Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

398 Âz országgyűlés képviselőházának i másul venni méltóztassék. Budapest, 1937. évi május hó 25-én. Széll József s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga! Ifj. Balogh, István: T. Ház! A belügyminiszter úr válaszában kerek választ képzel adni, én azonban ezt bátor vagyok megcáfolni és legalábbis részleteiben nagyjából ismertetni azt a kellemetlen állapotot, amelyben egy nagytömegű, ezrekre menő szegény munkásréteg szenved éppen amiatt a kellemetlen bürokkratikus rendszer miatt, amelyet itt a Házban már a legintenzívebben kifogásoltunk. A Bokkantsegélyző Egylet — amint a képviselőház legtöbb tagja ezzel tisztában van — a háború előtt létesült és annak idején olyan nagy Összegeket bocsátott rendelkezésére azoknak az embereknek, akik pár év múlva nyugdíjellátásra igényt tarthattak, hogy boldog, nyugodt életet biztosított számukra. A legutóbbi időben, különösen pedig az utóbbi években ez a szolgáltatás annyira megromlott, hogy az Egylet 40—60 filléres, vagy 1.20 pengős havi segélyeket juttat csupán ezeknek a munkáséletüket keresztülharcolt szerencsétlen embereknek, ugyanakkor amikor egyes uraknak, kiknek zsebében a részvények legnagyobb hányada van, több mint százezer pengő részvény nyomja a zsebét, már pedig ezek a szerencsétlen emberek véres verejtékkel keresett filléreidet adták oda abban a reményben, hogy majd meglesz ennek a látszatja nyugodt öregségükben. Olyan körülményeket akarok most a t. Házzal megismertetni, amelyeket a belügy mini szótér úr elődje már 1936 őszén vizsgálás tárgyává tett és 1937 nyarán ez a kivizsgálás még csak olyan állapotban van, hogy mint a .belügyminiszter úr mondja: ez a kivizsgálás még hoszszabb ideig fog eltartani. Pedig van-e ennél sürgősebb dolog, amikor sok ezer ember kenyeréről, megélhetéséről, segélyfilléreiről van szó? Nem lehet elfogadni a kormánynak ezt az ér; vét és nem lehet eléggé sürgősséget kiáltani ilyenkor, hanem egyszerűen meg kell fogni a dolgot s ha van rá mód a jelenlegi rendszer keretén belül, pár hónap alatt keresztül kell hajtani ezt a kivizsgálást, annál is inkább, hogy az intézet belső tagjainak elvegyük a lehetőségét' és kedvét attól, hogy újságcikkekben, de különöskép apró kis magán jegyzetekben, vagy magánlevelekben erőltetni, presszionálni tudják ezeket a szerencsétlen nincstelen embereket, azzal, hogy inkább ma egy veréb, mint holnap egy túzok, inkább ma egy fillér, mint holnap egy pengő. Mondom, el kell venni a lehetőségét annak, hogy ma elszámoljanak és 30—50—100 pengő végkielégítéssel elintézhessék ezeket a szegény embereket. Tömegével vannak, akik már fillérekért leszámolták a maguk fáradtságos munkája eredményekép befizetett összegeiket, mert hiszen éhen vannak .és szükséges, hogyha többet nem, 30-^-40 pengőt kézbe kaphassanak, hogy a zálogból kiválthassák kis ruhájukat^ vagy kenyeret biztosíthassanak családjuk számára. T. Ház! Kendkívül sajnálatos, hogy ilyen magas lóról kezeli a belügyi kormány ezeknek a nagytömegű, nagy számot jelentő rokkant Öreg embereknek, nagycsaládú embereknek az ügyét és nagy kár, hogy a kormány hatalma . nem biztosít semmi előnyt a számukra, mert ezért bánhatnak el ilyen mostohán ezekkel az .emberekkel. Itt van egy nagy garmada újságcikk, apró 28. ülése 1937 június 9-en, szerdán. levél, amelyeket külön-külön küldöttek el a stróhmanok, — hogy jó magyarul fejezzem ki magam — amelyekben felelőtlenül felhívják ezeknek a kis apró embereknek a figyelmét arra, hogy ma számolj el, még most lehetséges, mert a 'belügyi kormány vizsgálatot rendelt el és ennek keretén belül olyan kilátások vannak, hogy a hadikölesönben jegyzett óriási Összeget^ a Magyar Kokkantsegélyző Egyesület most már elvesztette, ilyenformán a ti számotokra nem jelenthet előnyt türelmes várakozástok. Ennek az egyesületnek óriási palotái vannak s ezért lehetetlennek tartom, hogy egy igazságos, erkölcsös, egy önmagát nemzeti és keresztény alapon álló s ilyen beállításban hirdető kormány ezt az . elbánást véglegesnek tudja kijelenteni ezekkel a szerencsétlen tömegekkel szemben. Nincs itt szükség arra, hogy ez a kormány több ellenséget állítson magával szemben csatasorba. (Csoór Lajos: Van neki úgyis elég!) Kénytelen voltam t. miniszter úr, ezeket a dolgokat így ismertetni és a maguk valójában feltüntetni, mert tudom és biztos vagyok benne, hogy ezzel semmi szín nem használ a kormány egy olyan jobboldali irányzatnak, amelyet hirdet, de bent a szívében nem igazol. Ezért ezt a választ nincs módomban elfogadni. Elnök: Következik a határozathozatal. . Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az írásban adott belügyminiszteri választ tudomásul vennil (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza ifj. Balogh István képviselő úrnak az irredenta törekvések elnyomása tárgyában folyó évi május hó 26-án elmondott interpellációjára, í Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációra adott választ felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassoj: »Tisztelt Képviselőház! Ifj. Balogh István országgyűlési képviselő úr az országgyűlés 1937. évi május hó 26-án tartott ülésében az irredenta törekvések elnyomása tárgyában az ósszkormányhoz interpellációt terjesztett elő. Erre az interpellációra a m. kir. kormány nevében végleges válaszom a következő: Vannay László és Szász József az osztrák szövetségi elnök úr budapesti tartózkodását arra akarták felhasználni, hogy tőle NyugatMagyarország visszaadását követeljék, illetve kérjék. A »Szittyakürt« című időszaki lapban ezt a szándékukat beharangozták és elhatározták, hogy tervüket a miniszterelnök úr ő nagyméltóságának is bejelentik, továbbá, hogy egy nagy bizottságot szerveznek, amely az osztrák államfőnél kihallgatásra jelentkezik és neki memorandumot nyújt át. Vannay és Szász május 3-án a főkapitányság politikai osztályán előadták, hogy szándékukról a miniszterelnökségen bejelentést tettek, miután arra választ nem kaptak, azt hallgatólagos engedélynek tekintik és ezért május 4-én este 7 órára a volt nyugatmagyarországi felkelőket a »Szittyakürt« Erkel-utcai szerkesztőségének helyisége elé rendelték, hogy yeiük az osztrák követség elé vonuljanak, ott kihallgatásra jelentkezzenek és memorandumukat átadják. A főkapitányságon nyomatékosan figyelmeztették nevezetteket a következőkre: 1. Abból a körülményből, hogy bejelenté-