Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

76 Az országgyűlés képviselőházának velésügyi kormány a mezőgazdaság

1 és vele együtt az állattenyésztés támogatására előirányzott, de sajnos, ez a támogatás nem bizonyult elegendőnek, mert sok beruházásban hiány mutatkozik, s ezt csak az egészséges mezőgazdasági hitel tudja megoldani, még pedig a magántőke, mert mindent nem kívánhatunk a kormánytól. Megfelelő piacok felkutatása és előnyös kereskedelmi szerződések megkötése által kedvező kivitel állt elő, amit optimista szemmel nézve, egy mezőgazdasági konjunktúra hajnalpirkadásának nevezhetek, még akkor is, ha a gazdasorsot nem is találom eléggé rózsásnak. A statisztikai adatok arra mutatnak jelenleg, hogy az ipari termékek kiviteléből befolyó pénz lényegesen alatta marad a mezőgazdasági kivitel összegének. Ügy látom, hogy ez emelkedőben is van, ami nemzetgazdasági szempontból azt jelenti, hogy a minőségi termelés mellett a mezőgazdasági többtermelést is szükséges fokozni és előmozdítani. A legnagyobb baj e tekintetben ott van, hogy a gazdának e téren nem áll pénz rendelkezésére* hiányzik neki a pénz a beruházásokra. Hogy egy kis perspektívát mutassak arra, hova lehet és hova kell fejlődni éppen az állattenyésztés terén, egy kis összehasonlítást fogok itt bemutatni Dánia és Magyarország között. Dánia 37 millió lakosa 40.000 négyzetkilométer területen oszlik meg, Magyarország 9 millió lakosa 93.000 négyzetkilométeren. Magyarországon e lakosság 52%-a, tehát 46 millió a földmíves, Dániában pedig 30%-a, tehát 11 millió a földmíves. Az export hogyan oszlik meg? Az export Dániában úgy alakul, hogy a sertés exportja 448 millió, nálunk pedig 71 millió pengő értékű; a vaj exportja Dániában 277 millió, nálunk 4 millió pengő értékű; a tojás Dániában 83 millió pengő, nálunk 8 millió pengő értékű. Ha pedig az állatállományt vesszük tekintetbe, Dániában ezer lakosira 1477 sertés és 461 fejőstehén, nálunk 350 sertés és 107 fejőstehén esik. Amikor ezt látjuk, ezt tudjuk és amikor nálunk a városok a maguk építkezéseihez hosszúlejáratú tatarozási hitelekben részesülnek, akkor szomorúan kell konstatálnunk, hogy a gazda csak rövidlejáratú váltóhitelre van rászorítva, még pedig olyan kamat mellett, amelyet semmiféle tekintetben nem bír el a mezőgazdasági beruházás. (Pintér László: Azt sem adnak!) Egyébként ez a váltóhite: még olymódon is szaporodik, hogy a különböző költségekkel való körülsallangozás elviselhetetlen magasságra emeli. A háborút megelőző években egyes pénzintézetek legjelentősebb üzletága volt a 10—15 esztendős úgynevezett iközéplejáraitú kötelezvénykölosönök folyósítása. Most ez nincs, pedig

r a gazdáiknak erre volna a legnagyobb szükségük. Evek hosszú sora óta nélkülözte ta kisgazdatársadalom a gazdasági beruházásokra nyújtott © az építkezésre fordítható kisebb-nagyobb összegű nyugodt hiteleket, —, ezt kiemelem — amelyek visszafizetése nem egy gazdasági év jövedelmiét terheli vagy fenyegeti, hanem amelyeket ia gazda a rajta kívül álló körülmények Mellett is függő jövedelméből megfelelő idő alatt, megfelelő részletekben törleszthet és visszafizethet. Évtizedek mulasztásait kell pótolni a gazdasági építkezésben, 'másrészt a gazdasági helyzet előnyösebbre fordulása folytán a termelés fokozására a mezőgazdasági beruházások elkerülhetetlen szükségessége is ezt kí222. ülése 1937 június 1-én, kedden. vánja. A kukoricaHgórék, magtárak, rosták, szelektorok, tejgazdasági eszközök, istállók, aklok, hizlaldák és gyümölcs aszalók stlb. építkezése, amire már — azt lőhet mondani — nélkülözhetetlen szüksége van, megfelelő kölcsön hiányában,

