Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-222
lôS Àz országgyűlés képviselőházának szesztörvény javaslatot, hogy azt az őszi kampányban azonnal letárgyalhassuk. Ezt semmiféle közjogi vagy egyéb javaslat nem előzheti meg, ez annyira vitális érdek. (Br. Berg Miksa: Na! Na! De a választójog mégis csak előbb jön! — Zaj. — Elnök csenget.) Lehetetlen helyzet az, — amint t. képviselőtársaim megjegyezték az előbb — hogy négy család taroljon le mindent és szedjen össze 60—70 millió pengős vagyont sokszázezer nyomorgó kárára. (Meizler Károly: Ugvanezt mondtuk el mi is! —Mózes Sándor: Egy véleményen vagyunk! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Irigylem Károlyi Viktor t. képviselőtársamat, (Felkiáltások a baloldalon: Miért?) hogy neki jutott az az öröm és élvezet, hogy »kivégezhette« a szeszkartelt. (Br. Berg Miksa: Nem végezte ki! — Zaj.) Nagyon Örülök, hogy ebben a kérdésben teljesen egyek vagyunk. (Br. Berg Miksa: Na! Na! Hol van Knob Sándor?) Kijelenthetjük mindannyian, hogy zárt sorokban fogunk a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr mögött állni, ha egy radikális szeszreformot hoz. (Br. Berg Miksa: Knob nincs itt? — Diilin^ Jenő: Masírozzunk a szeszkartel ellen! — Dinnyés Lajos: Fellner hol van? — Meizler Károly: Hagyjatok fel minden reménnyel! — Zaj. — Elnök csenget.) Mindannyian beszélünk a politikai értelemben vett diktatúra ellen. Mostanában Bethlen István gróf is beszélt erről, akinek nagy koncepcióját, kiválóságát elismerem. Ha azonban ő annyira támadja a diktatúrát és a Gömbös-érában bizonyos diktatórikus törekvéseket vélt felfedezni, (Meizler Károly: Hogy jön ki ebből a bor?) akkor kérdem, hogyan lehetséges az, hogy a gazdasági téren látható és valóban fennálló diktatúra, a karteldiktatúra ellen miért nem emeli fel a szavát? (Dinnyés Lajos: Miért tűri a kormány?) Ez a szörnyű gazdasági diktatúra jobban tönkreteszi az országot, mint bármilyen más politikai diktatúra. (Dinynyés Lajos: Miért támogatják? — Rakovsizky Tibor: Gyere ide Alf öld v, tenyerünkön hordunk! — Derültség. — Br. Berg Miksa: Vau elég hely, jöhetsz! Csak gyere át! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy amikor ezt a kérdést tárgyaljuk, ne fejezzem ki legnagyobb elismerésemet és köszönetemet a miniszterelnök úrral és a pénzügyminiszter úrral szemben, akiknek volt merszük ezt a kérdést idehozni és 1 ebbe a dzsungelbe belenyúlni. (Felkiáltások a balközépen: Hol?) A miniszterelnök úr tegnapi beszédében gyönyörű terveket sorakoztatott fel a jövőre nézve, ezeket a terveket magam is nagy örömmel üdvözlöm, mindaddig azonban, amíg ezek végrehajtatnak, addig is preventív intézkedésekre van szükség, — mint például az én borvidékemen is, hiszen az előbb említettem, hogy katasztrófa előtt állunk — addig is kellene tenni valamit és többek között a központi szeszfőzdéket is jobban kellene felkarolni, mert ezek ma teljesen leállottak, nem dolgoznak, tudniillik abszolúte nem fizeti ki magát az a szesz, amelyet ők produkálnak. Ugyanis ezek a központi szeszfőzdék a bort maligán-fokonként 1*6 fillérért veszik, e mellett a szeszadót előre kell kifizetniük, amihez viszont nagy tőke kell, ezzel pedig nem rendelkeznek, ennélfogva nem dolgoznak. Nagy baj az is, hogy éppen