Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának könnyítésére kívánatos^ lenne egyes vidékek számára baramfiértékesítő központok felállítása s ott megfelelő gyüjtőtelepek és hűtőházak létesítése is. A tojás értékesítésének elősegítése végett kívánatos lenne a kormány által kötelezővé tett súlyszerinti vásárlásnak büntető rendelkezésekkel való hatásosabbá tétele, tudniillik a darabszám szerint való tojás vásárlás a nagyobb súlyú és értékesebb fajtojások árát rontja le. Ugyancsak kívánatos lenne a hűtőházi tojásoknak bélyegzővel történő megfelelő megjelölését kötelezővé tenni, azt látjuk ugyanis, hogy a falu által termelt friss tojások árát a tavasszal ezek a bélyegző nélkül forgalomba kerülő hűtőházi és meszes tojások teszik tönkre. A külföldi baromfifajták tenyésztéséhez fűzött várakozásaink nem váltak valóra, mert a Rhode Island-i a gümőkórra bizonyult hajlamosnak, a Leghorn pedig a baromfikolerával szemben nem bizonyult ellenállónak. Éppen ezért kívánatosnak tartanám hangsúlyozni állandóan a magyar parlagi baromfi elsőségét minden külföldi baromfifajtával szemben, inert a parlagi baromfi évszázadokon keresztül alkalmazkodott hazánk klímájához és ennék megfelelően kiválóan ellenállóképesnek is bizonyult a legkülönfélébb fertőzésekkel szemben. Mivel a költségvetésnek ebben a fejezetében kellő gondoskodás történt állategészségügyünk fejlesztésére, ezért, bár ellenzéki képviselő vagyok, ezt elfogadom. {Helyeslés. ~ Törley Bálint: A többit nem? — vitéz CsehSzomfoathy László: Lesz, amit nem!) Elnök: Szólásra következik Széchenyi György gróf. (Pintér László (Cseh-Szombathy László felé): A Rhode-Islandra vonatkozólag nincs igazad! — vitéz CsehHSzombathy László: Dehogy nem! A gümőkórra hajlamosak, nézd meg a tojásaikat, egy részük fertőzve van tbe.-vel! — Pintér László: Akkor rosszul tartják őket!) Gr. Széchenyi György: T. Képviselőház! A vidéki tejszovetkezetek működésével kapcsolatban egy helyi esetet hozok fel. Ebből bizonyos konzekvenciákat szeretnék levonni a most fennálló rendeletre és ia kormány ténykedéseire vonatkozólag. A »Salgótarján és Vidéke« elnevezésű tejszövetkezetről van szó, amely 1933-ban alakult. A szövetkezetek alapszabályai szerint természetesen iá szövetkezet tagjai csakis a szövetkezet útján értékesíthetik a tejet. E szöv ékezet tagjainak a szövetkezet megalakulása előtt két nagy ipari vállalattal volt szerződésük. Ebben a szerződésben a tejárak sokkal alacsonyabban voltak megállapítva, mint azok az árak» amelyeken ma a szövetkezet átveszi a tejet. Ez a két vállalat azonban — Salgótarjáni és a Rima — nem volt hajlandó a maga tejszövetkezet! tagjait kiengedni a szerződési obligóból. Közbevetőleg megjegyzem, hogy mindkét vállalat a maga konzumja részére vette át a tejet és a konzum útján adta azután el. Mintegy három esztendő múlt el ts a Salgó csak 1935-ben, a Rima pedig 1936-ban volt hajlandó a tagokat kiengedni a szerződésből és megengedni lazt, hogy ezek a^ tagok a maguk szövetkezete útján értékesítsék a tejet s csak ekkor mentek bele abba, hogy a tejet a tej szövetkezettől vegyék át. A Rima annyira ment, hogy amidőn a tejszövetkezet egyik tagja sürgette, hogy engedjék ki az obligóból, felmondotta az illetőnek a szerződést