Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-222
Az országgyűlés képviselőházának 22Ê. ülésé 1937 június l-en, kedden. 107 vagy el akarta volna vinni Balatonra az ő borát. Erre írtam a pénzügyigazgató úrnak, — a bor persze tényleg megromlott — hogy Balatonra nem minden nap lehet felmenni az egri embernek, mert Eger egy kicsit messze van Balaton községtől, (Derültség.) tudniillik Borsodban van egy Balaton község. (Kun Béla: Az is messze van!) Az is messze van és így az a szegény ember nem mehet Balatonra, hogy feltöltse a borát és hogy vigyázzon arra, hogy ott illetéktelen kezek ne nyúljanak hozzá ahhoz a borhoz. (Zaj a baloldalon.) írtam tehát a pénzügyigazgató úrnak, hogy legyen szíves és legalább azt a fellebbezést sürgősen) intézze el, amellyel megfellebbeztem ezt a 115 pengő il; letek, borfogyasztási adó és nem tudom, mi egyéb megfizetéséről szóló határozatot. A pénzügyigazgató a levelemre nem válaszolt és annál kevésbbé intézkedett. (Kun Béla: A pénzügyigazgató sokszor nagyobb úr mint a főispán és a miniszter!) Most csak egyet várok, azt, hogy a levelemet, amelyet Miskolcra küldtem beadványnak fogja tekinteni a pénzügyigazgató és meg fogja leletezni. (Derültség.) Arra kérem a miniszterelnök urat, úgy is, mint földmívelésügyi minisztert, hogy ezeket az anomáliákat, ezeket a panaszokat, amelyek keresztbe fekszenek a bor értékesítésének, méltóztassék megszüntetni, mert hiába fogunk mi bort termelni, ha azt nem lehet értékesíteni, és akkor az a sokmillió munkás, akiről a földmívelésügyi miniszter úr tegnap olyan szimpatikusán, szépen és megértően nyilatkozott, nem fog boldogulni. (Úgy van! Ügy van a baloldalon. — Meizler Károly: A zalai kisgazdákkal épp így csináltak! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Alföldy Béla! Alföldy Béla: T. Ház! Nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy ennél a címnél magam is, mint az ország egyik legnagyobb bortermelő vidékének képviselője, ki ne fejezzem legsúlyosabb aggályaimat azzal az imminens veszedelemmel szemben, amely a bortermelők tarthatatlan, mondhatnám katasztrofális helyzetén keresztül egész gazdasági életünket alapjaiban rendítheti meg. Mindössze négy hónap választ el már csak bennünket a szürettől. Kerületemnek közel 15.000 kis holdat kitevő borvidékén a pincék színültig tele vannak készletekkel. (Mózes Sándor: Ugyanaz az eset nálunk is!) 100.000 hektoliter borkészlet van csak Bácsalmáson. Ehhez még aa is hozzájárul, hogy éppen olyan bő termés valószínűsége mutatkozik nálunk, mint tavaly volt. (Mózes Sándor: Le fog zuhanni a bor ára!) Ha a megfelelő preventív intézkedések elmaradnak, akkor az eddigi készlet és az új termés következtében olyan torlódás fog beállni, amelynek következménye kiszámíthatatlan. (Ügy van! bal felől.) Tisztelettel kérem a miniszter urat, mentse meg a szőlősgazdáknak túlnyomó részben kisexisztenciáját (Mózes Sándor: El kell törölni a borfogyasztási adót!) még egy olyan »fekete szürettől«, amilyen a tavalyi volt, amikor a présszőlő kilóját 3 fillérért voltak kénytelenek odaadni, a mustot pedig cukorfokonkint 0-3—0-5 fillérért vesztegették el a borkereskedőknek, akik a leglelkiismeretlenebb módon éltek vissza a termelők kényszerhelyzetével. (Mózes Sándor: Három fillérért vásárolták a mustot!) Ha már a borkereskedőkről beszélek, szeretnék egy ügyet a miniszter úr figyelmébe ajánlani és kérem, legyen kegyes a