Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

80 Az országgyűlés képviselőházának ról is beszélt a képviselő úr. Azt hiszem, a Ház minden oldalán helyeslik azt a megálla­pítást, hogy miként külföldön, a nyugati álla­mokban nem annyira az állami bürokrácia, mint inkább az autonom gazdatársadalmi ér­dekeltségek (Rakovszky Tibor: Ez a helyes!) és így elsősorban, — az állattenyésztés köré­ben megmaradva — az állattenyésztő egyesü­letek rendkívül jelentős működést fejtenek ki, ugyanúgy nálunk is fokozatos fejlődés során oda kell jutni, hogy a gazdák érdeklődését fel­felkeltve, kiépítsük az egész; országban az ál­lattenyésztő egyesületeknek olyan hálózatát, amelynek keretén belül mindazok a oélok meg­valósíthatók és szolgálhatók, amelyekre Nirn­see Pál t. képviselőtársam nagyon helyesen utalt. A gyapjúminősítő intézet fejlesztésének szükségességéről is méltóztatott szólani. Ez az intézet igen közel áll érdeklődésünkhöz és en­nek az intézetnek a továbbfejlesztésére és to­vábbvitelére természetesen a pénzügyi lehetősé­gekhez képest mindig gondunk lesz. Balogh István mélyen t. képviselő úr elis­meréssel nyilatkozott a juhtenyésztés fejlesztése érdekében folyamatba tett intézkedésekről. Valóban igaza van, amikor rámutat arra, hogy a juhtenyésztés fejlesztése szoros összefüggés­ben áll a gyapjúárak emelésének a kérdésével. Egészen bizonyos, hogy ha a gyapjúárak eme­lése tekintetében nem történtek volna kor­mányintézkedések, akkor juhállományunk ma is ugyanazon nívón lenne vagy esetleg még tovább süllyedt volna, mint amelyen néhány évvel ezelőtt volt. Hogy a gyapjúáraknak mi­lyen jelentőségük van a juhtenyésztés fejlesz­tése tekintetében, elég, ha rámutatok arra, hogy az alacsony gyapjúárak mellett juhállomá­nyunk 2 millió darabról 1 millió darabra esett vissza és azóta — 2—3 év óta — amióta ez a megfelelő gyapjúkonstrukció életben van, me­gint fokozatosan emelkedik a darabszám és ma körülbelül 1,300.000—400.000 darab juhunk van. Éppen a képviselő úr vidékén, Debrecen vidé­kén állapítható meg, hogy az alacsony gyapjú­árak idején a hortobágyi juhtenyészet állomá­nya 44.000 darabról 12.000 darabra esett vissza, amióta pedig a jobb gyapjúárak vannak ér­vényben, megint fokozatosan emelkedik a deb­recenvidéki juhállomány. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az a baj, hogy most már a minimális árakat fizetik! Maximálissá vált a minimális ár!) A juhtenyésztés fejlesztésére különben ál­landó és fokozott gondunk van. Éppen most ünnepelte Debrecenben 60 éves fennállását a Debreceni Juhtartó Gazdák Egyesülete, amely­nek támogatását igen melegen fogjuk szívün­kön viselni a jövőben is épúgy, mint eddig. Szeder János képviselő úr a tenyészállat­kölcsönakció kérdését tette szóvá és felhívta a figyelmet arra, hogy a 3 4—5 évvel ezelőtt kontrahált tenyészállatkölcsönök visszafizetése ma nehézségeikbe ütközik és szükség van arra, hogy maga a kölcsönösszeg lineárisan leszállít­tassék, illetőleg a kamatok leszállíttassanak. Ezzel kapcsolatban bejelentem a t. Háznak, hogy a hátralékos tenyészállatkölcsöntartozá­sok rendezése érdekében az adósok egyénen­kénti elbírálása alapján a vizsgálat megtör­tént, az összeállítások most vannak folyamat­ban s a földmívelésügyi kormány hajlandó, ha nem is lineárisan leszállítani ezeket a régi té­ny észállatkölesönöket, de egyénenkinti elbírá­lás alapján a fennforgó körülmények figyelem­bevételével a kölcsönösszeget is és a kamatszol­gáltatást is megfelelően leszállítani. (Helyeslés.) 