és egészen más vidékről, nem is Salgótarján vidé222. ütése 1937 június 1-én, kedden. % kéről vásárolt tejet, hogy ezzel a tejszövetkezeten bosszút álljon. A tejszövetkezet végre hatósági közbenjárással elérte azt, hogy azok a tagjai, akik a Salgó val álltak szerződéses viszonyban 1935-től kezdve, azok pedig» akik a Rimával voltak szerződésben 1936-tól kezdve neki (Szállíthattak és általa értékesíthették a tejet. A Rima azonban olyan feltételeket kényszerített ki a megszorult tej szövetkezettől, hogy az árkülönbözet 6 fillér volt. Most a Rima a maga üzemében a tejet nemcsák a . maga konzumja tagjainak árusítja, hanem szabadon árusítja mindenki számára olyan mértékben, hogy a kereskedők, akikkel a tejszövetkezet kapcsolatban áll,, a tej szövetkezetet rohamozzák meg es ezt teszik felelőssé azért a megállapodásért, amelyet a iszö vetkezet a hatóság közben jötté vei a Rimával kötött. A helyzet az, hogy például a Salgónak abban az időben, amikor a tejszövetkezet létesült, 12 tehene volt a maga konzumjának fedezésére, időközben tejgazdaságát felfejlesztette olyan fokra» hogy ma 40 tehén áll az istállójában. Hogy bemutassam, hogy az illető tejszövetkezet is reálisan dolgozik, adataimra hivatkozom, amelyek szerint a tejszövetkezet a, gazdáknak fizet átlagosan 15'6 fillért, míg az értékesítés átlaga, 18-3 fillér, ami megfelel a körülményeknek. Természetesen a 6 filléres alákínálás lehetetlenné teszi az ő üzleti menetét és ha így folytatódik, a te jsö vet kezet bukásnak néz eléje. Kérésem, hogy először is a nagyvállalatok ne termeljenek tejet, hiszen nekik nem az a feladatuk, hogy mezőgazdasággal foglalkozzanak, hanem megvan a maguk feladata. Mindenesetre kívánatos volna, hogy megfelelő áron adják a szenet, nem pedig, hogy a tejet alákínálják. Másik kérésem a földművelésügyi kormányhoz az, hogy a tejvállalatok se okozzanak piszkos konkurrenciát a gazdáknak, mert egy 6 filléres tejalákínálást a Rima természetesen igen könnyen elbír, ellenben az illető gazdáknak ez a 61 fillér minusz katasztrófát jelent családjuk és a maguk kis gazdasága számára. Kérésem továbbá az is, hogy a 19.000. számú földmívelésügyi miniszteri rendeletet, amely már igen sok tekintetben elavult és amelyei különböző rendelkezések egészítenek ki anynyira, hogy a helyzet ma eléggé zavaros, a földmívelésügja kormány igyekezzék minél hamarabb megváltoztatni, illetőleg a mai időknek megfelelő rendelettel pótolni. Továbbá ílZ cl kérésem, hogy a kormány legyen figyelemmel a vidéki városok tejellátására, mert bár speciális az az eset, amelyet a Ház elé hoztam, de nagyon valószínűnek tartom, hogy más városok tejellátásában is zavarok és visszaélések mutatkoznak. Ezért külön felhívom a t. földmívelésügyi kormány figyelmét általánosságban a kisvárosi tejellátás kérdésére. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úr. Farkasfalvi Farkas Géza: Nem kívánok szólni! Elnök: Képviselő úr szólásjogával nem él. Következik Hertelendy Miklós képviselő úr.' Hertelendy Miklós: T. Ház! A múlt évben az általános vita alkalmával szólaltam fel, az idén azonban a nagyszámú felszólalások miatt csak a címhez szólhatok. Teljes mértékben méltányolom mindazokat a pénzbeli támogatásokat,, amelyeket a földmí-