pénzügyminiszter úrnál interveniálni ebben a kérdésben, mert véleményem szerint, aki lop, csal, aki adócsalásokat követ el, annak bűneit nem lehet eltussolni, hanem annak el kell vennie méltó büntetését. (Mózes Sándor: Ügy van!) Bácsalmáson évtizedek óta 10—12 borkereskedő vásárolja össze a borokat. Évenként körülbelül 100.000 hektolitert vásárolnak össze és évtizedek óta ezek után a készletek után egy fillér adót nem fizetnek. (Ernszt Sándor: Hát az hogy lehet? — Mózes Sándor: Csak mint közvetítők, mint ügynökök szerepelnek! — Br. Berg Miksa: Ezeket meg kell fogni! — Zaj.) A község vezetőségétől, az adóügyi jegyzőtől a következő jelentést kaptam (olvassa): »Egy éve elmúlt januárban, amikor felszólítottuk őket írásban,, vétívvel, hogy a be- és kiszállított mennyiségeket a rendelet szerint jelentsék be, mert nem tudjuk, hová ment ki a sibolt áru. Egyetlen litert sem jelentettek be, vagyis szerintük semmiféle forgalom nem volt. Erre jövedéki szabálytalanság miatt tényleírást vettünk fel ellenük és a veszélyeztetett fogyasztási adó, büntetés, közadók stb. erejéig az egész készletet lefoglaltuk. Eddig 40 vágón bort foglaltunk le és a 121.100/1923. számú pénzügyminiszteri rendelet 19. §-ában foglalt kötelezettség elmulasztása miatt a büntetőeljárás megindítását kértük a pénzügyigazgatóságtól.« A bácsalmási adóügyi jegyzőség átírt a többi községekhez, vájjon nincsenek-e ezek a készletek másutt bejelentve, nincs-e ott valami raktáruk és nem adóznak-e másutt, a válasz azonban az volt,, hogy ott semmiféle üzletük és keresetük nincs. Ez a 10—12 ember évenként annyit vesz be, mint Bácsalmás 14.000 lakosa együttvéve, mert ennek a 14.000 embernek a 25.000 hold után sincs több jövedelme egymillió pengőnél, amiből azonban 560.000 pengőt adóba leadnak. Ezek a t. urak ellenben, akik néhány hét alatt megcsinálják a maguk üzletét, tehát minden verejtékezés nélkül jutnak óriási jövedelmükhöz és mindent letarolnak, szintén megkeresnek évenkiht körülbelül egymillió pengőt anélkül, hogy egy fillér adót fizetnének. (Dinnyés Lajos: Hogy lehet äz h Az általuk összevásárolt bor — mint említettem — évi circa 100.000 hektó s hektonkint 10 pengő hasznot számítok, így jön ki pz évi egymillió pengő rebach. Ezt írja továbbá a község vezetője (olvassa): »Nem tudjuk, kik ezeknek a támogatóik, de egymás után oldja fel a pénzügy igazgatóság a zárlatokat.« (Meizler Károly: Na tessék! — Zaj.) Ennél a pontnál megállok egy [pillanatra. (Br. Rerg Miksa: Mégis, ki támogatja?) Nem tudom, mert a háttérben dolgoznak a protektorok. (Br. Berg Miksa: Kik azok? — Mózes Sándor: Kik keresnek ezek mellett? — Br. Berg Miksa: Ezt ki kell nyomozni! Ez a legfontosabb! — Zaj.) Ismétlem, neveket nem tudok! Én csak a község jelentését olvastam fel. Eleget tettem képviselői kötelességemnek, amikor ezt a súlyos ügyet ismertettem. Kérem a miniszter urat, legyen azon, hogy a szabályszerű, törvényes eljárás lefolytattassék. Mindez megint egy okkal több arra, hogy teljes erővel támogassuk a szövetkezeti gondolatot, amely biztosítja a termelők megélhetését és azt, hogy a termelő végre megkapja az Őt megillető részt. (Éber Antal: A termelők szövetkezetét, de nem az állam 'szövetkezetét! — Rakovszky Tibor: Nagy igazgatói fizetések nélkül! — Zaj. — Elnök csenget.) Arra kérem a miniszter urat, amire már több előttem felszólalt képviselőtársam is kérte, hogy minél előbb készíttesse el a