ezért, mert nem fizeti ki magát sem a szeszfőzés, sem a Ê22. ülése 1937 június 1-ên, leMen. pálinkafőzés, rengeteg gyümölcshulladék és törkölynyersanyag megy veszendőbe. Ügy hallom a szakemberektől, hogy 10—12 millió pengő értéket képvisel az a gyümölcshulladék és az a törkölynyersanyag, amely évenként veszendőbe megy éppen annak következtében, hogy nem dolgozzák fel. Ezenkívül a szeszfőzdék csak 55 fokos szeszt tudnak előállítani, amelynek viszont nincsen piaca. Finom szeszt nem főzhetnek, csak a szeszipari vállalatok. Ezek a központi szeszfőzdék hajlandók lennének ugyan olyan apparátust beállítani, amelynek segítségével . elő tudnák állítani a % fokos szeszt, erre és ennek értékesítéséhez azonban nincs engedélyük. Nagy baj az is továbbá, hogy az akciós szeszfőzésre az ipari szeszgyárak is kaptak engedélyt és így rendkívül sokat elvontak a mezőgazdasági szeszgyáraktól. Gondoskodni kellene továbbá sürgősen a borértékesítés elősegítése céljából egy »értékesítési alap« létesítéséről, mint ahogy ez más mezőgazdasági produktumoknál már létezik. Elő kellene segíteni továbbá a hordóbehozatalt, borcementtartályok, illetőleg adómentes borraktárak létesítését. Végül magam is kérném a borfogyasztási adónak az eltörlését, mert ezt mai alakjában nem lehet fenntartani. Bármennyire megnyugtató volt is az, amit a miniszterelnök úr ezzel a kérdéssel kapcsolatban bejelentett, mégis kérném, hogy méltóztassék ezt a kérdést lehetőleg felszínen tartani és ezt a problémát is mielőbb megoldani., Nagy súlyt kellene helyezni továbbá a borpropagandára, abból a célból, hogy a borokat jobban tudjuk értékesíteni. Hangsúlyoznom kell azonban azt is, hogy a borértékesítés terén minden olyan megoldás ab ovo ellenzék a magam részéről, amely egyes vidékeknek ebben a tekintetben előnyt akarna biztosítani. Nem lehet egy borvidék sem mostohagyermeke az országnak. Elismerem, azt, hogy a hegyvidékeken, a vulkánikus kőzeteken kitűnő, értékes bor terem. A homoki boroknak is megvan azonban a maguk értékük. Hogy mennyire értékesék a homoki borok, ezt bizonyítja az, hogy a mi homoki borainkat 10.000 hektóliterszámra viszik át^ Dunántúlra az ottani borokkal való házasítás céljából, viszont mi onnan soha sem hozunk a mi vidékünkre borokat. (Felkiáltások a baloldalon: Ez a baj — Elnök csenget.) r Elnök: A képviselő úr beszédideje letelt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Alföldy Béla: Minthogy a miniszter úrral szemben teljes bizalommal viseltetem, (Mozgás és zaj a baloldalon. — Br. Berg Miksa: Nincs semmi baj jó fiú!) abban a reményben, hogy mindazt, amit tegnap elmondott beszédében előadott, radikálisan meg is fogja oldani és valósítani, a cím költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök; Szólásra következik ifj. Balogh István! Ifj Balogh István: T. Ház! Nem akaróm kormánypárti képviselőtársaimat az ellenzéki beszédek terén túllicitálni, csupán azokra a gondolatokra akarok kitérni, amelyek talán t. képviselőtársaim figyelmét elkerülték. (Felkiáltások a baloldalon: Megjött a vezér!) Nagyon örülök annak, hogy a négy család problémájára nézve annyira egyetért a törA T ényhozás. Azt hiszem, hogy a mai közhangulat közepette, amikor a miniszterelnök úr több stabilitást kell, hogy érezzen a maga korma-
