Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. ülése 1987 június 9-én, szerdán. 403 dás. Most a kereskedelemügyi minisztérium nagy kegyesen azt mondotta, hogy 14 kilomé­ter távolságra járathat naponként autóbusz­járatot. Természetes dolog, minden vállalkozó nagyon jól tudja, hogy egy olyan autóbusz­járatból, amely egy 3000 lakosú községből köz­vetlenül a vasúthoz megy, 14 kilométer tá­volságra, nem lehet megélni, abba csak bele­bukni és azon csak teljesen tönkremenni lehet. Ha tehát a kereskedelemügyi miniszter úr vá­laszát várom, akkor azt kérem, hogy mivel nincs sérelem egy nagyvállalkozóval szemben, hanem arról van szó, hogy egy szegény kis­emberen segítsen, méltóztassék ezt az enge­délyt nlykép revízió alá vonni, hogy ez a kis­ember a maga életlehetőségét megtalálja és az számára biztosítva legyen. Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter úr kíván válaszolni. Bornemisza Géza a kereskedelem- és közle­kedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Csoór Lajos képviselő úr interpellációjában tulajdon­képpen két magánautó busz vállalkozó vitáját és veszekedését hozta a Ház elé. A helyzet az, hogy a szóbanforgó járat kérelmezése két auto­buszvállalkozó részéről történt. A Csoór Lajos képviselő úr által ajánlott vállalkozó azonban több okból kifogás tárgyává tétetett, még pe­dig azért, mert, mint méltóztatik tudni, jogo­sulatlan fuvarozásért többször meg kellett in­teni és egy hivatalos vizsgálat eredménye megállapította, hogy hamis rendszámtáblával is fuvarozott, úgyhogy ez a vállalkozó^ nem mutatkozott minden tekintetben megbízható­nak. De nem ez volt a szempont az engedély kiadásánál, hanem tisztán és kizárólag az, 'hogy a magánautobuszjáratok létesítéséről szóló törvényes rendelkezések világosan kife­jezésre juttatják, hogy új autóbuszjáratot leg­alább olyan vonatkozásban, amilyen vonat­kozásban esetleg szabályszerűen engedélyezett autóbuszjáratok forgalmi érdekeit sértené, nem lehet engedélyezni. Már pedig ez a járat kife­jezetten ilyen volt, amennyiben két, egy északi és egy déli járat volt. Az északi és déli járat összekapcsolását jelentette volna ennek a 6 kilométeres szakasznak engedélyezése, miáltal a forgalmi és távolsági okokból kedvezőbb helyzetben levő alsó járat tulajdonosa, Soltész elvonta volna a forgalmat a felső járattól. Ha már szociális szempontokat említünk, bár meg kell állapítanom, hogy szociális szem­pontok a közlekedési vállalkozások engedélye­zésénél nem lehetnek irányadók, hanem első­sorban a közlekedési problémák helyes megol­dása irányadó, meggyőződésem szerint szociá­lis szempontból is helyesen jártam el, amikor a törvény kifejezett rendelkezéseinek szem előtt tartásával nem engedtem, hogy egy új járat meghosszabbításával egy meglevő és feladatát, munkakörét szabályszerűen ellátó vállalkozónak üzleti esélyeit csökkentsem. Ami az új engedélyezést illeti, az engedé­lyezés úgy jött létre, hogy a helyszíni tárgya­lás alkalmával az összes helyi hatóságok és inasra az érdekelt is hozzájárult ehhez a meg­oldáshoz, annak ellenében, hogy megengedtük járatainak szaporítását, ö maga alá is írta a jegyzőkönyvet és utólag jött arra a meggon­dolásra, hogy vele esetleg valami méltányta­lanság történt és ismét kérte ennek a járatnak engedélyezését. Miután megállapítottam, — mert hiszen Csoór képviselő úr ezt a kérdést KÉPVISELŐHÁZI NAPÍ.0 Xjv, nekem körülbelül két-három héttel ezelőtt már említette — hogy az eljárás szabályszerűen folyt le, a kiküldött képviselő a törvény szel­lemében és a törvény világos rendelkezései ér­telmében járt el és ezért mindaddig, amíg az engedélyezett vállalkozó kötelezettségeinek ele­get tesz, a már engedélyezett járatot tőle visz­szavonni nincs módomban. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Méltóztas­sanak megengedni, hogy rövid időre igénybe­vegyem szíves türelmüket. Nem egyén érdeké­ben, hanem két község érdekében szólaltam fel, két község képviselőtestülete és elöljárósága kérte, hogy ezt a dolgot szóvátegyem. A miniszter úr azt mondotta, hogy az il­lető nem mutatkozott megbízhatónak. Ezt megcáfolja magának a minisztériumnak a ha­tározata, hogy kiadott neki egy engedélyt 14 kilométer távolságra. Ha tehát 14 kilométerre megbízható, akkor 20 kilométerre is* megbíz­ható. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem arról van szó!) Azt mondja továbbá a miniszter úr, hogy ennek az engedélynek a kiadása sértette volná a régi vállalkozó érdekeit. Azt hiszem, azért sértette volna, mert ő ma 1 pengő 20 fillérért fuvaroz és az úi vállalkozó 80 fillérért akar fuvarozni. Ennyiben sértette tehát érdekét. Ellenben, ha ő kapta volna meg az engedélyt, akkor ez szolgálta volna 8000-es lakosú. két község és a Máv. utasforgalmának érdekét. Már most arra vonatkozólag, hogy a ha­tóságok és az illető személyek hozzájárultak, azt kell mondanom, hogy ez az, amiért felszó­laltam és amire rámutattam, hogy a szó szo­ros értelmében terrorizálták mind a hatóságo­kat, mind pedig az illető személyeket. Nem is hoztam volna a képviselőház elé ezt az egész ügyet, ha nem látnám a minisztérium eljárásá­ban, — abban az eljárásban, amelyre a mi­niszter úr hivatkozik és amelyben legjobb tu­domásom szerint megtévesztették — hogy olyan törvényellenes eljárás folyt le, amelyet feltétlenül szóvá kellett tennem a képviselőház előtt. Szóvá kellett tennem pedig azért, mert nem lehet tűrni, hogy a kormányzati tényezők által nyíltan hangoztatott intenciókat a mi­nisztérium ne hajtsa kellőképpen végre. Mivel -a miniszter úr az én komoly és minden személyes éltől mentes felszólalásom ellenére sem jut arra a meggondolásra, hogy ezt a dolgot nem az előadók és referensek be­mondásai alapján kell kivizsgálni, hanem ko­molyan és a helyszínen a tények felderítésé­vel és mert sajnos, azt kell látnom, hogy a mi­niszter úr még mindig azt a szellemet pártolja, amely ellen küzdök és küzdeni fogok, ezért válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, mélfóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudo­másul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomá­sul veszi. Következik Kajniss Ferenc képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úrhoz a Pázmány Péter Tudományegye­tem Orvostudományi Karának az alkotmányos szabadságjogba ütköző túlkapása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpel­láció szövegét felolvasni, 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom