Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

?8 Àz országgyűlés képviselőházának hét bika körülbelül 490 darabos tehénállománynak felel meg és azon a vidéken a f edeztetési díjak teheneknél átlagosan 5 pengő körüli összeget tesznek ki, akkor azt látom, hogy az apaállattartási, illetve bikatartási alap költségvetése egy évben körülbelül 2500 pengő körüli összegre rúg. Ha most figyelembe veszszük azt, hogy önbiztosítás révén — mint ahogyan később még részletesebben ki fogom fejteni — ez az 5 pengős díj, amelyet az a kisember nagyon nehezen fizet meg,, mert tudvalevő dolog, hogy az ő költségvetése tulajdonképpen fillérekből áll, a községi apaállat önbiztosításának révén idővel közel 20%-kal csökkenthető lenne, akkor azt hiszem, ez nem egészen elhanyagolandó kérdés. De még egy másik szempontból is szeretném megvilágítani a kérdést. Ha az egész ország területét veszem figyelembe, hozzávetőlegesen 3700 körül van az országban a községi tulajdonban levő tenyészbikák száma. A bikák összes darabszáma körülbelül 10.000, ez az állomány tehát — ha egy bika értékét 1000 pengőnek veszem — körülbelül 10 millió pengő értéket tesz ki. Ha a 4'5%-os, tehát a lényegesen alacsonyabb kulcsot veszem figyelembe, amely a bikáknál van érvényben, akkor a biztosítási díjak körülbelül 500.000 pengőt tesznek ki. Ha ezzel összehasonlítom Sopron vármegye elhullási statisztikáját, (Rakovszky Tibor; Egy százalék!) amely 10 évre visszamenőleg állapíttatott meg, akkor 1%-os elhullás mellett a visszatérített díj csak 100.000 pengőt .tesz ki. Azt hiszem, ebből világosan láthatjuk azt, hogy itt igen nagy eltérés van és a községekre nézve meglehetősen káros jelenséggel állunk szemben. Ha azonban figyelembeveszem még azt, hogy a gümőkór, illetőleg mételykór folytán elhullott apaállatoknál a biztosítási öszszegnek csak 50%-át téríti meg a biztosító intézet és ha figyelembeveszem még azt a másik körülményt is, amely a biztosítás alaptermészetéből folyik, hogy a biztosítótársaságok a biztosított összegnek teljes kár esetén is csak a 80%-át vállalják, ha ezt a két megállapítást összevetem, akkor körülbelül azt az eredményt szűrhetem îe, hogy a kockázat 50%-át valóban { a község sajátmaga vállalja, még biztosítás mellett is. így tehát azt látom, hogy végeredményben az 50%-os biztosítás ellenére is 400.000 pengős évi differencia áll elő a 100.000 pengős kárfizetés és a díjtételekből befolyó 500.000 pengő között. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, tegye ezt a kérdést megfontolás tárgyává, hiszen a vármegyék ebben a tekintetben már gyakran írtak fel, ebben a tekintetben sok panasz érkezett a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Azoknak a kisembereknek ugyanis, akik otthon látják az alacsony elhullási számot, viszont látják az aránytalanul nagyon magas biztosítási díjtételeket, nem lehet megmagyarázni azt, hogy az országos statisztika milyen (Rakovszky Tibor: Valami panama! Üzlet! Jó zsíros üzlet!) és hogy a biztosító társaságoknak magas adminisztrációö költségeik vannk. (Mozgás a baloldalon.) A földmívelésügyi miniszter úr puritánsága és az egész minisztérium ügykezelése lehetetlenné teszi előttem azt, (Felkiáltások a baloldalon: Nem erről van szól) hogy itt egy üzleti vállalkozást segítsen elő a földmívelésügyi miniszter úr. (Rakovszky Tibor: Valaki nyugdíjba ment és jó állást kapott!) Ezt a magam