Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának i hogy Fricke igen t. képviselőtársam éppen erről a kérdésről fog beszélni és ezért én óhajtattajm. erre nézve néhány megjegyzést tenni. Mindenben megegyezem igen t. képviselőtársam fejtegetéséivel, nekem azonban az az érzésem» »hogy ő nem találta egészen fején a szöget. A minisztériumnak van egy rendelkezése, amely az apaállatbiztosítással kapcsolatban nem írja elő a kötelező biztosítást, de nagyon melegen ajánlja a törvényhatóságotk, a községek figyelmébe. Ellenben, 'amit a rendelet tilt, azt határozottan tiltja; még pedig tiltja az önlbiztosítást. Nem tudom, miért van ez a tiltó rendelkezés? A községek, amelyek az önbiztosítás útján befolyó összegeket kezelnék, ezeknél sokkal nagyobb összegeket kezelnek: kezelik az állami és községi adókat s összeállítják, vezetik és irányítják a községi háztartást. Ha ebben a tekintetben bizalommal lehetünk a község vezetősége iránt, akkor egy ilyen kis összeg kezelése tekintetében nem lehetünk vele szemben ibizalomlmal? Ez is az egyik indoka annalk, hogy miért nem engedik meg az önbiztosítást. Azt mondják, hogy esetleg elvész a pénz. A második indok, amiért a minisztérium nem akart hozzájárulni 'az önbiztosításhoz, az volt, hogy egyes területeken, egyes megyékben erősebb az állatelhullás, mint másutt éis azt (mondották, hogy bizonyos kiegyenlítődést kívánnak szolgálni. En azonban bátor vagyok azt kérdezni: miért kelljen mindig a Dunántúlnak többet fizetnie azért, Imiért másutt az állatbiztosítási és állattenyésztési kérdések nincsenek olyan maga® fokon, mint a Dunántúlon? (Gyömörey Sándor: Hát az öntözést ki fizeti? Azt is a Dunántúl!) Vannak ilyen kérdések. Fricke igen t. képviselőtársam rámutatott, hogy nálunk Sopron megyében alig 1% — 085% — a hullási arányszám az apaállatoknál lés vannak községek, ahol évtizedek óta nem történt apaállatelhullás, ahol nem is emlékeznek ilyesmire. Nagyon helyesen mutatott rá igen t. képviselőtársam arra a gyanúforrásra, hogy az emberek nem tudják elképzelni, hogy amikor ők autonómiájuk keretén belül olesóbban meg tudnják oldani a kérdést, úgy, hogy ott maradna a községben a pénz, akkor miért kell hatalmas pénzösszegeket fizetniük a központba a biztosítótársaságoknak? Azt hiszik, hogy valaki vagy most, vagy a jövőben egy jó állásba óhajt átugrani rnajd a biztosító társaság élére. Ilyeneket beszélnek már kinn a falvakban. (Br. Berg Miksa: Nem rossz állás!) Ha már a községekben nem bíznak, akkor méltóztassék ezt a kérdést úgy megoldani, hogy a vármegyéket, a törvényhatóságokat ruházzák fel azzal a jogkörrel, hogy az önbiztosítást központilag kezelve, egy-egy megyére, nézve állapítsák meg a szabályokat, amelyek alapján ez a kérdés megoldható. (Gyömörey Sándor: A kamarák!) A kamarai terület túlnagy. Vannak kamarai területek, — például nálunk Felső-Dunántúlon — amelyekbe egészen különböző struktúrájú megyék tartoznak; egyik például állattenyésztő, a másik gabonatermelő. Én inkább a megyéket bíznám meg ezzel. A megyei autonómiákat nagyon megnyirbálták és ezért is az a véleményem, adjanak a megyéknek egy kis lehetőséget, hogy legalább ezen a téren éljék ki autonóm jogkörüket. (Fricke Valér: Ahol a megyék kezükbe veszik, ott nagyon jó kézben van!) A másik megoldás az, hogy szállítsák le tetemeKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. >2. ülése 1937 június 1-én, kedden. 79 sen a biztosítási díjakat, akár a felére is, 2%-ra, illetőleg 4%-ra. Éz a helyzet, amely most van, tarthatatlan. Azt az intézkedést, amelyet igen t. képviselőtársam kér, hogy tudniillik egyes községeknek adjanak engedélyt önbiztosítási alap létesítésére, nem tartanám helyesnek. A község túlkis egység ahhoz, hogy a minisztérium mind a 3400 község kérdésével ebben a vonatkozásban külön foglalkozzék. Ellenben méltóztassék felhatalmazni a megyét arra, hogy ahof a megye szükségesnek és lehetőnek tartja, ott önbiztosítási alap létesíttessék, ahol pedig nem, ott méltóztassék az eddigi gyakorlatot folytatni. : Az a tiszteletteljes véleményem, hogy a régi rendeletet méltóztassék hatályon kívül helyezni és azokban a megyékben, ahol az állatállomány olyaq magas fokon áll, mint nálunk is, Észak-Dunántúlon, méltóztassék hozzájárulni önbiztosítási alapok létesítéséhez, vagy pedig, ha ez nem lehetséges, méltóztassék a biztosítási dijakat a felére leszállítani. A címet nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalún.) Elnök: Kérdem, van valaki szólásra feliratkozva? Vásárhelyi Sándor jegyző: Feiratkozva nincsen senki. Elnök: Ha feliratkozva nincsen senki, kérdem a t. Házat, kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Bejelentem a t. Háznak, hogy nálam tett házszabályszerű bejelentés alapján a földmíve. lésügyi miniszter úr megbízásából Marschall Ferenc államtitkár úr fog válaszolni a vita folyamán elhangzott felszólalásokra. Marschall Ferenc államtitkár urat illeti a szó. Marschall Ferenc államtitkár: T. Ház! (Halljuk? Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a távollevő földmívelésügyi miniszter úr helyett és az ő megbízásából a 3. címnél elhangzott felszólalásokra röviden a következő választ adhassam meg. Nirnsee képviselő úr erős gyakorlati érzékkel fejtegette állattenyésztésünk fontosabb kérdéseit. Nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy az egész magyar állattenyésztés tulajdonképpeni alapja az, hogy az egyes községek apaállatai milyen minőségben állíttatnak be, milyen kvalitást (képviselnek és hogy a községi apaállatok kezelése terén milyen eljárás követtetik. Felhívta a figyelmünket arra, hogy a községi apaállattartás eddigi rendszere nem felel meg a követelményeknek és javasolta, hogy főleg a minőségi állattenyésztés, azonkívül állattenyésztésünk számbeli előbbrevitele érdekében is a néhány törvényhatóság által már régen bevezetett úgynevezett törvényhatósági állattenyésztési alapok létesítését^ tegyük a magunk részéről megfontolás tárgyává. Erre vonatkozólag bátor vagyok bejelenteni, hogy ez a kérdés igen beható megvizsgálás alatt áll a földmívelésügyi minisztériumban, sőt már odáig jutottunk, hogy ezt a problémát illetőleg egy kész törvényjavaslat van a földmívelésügyi minisztériumban. Ezt már a legközelebbi időben le fogjuk tárgyalni az illetékes pénzügyminisztériumi körökkel is és remélem, hogy talán az ősz folyamán ezt a rendkívül fontos célkitűzéseket hozó törvényjavaslatot a t. Ház elé fogjuk terjeszthetni. (Helyeslés.) Az állattenyésztési egyesületek fontosságáig