Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

Az országgyűlés képviselőházának 2, sükre válasz^ nem kaptak, az engedély megadására semmi esetre sem lehet következtetni. 2. Miklas szövetségi elnök úr Magyarország főméltóságú kormányzójának vendégeként jött az országba és — eltekintve az ebből bizonyára eredhető külpolitikai hátrányos komplikációktól — legalább is ildomtalan volna a szövetségi elnök urat fonák helyzet elé állítani. Egyúttal arra is felhívták nevezetteket, hogy a kérdéses felvonulás és* nagy-bizottság megszervezése dolgában egyelőre minden további lépést szüntessenek be, főleg ne csődítsenek az Erkel-utcába tömegeket, mert ezzel a ténykedésükkel a közbékét és közrendet veszélyeztetik. Vannay és Szász ezt tudomásul vették. Ugyanaznap este a rendőrség értesülést szerzett arról, hogy Szász József egy-két órával előbb a Túrul Szövetséghez fordult, kérve, hogy akciójukban vegyenek ők is részt és küldjenek az Erkel-utcába legalább 100 főnyi diáksereget, a Turul Szövetség azonban ezt a kérésüket elutasította. Mivel Szász József az erzsébetvárosi bombamerénylet egyik gyanúsítottja, Vannay

? pedig a Schill tábornok-féle puccskísérlet elítéltje volt és mindketten oly egyénekként ismeretesek, akik fanatizmusukban elhamarkodott szenvedélyességgel cselekvők, emellett a rendőrség felhívásának sem tettek eleget, méltán arra lehetett következtetni, hogy tervüket a tilalom ellenére is végrehajtják, ami által a^ közrendet és a közbiztonságot veszélyeztetik és egy velünk barátságos állam fejének látogatása alkalmával kötelező nemzetközi illemet megsértik. Ez okokból a rendőrség kénytelen volt nevezettek, őrizetbevételét törvényes hatáskörében sürgősen foganatosítani. Előállításuk május 4-én reggel 7 óra tájban történt. A rendőrségen közölték velük őrizetbevételük okát, amire azt a kérést terjesztették elő, hogy napközben detektív kíséretében mozoghassanak, az éjszakát pedig felügyelet alatt lakásukon tölthessék. A rendőrség kérésüknek azzal a kikötéssel tett eleget, hogy Szász József detektív kíséretében járja be azokat az alakulatokat, amelyeket az Erkel-utcába rendeltek és közölje velük, hogy a memorandum átadása elmarad, tehát a kérdéses helyen és időben ne gyülekezzenek. Szász József ennek a kikötésnek eleget is tett. Felügyelet alatt való tartásuk májos 5-én d. u. 5 órakor, a szövetségi elnök úr eltávozása után, azonnal megszűnt. Felügyelet- alatt tartásukra többek között a jogalapot a m., kir. rendőrség részére kiadott Szolgálati Szabályzat 49. 4-ának utolsó bekezdése adta meg. Szász és Vannay a budapesti m. kir. ügyészségnél feljelentést tettek^ hivatali hatalommal való visszaélés és személyes szabadság megsértése miatt ismeretlen tettesek, illetőleg azok ellen, akik a rendőrséget a, velük szemben foganatosított eljárásra utasították. A budapesti kir. ügyészség a Bp. 34. §-a alapján e vád képviseletét megtagadta, mert úgy látta, hogy a rendőrség törvényszerűen járt el és hogy bűncselekmény nincsen. A kir. ügyészség határozatában hivatkozik a 4352/1920. B. M. int. rendelet 1. és 2. §-aira, amelyek^ szerint a társadalmi rend és béke szempontjából, valamint a közbiztonságra és közrendre aggá?. ülése 1937 június 9-én, szerdán* 399 lyos egyént őrizetbe lehet venni. Hivatkozik továbbá a rendőrség részére kiadott Szolgálati Szabályzat 49. §-áhan foglaltakra. Kérem a t. Házat, hogy a választ tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1937. évi június hó 3-án. Széll József is. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Ifj. Balogh István: T. Képviselőház! Előre kijelentem,, hogy a belügyminiszter úr részéről a május hó 26-án elmondott interpellációmra adott választ nem vehetem tudomásul. Mondhatom, hogy mellébeszélés ez, amit itt meg kell, hogy magyarázzak. Azt mondja a miniszter úr, hogy Vannay László és Szász József az osztrák szövetségi elnök úr budapesti tartózkodását arra akarták felhasználni,, hogy követeljék tőle Nyugat-Magyarország visszaadását. Mélységes tévedés ez, mélyen t. b3lügyminiszter úr. Nem Vannay László és nem Szász József kérték ezt» hanem a magyar irredenták kérték. A magyar irredenták kérték és nem akartak követelőzni, ez eszük ágában sem volt. A legelső lépéstől a legutolsóig beigazolható^ ^az, hogy semmi szándékuk nem volt követelőzni, annál is inkább, mert nyilt őszinteséggel magának a miniszterelnök úrnak a színe elé járultak azzal a kerek és becsületes kéréssel, tegye lehetővé, adjon módot és lehetőséget, hogy ezt a tisztességes kérést előterjeszthessék, de legalább is adjon választ arra, hogy mi a véleménye: megengedi-e azt, hogy a magyar irredenták szót kaphassanak az osztrák elnök úr Magyarország vendéglátása alkalmával? A továbbiakban azt mondja a belügyminiszter úr, hogy Vannay és Szász József beharangozták ^a Szittyakürtön keresztül, hogy a miniszterelnök úr elé az elmondottak szerinti kéréssel járultak. Ez igaz, csak az nem igaz, — bocsánat — az nem való, hogy beharangozták. Semmit nem harangoztak be, semmit nem tettek hozzá, még kommentárt sem fűztek hozzá, csupán csak azt fektették papírra, ami az újságban megjelent és amit a miniszterelnök úrnak elküldtek.^ Azt hiszem, ennél helyesebben, nyíltabban és becsületesebben nem intézhették volna el ezt az ügyet. Különben is, mivel szándékukat ismertették a miniszterelnökségen, választ pedig nem kaptak, az volt a természetes következtetés, hogy szándékukat tudomásul vette a miniszterelnök úr és talán későbbi időpontban akarja^ értesíteni őket mikénti intézkedéséről. Ez tévedés volt ezeknek az uraiknak részéről. Miklas elnök úr megérkezésekor nem beidézték, hanem egyszerűen meghívták őket a rendőrségre s azokat, akik megjelentek, megkérték, ne tegyenek semmit, — ennek okait még ma sem tudjuk — ne tegyenek semmilyen lépést, mert a külpolitikai helyzet nem alkalmas annak keresztül viteJ-ére. Ezek az urak megfogadták a tanácsot és azt mondták: rendben van s megígérték becsületszóra, hogy semmiféle lépést nem tesznek. Akármennyire kellemetlen színben tünteti is fel a rendőrség ezeket a türelmetlen magyarokat, azt nem lehet elfogadni, hogy itt a szövetségi elnök úr oknélküli követeléseknek, vagy éppen támadásoknak lett volna kitéve, annál is kevésbbé, mert ezek az urak teljesítették a rendőrfőkapitányság kérését és mint komoly magyarok nem folytatták tovább az akciót. T. Ház! A belügyminiszter úr válaszának