részéről lehetetlennek tartom, hanem kizárólag az ország keleti részén 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. az extenzív szarvasmarhatenyésztés jellegében találom meg a magyarázatot, (Rakovszky Tibor: Ezt is mi fizessük meg?) ahol az állatok kijárnak a legelőkre, ahol két bika esetleg találkozik egymással, ahol olyan károk vannak esetleg egészen természetes úton, a bikák verekedése folytán, .hogy az elhullás igazán sokszor — mondhatnám — mechanikai úton következik be és így ott a kockázat valamivel nagyobb. (Rakovszky Tibor: A társaságok viseljék a kockázatot!) Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, tegye vizsgálat tárgyává ezt a kérdést és olyan egyes esetekben, ahol tényleg- lehetséges és méltányos, tegyen kivételt az általános rendelkezések alól és adjon engedményt az említett 64.501. és 13.461. számú miniszteri rendeletek hatálya alól; tegye tehát! ezt lehetővé ott, ahol a község anyagi ereje megengedi és ahol egyébként — mondjuk akár a vármegye első tisztviselőjének véleményezése szerint — erre megvan a mód. (Andaházi-Kasnya. Béla: Tessék központosítani vármegyénkint!) Kisebb a rizikó! Ahol központosítva van, ott úgyis egészen más a helyzet. Nálunk, sem Sopron megyében, sem Győr vármegyében még nincs központosítva és így gyakran előadódik ez a probléma. Tisztelettel azt kérném, hogy abban az esetben, ha a földmívelésügyi minisztérium ezt a megoldást ebben a formában nem fogadná el és az elmondottak ellenére sem adna engedményt egyes esetekben, akkor méltóztassék esetleg;- arról gondolkodni, hogy ne zárkózzék el a földmívelésügyi miniszter úr az elől, hogy egy országos alap megteremtésével lehessen államosítani a közületi apaállatbiztosítást (Andaházi-Kasnya Béla: Nagyon jó! Ez helyes!) Ilyenformán az állattenyésztési alap 400.000 pengő évi jövedelemhez jutna (Rakovszky Tibor: De le kellene szállítani a biztosítási díjakat!) és ennek következtében egészen hihetetlen mértékben lehetne állattenyésztésünket alátámasztani. T. Ház! Lejár az idiom, de még röviden szeretnék előhozni egy másik kéirdést, még pedig azt, hogy egyes kamarák területén olyan törekvések észlelhetők, hogy a kamarának az egyetemleges gazdaérdekeket szogáló működését bizonyos kisebb érdekeltségek a maguk területén Iki akarják sajátítani és növényágak szerinti kamarákat akarnak felállítani. Ebben a tekintetben bizomyos túltengés látszik. Arra kérelmi a fÖldmívaLésiügyi miniszter urat, tegye megfontolás tárgyává ezt a kamarai kérdést is és határozza meg pontosan a vidéki kamarák működési területét. Állapítsuk meg, hogy a vidéki kamarák közérdekű működésüket az egyetemes gazdaérdekek szolgálatában úgy fejtsék ki, hogy bizonyos rivalitások ne keletkiezhesseinek, mart a hatásköri összeütközéseik például a gazdasági egyesületek és a kamaráik közt ma nagyon gyakoriak és az a helyzet áll elő, hogy bár mindegyik agyoutámogatja azt a méltányos ügyet, amelyről szó van, nagyon sokszor (Pataesi Dénes: Sok bába közt elvész a gyerek!) az ügy elintézése kárt szenved és nem lehet úgy elintézni, ahogyan egyébként, ha a dologriak egy felelős gazdája volna, elintézést nyerne. A cílmiet egyébként annál a bizalomnál fogva, amellyel a földmívelésügyi miniszter úr iránt Viseltetem, elfogadóim, (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik Rakovszky Tibor képviselő úr, Rakovszky Tibor: T. Ház! Nem tudtam,