokszor a kiuzsorázásnak, letörésnek és teljes^ kihasználásnak tette ki. Megállapítható tényként is, hogy 1867-től mondhatnám 1920-ig az akkori politikai és gazdasági élet értékvakságban szenvedett, mert a nagytömegű munkásságnak jogos igényeit nem fogadta el és ex el nem fogadás mellett a munkásság tényleg kényszerülve volt gazdasági erőit gyűjtve a szociáldemokrata párthoz szegődni. Sajnos, ez a. párt inkább a saját jól felfogott politikai hatalmát nézte, mint a munkások jólétéért való harcát biztosította. (Propper Sándor: Ejnye, ejnye, patikus uram!) En elhiszem t. Propper képviselőtársamnak, aki az imént, amikor Homonnay képviselő úr aiz igazságot a pohárba öntötte, igyekezett a pohár vizét cseppenként kiöntögetni, hogy ez a megállapításom nem tetszik aieki. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Be engedje meg, hogy én is cseppekben adjaon ibe neki azt az igazságot, _ hogy ezzel a törvényjavaslattal ismét egy új gyékény hull ki a szociáldemokrata párt lába alól, mert (Kéthly Anna: A gyékény nem hull ki, aat kihúzzák!) ez a kcjranány megértője az idők szavának és teljesíti a imunikásiságinak azokat a követeléseit, amelyeket önök ötven éven át hirdettek, de (megvalósítani nem tudtak. T. Ház! Ha a magánalkalimiazottak statisztikáját nézem, megállapítom belőle, hogy Magyarországon 1890^ben 11.000, 19004>an 24.000, 1910-ben 41.000, 1920-ban 58.000 magánalkalmazott volt, most pedig 132.000 imagánalkalmazott van. Ha ezeknek családtagjait átlagosan néggyel számítom, tehát 526.000 • lélekről van szó, ennyi emiber nyugalmáról és ibiztomságáról intézkedik ez a törvényjavaslat a szellemi •munkásoknál. Ha ehhez a számhoz hozzáveBzem a rendelkezéseimire: álló statisztikáiból a gyáripariban dolgozó 'munkások számát és ezt ugyanilyen kulccsal, négyes számmal szorzóm, akkor 928.300 lélek adandó hozzá az előbbi számihoz és a kettőt összeadva megállapíthatjuk, hogy e törvényjavaslattal kapcsolatban 1,454.300 lélek van érdekelve, ami az ország lakosságának 17'2%-át teszi ki. Ha összehasonlítom a .mai viszonyokat például a környező államokéval, azt látom, hogy a szociáldemokrata párt által annyira lecsepült és támadott Olaszországban az olasz