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. Lázár Imre t. képviselő úr a tejtermékek ellenőrző állomásával foglalkozott és főleg a vegyvizsgálati díjak magasságát tette szóvá, illetőleg azt, hogy ha bizonyos tejtermékeket beküldenek az ellenőrző állomáshoz és azokról utólag megállapítják, hogy nem voltak hami­sítottak, a vegyvizsgálati díjakat — ha jól ér­tettem, a képviselő úr ezt méltóztatott kifogás tárgyává tenni — nem térítik vissza a gaz­dáknak. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok utalni arra, — ami úgylátszik elkerülte a képviselő úr figyelmét — hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésének 10. címe alatt a 11. rovatban külön összeg vétetett fel, — ha jól tudom, 20.000 pengő — amely éppen azt ;a célt szol­gálja, hogy ilyen esetekben a gazdáknak meg­felelően visszatérítessenek ezek a vizsgálati díjak. Ez a kérdés ezzel teljesen rendezve van, még pedig azt hiszem, azok szerint az intenciók szerint, amelyek a képviselő urat felszólalásának elmondására bírták. Cseh-Szombathy képviselő úr szakszerűen foglalkozott állattenyésztésünk egyes fonio­sabb kérdéseivel, a maga részéről is felhívta figyelmünket az állattenyésztés minőségi, fej­lesztésére és ezzel kapcsolatban a törzskönyve­zés elterjesztésére. Méltóztatott a földmívelés­ügyi miniszter úr tegnapi beszédében hallani. hogy ez az akció milyen örvendetesen fejlődik és r bejelentem, hogy a földmívelésügyi kor­mány a maga részéről úgy erkölcsileg, mint anyagilag ezt a mozgalmat már eddig is na­gyon melegen támogatta és mivel egész állat­tenyésztésünk léte és jövőbeni fejlődése függ attól, hogy ezek a törzskönyvező egyesületek minél szélesebbkörű ' működést fejtsenek ki, a jövőben is a legmelegebben fogjuk ezen egye­sületek működését előmozdítani. Itt természe­tesen szükség van — és erre helyesen méltóz­tatott hivatkozni — a gazdák megértésére is, mert hiszen nem elég az, hogy a kormányzat felülről támogatja ezeket az egyesületeket és ezt a mozgalmat, hanem szükség van arra is, hogy elsősorban azok, akiknek érdekében tá­mogatjuk ezt a mozgalmat, megértsék ennek a mozgalomnak nagy jelentőségét s ne csak — megint hivatkozom reá — a bürokrácia lelke­sedjék érte, hanem az önkormányzatok és az érdekelt gazdák is minél nagyobb és minél hathatósabb támogatásban részesítsék ezt a mozgalmat. A fuvarkedvezmények kérdéséről is mél­tóztatott említést tenni. Méltóztassék meggyő­ződve lenni,, hogy ez a kérdés igen meleg gon­dozásunk tárgya és éppen az elmúlt évben módot találtunk arra, hogy azokon a vidéke­ken, amelyek az állattenyésztés szempontjából különösen elhanyagoltak, a fuvarkedvezmé­nyek további kiterjesztésére, megfelelő anyagi eszközöket állíthassunk ennek az akciónak szolgálatába. Amit a magyar baromfiról méltóztatott mondani, ezt a magam részéről teljes mérték­ben aláírom. A magyar baromfiban régi, majd­nem azt mondhatnám, tradicionális érték van s ezzel nemcsak mi vagyunk tisztában, hanem — meg kell állapítanom — a magyar baromfi­nak külföldön is olyan híre és olyan értéke van, hogy bizonyos piacokon plusz-árak fejlőd­tek ki éppen azon baromfifajtáinknál, amelyek tenyésztésének támogatását a képviselő úr ajánlotta. (Rakovszky Tibor: Elsősorban kis­gazdák termelik!) Természetesen időről-időre szükség van arra, hogy friss vért vigyünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom