Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

40í Az országgyűlés képviselőházának 2 28. ülése 1937 június 9-én, szerdán. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Interpelláció a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának az"alkotmányos szabadságjogba ütköző túlkapása tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak arról, hogy a | Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülése olyan határozatot hozott, amely a klinikai asszisztencia, illetve a tanszéki alkalmazottak alkotmányos jogait és lelkiismereti szabadságát sérti? 2. Hajlandó-e a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az orvoskari határozattal ejtett sérelmeket orvosolni? Budapest, 1937 június hó 2-án. Hajniss Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kajniss Ferenc: T. Ház! Nem szoktam a t. Ház figyelmét interpellációkkal igénybevenni, ezért_ nagyon kérem, méltóztassanak tudomásul venni, hogy tényleg súlyos és szerintem nagyon fontos kérdésben szólalok fel. A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karának egy elsietett határozatáról • van szó. A magyar sajtó június 4. és 5-i számaiban a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának üléséről írt, amelyet június 1-én tartottak a klinikai kinevezések dolgában. De mielőtt a kari ülés határozott volna, Orsós professzor úr felszólalt és azt indítványozta, hogy az új kinevezéseknél mellőzzék az Epoí.-nak, az Egészségpolitikai Társaságnak tagjait és hozzon a kari ülés olyan határozatot, hogy a klinikák fiatal orvosai nem lehetnek többé tagjai az Epol.-nak, amelynek elnöke állítólag szembehelyezkedett volna a tanári karral és- -annak egyik tagját megtámadta volna. Ez az indítvány hosszú vitát idézett elő a tanári karban. Nem megnyugtató már maga az a tény sem, hogy a határozat 11 :9 arányban történt. Elfogadták Orsós professzor indítványát és ezek után a kinevezések kérdésével nem is foglalkoztak, hanem kari határozat alapján felszólították a klinikák vezetőit arra, hogy nyilatkozatot írassanak alá az úgynevezett klinikai asszisztencia Összes tagjaival és juttassák el a dékáni hivatalba. Ebben a nyilatkozatban az van, hogy: Alulírott becsületszavamra kijelenteni, hogy a legjobb tudomásom szerint ezeknek és ezeknek az egyesületeknek vagyok a tagja és ha a jövőben egy egyesületbe be akarok lépni, szándékomat az intézet, illetőleg a klinika igazgatójának bejelentem és csak annak hozzájárulásával lépek be. Mikor a z Epol. ezt megtudta, körtelefont intézett a klinikák fiatal orvosaihoz és az Epol.-ban való tagság alól felmentette ezeket az úgynevezett fiatal orvosokat, nehogy kellemetlen és rossz helyzetbe jussanak. A klinikákon ezek szerint ma nincsen Epol. tag. Ez a becsületszóval tett nyilatkozat az egyesületekre általánosságban vonatkozik, de egyes klinikákon nyiltan kihirdették, hogy határozottan az Epol. tagjai ellen irányul ez a. kari határozat. Ennyi történt. Az a nagy kérdés, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának van-e joga ilyen határozatot hozni és hogy a belügyminiszter által jóváhagyott egyesületnek lehetnek-e tagjai azok a diplomával rendelkező fiatal orvosok, akik a klinikákon alkalmazva vannak, Ezt a szerintem súlyos sérelmet még súlyosbítja az a tény, hogy az általános formában hozott határozat mögött tényleg csak az Epol. ellen indított harc húzódik meg és azt a látszatot kelti, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi kara egy vélt sérelem megtorlására egyszerűen kiirtani óhajt egy lényegében tudományos, belügy miniszteri! eg engedélyezett és múltjában határozott értékeket felmutató egyesületet. Az Epol. két esztendővel ezelőtt alakult meg, tényleg az úgynevezett fiatalabb orvosi nemzedékből. Azért mondom, hogy fiatalabb nemzedékből, mert ma a 35—40 esztendős orvosokról állítják, hogy fiatalok, azokról, akik az értelem és munkaképesség javakorában vannak. Az Epol. körülbelül 1800 orvost gyűjtött tagjai porába és az Egészségpolitikai Szemle egy számát leteszem a Ház asztalára, annak bizonyítására, hogy ez az egyesület tényleg korszakalkotó, Önzetlen magyar tudományos munkát fejt ki és ezzel megszerezte lételéhez az erkölcsi jogot. Ezek a fiatal orvosok a maguk sovány garasait rakták össze, hogy tudományos, munkát végezzenek és biológiai célkitűzésük hirdetésével hatalmas tábort gyűjtöttek össze amagyar közegészségügyi új irányzatok ^szolgálatára. Az Epol. elsősorban a magyarság biológiai kérdésével foglalkozik, lényegében a legsorsdöntőbb magyar kérdéssel, azzal, hogy jövőnket miképpen tudjuk biztosítani a szláv, a román és a germán tenger közepén, ha biológiailag olyképpen romlik ez a , nemzet, ahogy ma látjuk s természetes, hogy egyúttal átvette Magyarországon a fiatalabb - orvosok érdekképviseletét is. A tisztán intellektuális ellentét is megvan, véleményem szerint, az orvosi kar és a fiatalabb orvosok egyesülete között. Ezt az intellektuális ellentétet azonban elmélyítette a kamarai választások története. Az Epol. azt hitte, hogy a közélet terén szerzett érdemeiért részt vehet ebben az érdekképviseleti küzdelemben is. A választás számukra meglepően jó eredményt hozott, de a heves és nyilt küzdelem természetszerűleg mindkét oldalon olyan nyilatkozatokra ragadtatott egyeseket, hogy az ellentét közöttük és az orvosi kar között kimélyült. Az orvosi kamarában azonban már nyilt érdekharc tört ki s a felvett jegyzőkönyvek és jelentések szerint az a harc tulajdonképpen anyagi természetű kérdések, a tagdíjak kérdése körül folyt. Ha az Epol. elnöke szabályszerűen megválasztott alelnöke a Budapesti Orvosi Kamarának,^ akkor annak elnöklése ellen csak túlzott érzékenységgel lehet állástfoglalni. A hivatalos jegyzőkönyv szerint Hajniss professzor a budapesti kamarának ezen a közgyűlésén arról beszélt, hogy ezután fel fogják emelni az orvosok adóját és a kamara is a felemelt adók alapján Összegszerűleg fogja kivetni a tagdíjakat. A profeszszor úr adóspiclikről is beszélt. Lényegében azt állította, hogy orvosok jelentették volna azt, hogy egyes professzorok 10.000 pengő után fizetnek adót. Az elnök csak annyit mondott, hogy a költségvetéshez méltóztassék hozzászólni. Ennek az elnöki enunciációnak lett a következménye az, hogy Hajniss professzor kijelentette, hogy ha nem adják meg neki a felszólalás jogát, akkor nem fogadja el a költségvetést. Ebből az egyszerű sérelemből hatalmas probléma támadt, amelynek során Orsós professzor úr például kijelentette, hogy Haj• nisS objektivitásának ilyen durva támadásban