r megvalósíthatatlan. Arra kérem a földművelésügyi miniszter urat, a pénzügylmániszter úrral teremtse meg a módot arra, ihogy ilyen középlejáratú niteleket újra folyósíthassanak. Ez létkérdése a g-aadasági fejlődésinek és meg vagyok győződve arról, hogy vagy a Mabi. vagy az Oti. felgyülemlett tartalékainak bekapcsolásával, vagy az Okih. szövetkezetei útján, ha lassan is, de mindenesetre sikerrel kecsegtetne és ilyen módon a szükséges tőke az akció (megindításaihoz rendelkezésre állna. Az Ofch.-t említettem, de lehetne egy másik altruista intézményre is gondolni, illetőleg a gazdaszövetkezetek útján a gazdák részére adandó ilyen középlejáratú, 10—15 éves kötelezvény kölesönökre, még pedig akár annuitásos, akár rendes kamatozású kölcsönök formájálban, vagyis Ugyanúgy, ahogyan azokat a háború előtt folyósítottak. Ezeknek a kölcsönöknek alapján az illető intézet 15 év alatti ^visiszafizetéses kötelezettségével, valamint részletsorsolásokkal, vagy rendkívüli visszafizetésekkel történő visszaváltás mellett évi 4, vagy 4^%-kal kamatozó kötvényeket bocsáthatna ki. A kibocsátandó kölcsönök elhelyezését az intézet végezné. Itt lenne szükség éppen az említett Oti., Mabi. és a Postatakarékpénztár, vagy egyéb hasonló intézmények kötelező kötvényeihelye zlésére, megindítására vagy iái kötvények átvételére, mert ez segítené elő a megindulást. Mint ahogy a telepítést is csak a hosszú lejáratú kölcsönök segítségéivel lehet a mezőgazdaság érdelkében megvalósítani, úgy a, beruházásoknál is csak az ilyen hosszúlejáratú kölcsönnel tudunk meganozdukii. Tudomásom van arról, hogy egyes pénzintézetek már foglalkoztak ezzel a tervvel és középlejáratú hitelek újból való bevezetésével. Az általános pénzügyi helyzet figyelembevételével az a vélemény szűrődött le, hogy ezeknek a kölcsönöknek folyósítását, ha kis mértékben is, de meg kell kezdeni. Ez az intézkedés újból helyreállítaná a bizalmat a földhöz, de egyben megadná a gazdatársadalomnak azt a segítséget, amelyet megérdemel és .amelyre joga van. Nemzetgazdasági szempontból elsőrendű szükségességnek is tartom és így elérhetjük azt az állapotot, amelyben a tőke biztonságérzettel és örömmel áll a magyar mezőgazdaság rendelkezésére. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik Farkas István képviselő úr. Farkas István: T. Képviselőház! Az ehhez a címhez hozzászóló képviselőtársaim a tehenészetről, a gázdák, a termelők érdekeiről beszéltek. Beszéltek arról, hogy hogyan támogassák, hogyan fejlesszék és fokozzák egyrészt a tejtermelést, másrészt annak értékesítését. Nekem beszélnem kell és beszélni is akarok a fogyasztókról. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Azért a fogyasztókról, mert valóban fontos, hogy itt úgy ne járjunk, mint a kenyérnél, hogy elősegítjük a

; búzakivitelt, itt benn pedig drága a.kenyér és ráfizet a kenyeret vevő városi lakosság búzakivitelünkre. A tejtermelés fontos kérdés és valóban nemzeti és társadalmi szempont volna az, hogy a tej olcsó legyen és széles néptömegek fogyaszthassák. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mi-